Legjobb barátnőm bátyja

Part 22

Reggel fej fájással keltem, de ez a következménye annak ha suli előtt bulizok, fel keltem ki kerestem a mai ruhám, amit magamra kaptam aztán, a fürdőbe kő fésültem hosszú szőke hajam, megcsináltam a szolid sminkem, majd mentem is le a lépcsőn reggelizni, amit kedves bátyám készített nekem.

- Jó reggelt Matt. - Ültem le mosolyogva a pulthoz.

- Jó reggelt hugi. - Rakta le elém a tányérra amin rántotta volt, el kezdtem enni. - Ugye tudod, hogy ha tegnap Chris nem fogja vissza magát, akkor a barátod a kórházban látogatod? - Fel kuncogtam.

- Persze tudom. - Bólogattam.

- Emily láttam már Chris-t verekedni, és őszintén szólva nem léptem volna közbe, mert ahogy Chris mondta ha Nate meg üti utána viselje férfiként a következményeket. - Vonta meg a vállát. Ekkor érkezett meg Chris.

- Sziasztok. - Ült le ő is a pulthoz.

- Szia, nem fáj az orrod? - Kérdeztem kedvesen.

- Dehogy fáj. - Nevetett fel. - Nate ütése olyan volt, mintha egy lepke nekem repült volna. - Ezen fel nevettem én is. Soph is meg érkezett le ült közénk kávézni.

- Még sose mondtam neked ilyet, de büszke vagyok rád, amiért vissza fogtad magad. - Bólogatott Soph.

- Emily miatt, nem akartam hogy azt lássa, ahogy a barátját szét verem a földön. - Vonta meg a vállát, én ezen el mosolyodtam. Mondjuk nem mintha annyira érdekelt volna, hogy Nate jogosan ki kap.

- Na indulás. - Csapta össze a két kezét Matt, mire mindenki fel állt és a kocsihoz ment.

A sulihoz érve semmi kedvem nem volt be menni, de muszáj voltam sajnos. Soph társaságában mentem be az osztályba, ahol Lia mosolyogva intett nekünk egyet. Az óra kezdete után kicsivel csipogott a telóm, meg néztem az értesítést Chris volt az. Fel tettem a kezem.

- Igen Emily? - Nézett felém a tanár azonnal.

- Ki kell menjek tanár úr a mosdóba. - Sóhajtott egyet, majd az ajtóra mutatott, jelezve hogy menjek, meg köszöntem és ki szaladtam a szertárba. Chris már bent volt, szorosan átöleltem a nyakát. - Remélem tudod, hogy nem Nate miatt aggódtam tegnap, téged féltettelek. - El mosolyodott és egy csókot nyomott a számra.

- Tudom kicsikém. - Bólintott lassan. - És ugye tudod, hogy lassan el kéne mondjuk Matt-nek és Sophie-nak ami köztünk van, mert ha maguktól jönnek rá az rosszabb, mintha őszintén eléjük állnánk. - Nagyot sóhajtottam.

- Tudom, de én félek Chris. - Ő is sóhajtott.

- Ha félsz minek kezdtél bele? - Ezen nagyon meglepődtem.

- Szerinted bele se kellett volna kezdjünk? - Folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Jaj kicsim nem úgy értettem. - Ölelt magához azonnal.

- Már nem akarsz velem lenni? - Folytak a könnyeim.

- Hogyne akarnék veled lenni. - Két keze közé fogta az arcom. - Szeretlek Emily, és én is félek mi lesz a következménye, annak hogy teljesen beléd bolondultam. - Le törölte a könnyeim, homlokát az enyémnek döntötte. - Félek mi lesz Matt reakciója kettőnkre. - Fogta meg a két kezem.

- Verekedni fogtok. - Chris el kezdte rázni a fejét.

- Ott nem lesz verekedés, csak verés. - Furán néztem rá. - Ha Matt nekem jön, és ütni kezd, én nem ütök vissza. A legjobb barátom sose tudnám bántani, olyan mint a testvérem. - Szorosan átöleltem a nyakát.

- Szeretlek Chris. - Nyomtam egy puszit az arcára.

- Én is szeretlek. - Csókolt meg, amitől ezernyi pillangó kezdett csapkodni a hasamba. - Na menjél vissza kicsim. - Simította meg az arcom, én elindultam vissza az osztályba. Suli után haza mentem és csak olvastam, meg Chris-el beszéltem telefonon, félek tényleg mi lesz ennek a vége..