𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑠𝑒𝑣𝑒𝑛ɞ

- Szerinted történt valami?- hallom meg Jimin sugdosó hangját.

- Nem tudom, lehet.- bár nem őket nézem, de lelki szemeim előtt látom ahogy Yoongi megvonja vállait.

- Én is itt vagyok ám.- pillantok rájuk. Jimin úgy tesz mint aki nem csinált semmit, egyből elkezdi inni a meleg csokiját, Yoongi meg velünk nem foglalkozva nézett valamerre.

Sóhajtva iszok bele én is meleg csokimba, és érdeklődve arra pillantok amerre Yoongi figyel, de csak Hobit látom szóval inkább vissza vezetem tekintetem Jiminre. Szívem szerint panaszkodnék neki őfelségéről, de nem akarom még csak témába sem hozni, csak jobban felzaklatna engem.

- Yoongi?- szólítom meg, hogy felhozzam neki a dalomat és a stúdiót.

- Hm?- hümmög, de még mindig arra néz amerre Hyung ügyeskedik.

- Tudod meséltem neked, hogy kicsi korom óta zene órákra járok.- bólogatva válaszol. - Már régóta elkezdtem írni egy dalt, amit nem vettem komolyan, de szeretném komolyan megírni és meg is csinálni, a te segítségeddel.- húzom be a nyakam a mondadóm végénél.

Nem tudom mit várjak tőle, és kicsit félek, hogy nem fog bele menni. A hetek alatt eléggé jól kiismertem Yoongit, folyton morog valamiért, és könnyen felkapja a vizet. Egy törpe morgó, de én nagyon kedvelem, és így bele gondolva fura, hogy a barátom lett, mármint nem az a fura, hogy a barátom, hanem az, hogy azt hittem ő nekem a nagy ő, most még is örülök, hogy végül csak barátok lettünk.

- Az én segítségemmel?- kapja rám meglepett tekintetét.

- Mhm.- hümmögöm. - Emlékszem, hogy mondtad, hogy te is szoktál dalokat írni, szóval gondoltam rákérdezek lenne-e kedved segíteni össze hozni egy dalt.- magyarázom neki nagy beleéléssel. Yoongs csillogó szemekkel bámult rám, és nem tudom, hogy most a döbbenettől nem tud megszólalni, vagy gondolkodik valamin.

- Király lenne, de a szüleim kinyírnának.- tűnik el az a csillogás egy pásod-perc alatt.

- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.- vonja meg vállait Jimin.

- Ezért vagy te a legjobb barátom.- tartom felé öklömet mosolyogva. Egy kacsintás kíséretében emeli fel ő is kezét, és nem is kell mondanom, hogy tudja én is ugyan erre gondoltam, hisz úgyis tudja anélkül, hogy mondjam.

- Gyerünk már Yoongi.- kérlelem össze téve kezeimet, hátha így jobban hatok rá. - Már beszéltem apámmal, és azt mondta, hogy kibérelhetek egy stúdiót.- győzködöm tovább.

- Egy stúdiót?- suttogja mintha ez lenne minden álma, és végre megvalósulna. - Baszki, leszarom, benne vagyok.- bólint határozottan.

Örömömben össze csapom tenyeremet, és nevetve kiáltom el magam, hogy "ez az!". Örülök, hogy benne van, így végre tényleg komolyan elkezdhetem ezt az egészet.

Nem arra megy ki, hogy én híresség legyek, erről szó sincs, csak azt szeretném csinálni amit szeretek. Énekelni, dalokat írni, és meg is csinálni őket. Szeretnék ezzel foglalkozni a jövőben, bár nem tudom mennyi esélyem van erre, mivel apáék azt szeretnék, ha én venném át a céget miután befejezem a sulit.

Még nem említettem nekik, hogy én ezt nem szeretném, úgy gondoltam még van időm, és ezt most is így gondolom. Remélem majd észre fogják venni, hogy nekem a zene sokkal fontosabb, és nem kell majd sokat győzködnöm őket, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, nem pedig a cégünkkel.

Nagyon nagy álmom az, hogy a zenével foglalkozzak, és szeretném ezt meg is valósítani.

A srácokkal elkezdtünk dumálni erről az egészről, és jól el is repült az idő. Egésznap Jin éttermében voltunk, amit persze nem bántunk, mindhárman szeretünk itt lenni. Jimin nyafogni kezdett, hogy ő is beszeretne szállni hozzánk, én meg egyből rá is vágtam, hogy ezt nem is kell mondania, akkor jöhet majd amikor csak akar.