𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑜𝑛𝑒ɞ

- És mikor megyünk szét nézni?- könyököl fel az asztalra Jimin.

- Te is jönni akarsz?- néz rá szemöldökeit ráncolva Yoongi.

- Elnézést, de talán baj?- szűkíti össze szemeit.

- Fejezzétek már be, elmegyünk mindhárman!- szólok rájuk, mire mindketten befogják.

Yoongi felhívott, hogy szerinte jó lenne neki állni stúdiót keresni, én pont Jiminnél voltam, Yoongi meg már itt Jinnél szóval barátommal nemrég érkeztünk.

- És egy sajátot mikor is kapsz?- iszik bele jeges kávéjába morci barátom.

- Hát, apa azt mondta, hogy bizonyítsam, hogy komoly szándékaim vannak a zenével kapcsolatban, és nem valami hülyeséget csinálok. Szeretné hallani az első zenét amit én írtam, és, ha úgy véli, hogy tényleg komolyan gondolom akkor kapok egy sajátot.- magyarázom közbe bele iszok Jimin meleg csokijába, mivel az enyém már el fogyott.

- Értem.- bólogat. - Mikor mutatod meg amit eddig írtál?

- Nem tudom, nekem mindegy igazából.- vonok vállat.

- Holnap elhozod suliba?- erre bólintok párat. - Remek!- csapja össze enyhén tenyerét. - Már alig várom, hogy neki álljunk.- mosolyodik el izgatottan.

Yoongin szemmel látni lehet mennyire is szereti ezt. A zene írást, stúdió meg ehhez kapcsolódó dolgok, nagyon szomorú, hogy a szülei eltiltják attól amit valójában szeretne csinálni.

- Én sem láttam még, sőt azt sem tudtam, hogy zenét írsz!- kapja rám "felháborodott" tekintetét a szőkeség.

- Eddig nem is foglalkoztam ezzel, csak néha firkantottam le valamit, ha eszembe jutott.- rázom meg fejem nemlegesen.
- De mostmár komolyan gondolom ezt, szeretnék elkezdeni a zenével dolgozni.

- De a szüleid nem azt szeretnék, hogy majd te vedd át a céget?- dönti oldalra fejét értetlenül.

- De...- sóhajtok szemet forgatva.
- De nem érdekel. Reménykedem abban, ha meglátják, hogy értek ehhez és tényleg minden vágyam a jövőben a zenével foglalkozni, akkor majd meggondolják magukat. Legalábbis apám, anya biztos simán bele menne, hogy azt csináljam amit szeretek, és nem a hülye cégükkel foglalkozni.- forgatok ismét szemet.

Valahányszor erre gondolok, vagy erről beszélek mindig ideges leszek. Apa túlságosan szereti a munkáját és minden más lehetőséget még csak fontolóra sem vesz, már akkor eldőlt, hogy nekem kell átvennem a céget amikor megszülettem.

Nem számít, hogy én mit akarok, vagy, hogy mit szeretek, olyannak kell lennem amilyen az apám.

Sokszor úgy érzem, hogy csak ezért akartak engem, hogy legyen ki tovább vigye a céget, hogy legyen egy "örökös", Jungkook apja szavaival élve. Pontosabban csak az apám ilyen, anya nem olyan mint ő.

- Jól teszed, hogy így állsz hozzá...- szólal meg Yoongi.
- Én is próbáltam kiállni az álmaimért, de az én szüleim sokkal szigorúbbak mint a tiéd.- motyogja orra alatt.

- Fel a fejjel Yoongs.- érinti meg vállát a mellette ülő szőkeség.
- Nem leszel örökké az ő kisfiuk akinek parancsolhatnak, egyszer mind fel növünk és saját döntést hozhatunk.- próbál a lelkére beszélni, én meg egyetertően bólogatva segítek rá erre.

- Jól van, inkább hagyjuk ezt a lelkizést, még a végén elsírjátok itt magatokat.- int le minket.

Mosolyogva fejet rázunk rá, és Jiminnel egyszerre nyúlunk az ő poharáér amiben még van egy kis meleg csoki. Össze szűkített szemekkel egymásra nézünk és el kezdünk "küzdeni" egymással az édes italért.