Reggel boldogan keltem ki az ágyból, magamra kaptam a ruháim, megcsináltam a fürdőben a rutinom, le mentem Chris meg Matt voltak lent, Sophie sehol.
- Sziasztok. - Intettek nekem egyet. - Chris hol van Sophie? - Kérdeztem rá amint tudtam.
- Azt mondta ma egyedül szeretne menni. - Rántotta meg a vállát hanyagul.
- Oh értem. - Bólogattam megértően. Meg reggeliztünk és el indultunk a suliba, ahol Sophie már az osztályban volt, helyet foglaltam mellette. - Szia Soph. - Mintha ott se lettem volna. - Soph minden rendben? - Még mindig semmi, nem tudtam hova tenni, Liára néztem, aki csak megrázta a fejét jelezve ő se tudja mi van. - Soph mi a baj? - Még mindig semmi. - Rendben akkor hagylak. - Hagytam annyiba. Az ebédlőben se szólt hozzám, meg úgy egésznap, egy szót se szólt hozzám. Délután át megyek hozzá és beszélek vele négyszemközt, akkor talán el mondja mi a baja.
Haza érve Matt is rá kérdezett erre az egészre.
- Mi a baja Sophie-nak? - Csak a fejemet ráztam.
- Én se tudom, azért megyek át hozzá hogy meg tudjam.
- Rendben hugi, én viszont el megyek itthonról, este felé jövök. - Mosolyogva bólogattam, Matt el ment én meg át mentem Sophie-hoz. A lakásba be érve szóltam neki. - Soph! Itthon vagy? - Elindultam fel a lépcsőn, mikor fel értem Sophie akkor lépett ki a szobájából. - Soph valami baj van? - Léptem fel az utolsó lépcsőfokon.
- Mondd el te. - Rántotta meg a vállát, értetlenül néztem rá. - Őszintén válaszolj oké? - Bólogattam. - Mióta Emily? - Furán néztem rá.
- Mit mióta? - Értetlenkedtem.
- Jaj ne csináld már Emily mióta? - Még mindig nem értettem.
- De nem értem miről beszélsz Sophie. - Láttam rajta hogy kezd ideges lenni.
- Emily utoljára kérdezem szépen mióta? - Egyre feszültebb lett.
- De mit mióta Soph? Egyáltalán nem értelek. - Tártam szét a kezeim.
- Az isten szerelmére Emily, MIÓTA DUGSZ A BÁTYÁMMAL A HÁTAM MÖGÖTT? - Kiabálta el magát, amitől nagyon megijedtem, és meg is lepődtem.
- Miről beszélsz Soph? - Nevettem fel kínosan. - Én nem... - Mondtam volna tovább de közbe szólt.
- Láttam. - A szó bennem akadt, egy hang se jött ki a torkomon. - Tegnap be mentem Chris szobájába, kérdezni akartam tőle valamit, de ő nem volt bent, az ablak nyitva volt, oda mentem hogy be csukjam, és mikor ki nézek mit látok? - Nevetett fel keserűen. - Ahogy a bátyám be mászik a legjobb barátnőm ablakán, és egymásnak esnek. - Fintorodott el.
- Soph meg magyarázom. - Tettem fel a két kezem védekezően.
- Mit Emily? Ezen mit? - Kiabált továbbra is.
- Mi a fasz ez a kiabálás? - Jelent meg Chris a lépcsőn.
- De jó, hogy te is itt vagy. Ha már Emily nem válaszol, legalább neked legyen gerinced. - Chris fel húzta a szemöldökét.
- Mi van? - Dőlt neki a falnak lazán.
- Mióta dugtok a legjobb barátnőmmel? - Chris le fagyott teljesen, mint én.
- Sophie mi nem.. - Mentegetőzött volna ő is, de Sophie nem hagyta.
- Láttam Chris. - Tette keresztbe maga előtt a kezeit.
- Oh.. - Reagált ennyit a fiú.
- Oh?? Ennyi? Ennyit tudsz ki nyögni? Inkább azt mondd meg mióta. - Chris le hajtotta a fejét.
YOU ARE READING
Legjobb barátnőm bátyja
RomanceOtt álltam vele szembe, és csak néztem rá. Hirtelen közelebb lépett hozzám, én hátrébb léptem egyet. - Miért csinálod ezt velem Chris? - Kérdeztem könnyek közt. - Hogy miért? - Nevetett fel. - Emily. Fogd már fel hogy szeretlek! - Csapott a falba...