Legjobb barátnőm bátyja

Part 12

~ Emily szemszöge ~

Reggel korán fel keltem, a megszokás miatt, nyújtóztam egyet az ágyamban, aztán csak ültem és néztem ki a fejemből. Tegnap Chris bókolt nekem, a homlokomra tettem a kezem, ahol megpuszilt, hirtelen azon kaptam magam hogy mosolygok. Hátra dőltem a párnáim közé, és a plafont kémleltem, nagyot sóhajtottam. Miért gondolok rá mostanában ilyen sokat? El takartam az arcom a kezemmel, Olyan szép vagy, ahogy a holdfény rád világít, hangzott el a fejemben újra, láttam magam előtt mosolygó arcát, mogyoró barna szemeit, amik engem vizslattak, egy leírhatatlan érzéssel a szemében.

- Úristen csajszii! - Rántott be a szobába Sophie, rám szívbajt hozva. - Képzeld mivel ugye fel vagyunk függesztve, ezért most fogok találkozni a sráccal, nem délután. - Visongott boldogan.

- Jézusom Sophie ez nagyon jó! - Oda szaladt és a nyakamba ugrott.

- Nem is kínálsz meg kávéval? Milyen barátnő vagy? - Durcizott be, a falat kémlelve.

- Mintha annyira kínálni kéne, kiszolgálod te magadat is. - Nevettem fel, amire ő is csak kuncogott.

- Jó ez jogos. - Nézett rám jókedvűen, pár perc után le mentünk a konyhába, töltöttem kávét amit el is fogyasztottunk. Közbe be tért a bátyám is közénk, le ült mellénk és kávezott ő is velünk. Meg érkezett Chris is hozzánk, helyet foglalt mellettem.

- Képzeld Sophie, ez az idióta magában nevetett az ablakban. - Mutatott rám Matt röhögve.

- Öhm.. Chris is magában nevetett az ablakban. - Egyszerre néztek ránk, fel vont szemöldökkel, mi meg csak a másik irányba kezdtünk el nézni. - Ti egymással beszélgetettek az ablakban? - Nézett minket Sophie furcsán.

- Talán? - Kérdezett vissza Chris, Sophie csak meg forgatta a szemét, Matt meg nevetett.

- De miért tagadtad le? - Irányult Sophie figyelme a bátyára.

- És te? - Könyökölt az asztalra bátyám.

- Jézus úgy érzem magam, mint egy kihallgatáson. - Takarta el az arcát Chris nevetve.

- Nem vagy egyedül. - Nevettem fel én is. - Amúgy meg, nem akartuk hogy félre értsétek a helyzetet. - Dőltem hátra a széken.

- De így még félreérthetőbb, hogy titkolóztok. - Húzta fel a szemöldökét Sophie.

- Ez jogos. - Dőlt hátra Chris is, annyira gáz volt ez a szituáció számomra.

- Figyeljetek. - Kezdtem neki. - Ott álltam az ablaknál, és láttam hogy Chris is ott áll, aztán csak beszélgettünk, ennyi. Nem kell többet látni a dolgokba. - Chris hevesen bólogatott.

- Rendben. - Bólintott lassan a bátyám.

- Ajánlom is Chris, hogy nem mozdulsz a legjobb barátnőmre. - Mutatta fel fenyegetően az újjat Sophie.

- Higgadj le húgi, nincs ilyenről szó ne aggódj. - Vigyorgott Chris. - Amúgyis randizok egy lánnyal az osztályból. - Tette keresztbe a kezeit maga előtt, Chris randizik Jessicával, tegnap viszont azt mondta nincs barátnője. Gondolkodtam el ezen egy kicsit, aztán bátyám fel állt az asztaltól.

- Na én mentem az iskolába. - Nyomott egy puszit a homlokomra. - Ti felfüggesztett mázlisták. - Morogta az orra alatt, amin mi csak kuncogtunk. Hárman maradtunk nálunk, Sophie a telefonjára nézett, majd felénk fordult.

- Nekem is mennem kell, randim van. - Ölelt meg engem szorosan.

- Sok sikert. - Kívántam neki mosolyogva.