𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑛𝑖𝑛𝑒ɞ

- Miért nem szóltál hamarabb, te idióta!?- hisztizik, amire muszáj szemet forgatnom.

- Ki ment a fejemből!- védekezem de törpe barátom még így se hajlandó le nyugodni.
- De most már tudod, szóval menj haza, vegyél egy nyugtató meleg zuhanyt és csípd ki magad.- állok meg előtte, mert beszélgetésünk közben hazafelé sétáltunk a suliból.

- Oké...- motyogja, majd "gond terhelten" sóhajt egyet.

- Na, húzd haza a segged.- fordítottam meg a vállaitól és a fenekére is rá csaptam egy jó csípőset, de ezen mindketten nevettünk, majd el köszöntünk és én is mentem az utamra.

Igazából, Jimin nem is gond terhelt, csak eszi a fene, mert nem szóltam neki hamarabb a mai meccsről, amire Jungkookie hívott meg. San is a csapatban van és Jiminnek szüksége lett volna pár napra míg mentálisan feldolgozza, hogy most élőben fogja látni a lovagját játszani.

Gondolom az én lovagomra is kíváncsiak vagytok, de ha nem akkor is mesélek kicsit.

Az első randink csodás volt, az egész napot együtt töltöttük. Jókat ettünk és őszintén beszélgettünk egymással sok dologról. És rájöttem, hogy Jungkookot eddig tényleg nem ismertem jól. Egy hete vagyunk együtt és ő azóta csak most kezdte az igazi énjét felfedni előttem.

Igaz sokáig tartott, de megérte kivárni.
Jungkook az egyik legcsodálatosabb ember akit eddig valaha ismertem, de majd szép lassan ti is megfogjátok őt ismerni igazán.

Rólunk még annyit, hogy még volt több randink, és mindet ő szervezte. Szép helyekre vitt el, és eddig mind különleges volt, pont mint ő maga is.

Imádtam minden egyes eltöltött percet vele.
És alig várom, hogy több időt töltsünk egymással. És az is tervben van, hogy egy randit én szervezzek majd, én is el akarom vinni őt szép helyekre, meglepni őt cuki kis dolgokkal meg ilyen szerelmes cuccok.

Még mindig hülye vagyok a randizáshoz...

Jelenleg hazafelé tartok, 6-tól kezdődik a meccs én meg úgy terveztem, hogy addig készülödni fogok. Most fél négy van, háromig suliban voltunk fél órát meg Jimin cseszegetett. De még így is maradt sok időm, szóval nem aggódom.

- Megjöttem!- jelentem be amint belépek az ajtón, majd miután megszabadultam a felesleges ruháktól be sétáltam a nappaliba, ahol csak anyát találtam.

- Szia, anya.- megyek oda hozzá, hogy megöleljem őt.

- Szia, kicsim.- puszilgat meg.
- Milyen napod volt?- kérdez rá egyből mután le huppanok mellé a kanapén.

- Áhh, fárasztó~.- sóhajtom szenvedve amire szokása szerint csak kuncogva reagál.
- Vizsga hét lesz és most a tanárok szinte kicsinálnak mindenkit.- mesélem neki felháborodva.

- Tudom, hogy utálod de megéri ezt te is tudod.- simogatja meg karomat.

- Persze tudom, ezért tanulok annyit.- sóhajtok ismét.
- És apa miatt is, nem akarom, hogy kinyírjon.- nevetek elviccelve a dolgot, amin anyu is nevet pedig ő is tudja, hogy komolyan gondolom amit mondtam.

- Én sem szeretném, ha veszekednétek, szóval ne okozz neki csalódást.- mondja már komolyabb hangnemben.
- Jót akar neked, mert nagyon szeret téged, ezért olyan szigorú, ha a suliról van szó.- folytatja lágy hangján, közben bele iszik még gözölgő teájába. 

- Tudom anyu.- bólogatok megértően.
- Amúgy hol van?- nézek rá kíváncsian.

- Apa?- kérdezi amire csak bólintva válaszolok.
- Együtt jöttünk haza de ő vissza ment a céghez valami fontos ügy miatt.- mondja és a végére szemet forgat.