Vadóc

1. Egy trónörökös szabadsága

Kalpur herceg utálta a politikát. De tudta a népe és hazája iránti kötelességét. Ha csak tehette, nem gondolt rá, hogy milyen más lenne minden, ha nincs az a baleset, és az édesapja betegsége. Akkor ő most nem itt lenne. Azt ugyan nem tudta, hogy hol. Talán egy kolostorban, bár nem vonzotta a szerzetesi élet. Talán a világot járná, hogy megfigyeljen és tanuljon, magába szívja a földgolyó népeinek tudását. De az biztos, hogy nem az uralkodással múlatná az idejét.

Kalpur herceg nem volt még uralkodó. Hivatalosan. A törvény szerint atyja, Ravak szultán viselte a koronát, amely annak rendje és módja szerint Rasdak hercegre, az elsőszülöttjére szállt volna. Ám a szeretett testvér meghalt egy szerencsétlen vadászbalesetben, és az idősebbik fia elvesztésébe a szultán belebetegedett. Kalpur pedig egyik napról a másikra ott találta magát a rabyriai trónteremben.

Meg kellett tennie, bár szíve-lelke tiltakozott ellene. Nem hagyhatta cserben atyját és népét. Így hát az ország kormányzójává lett, immár negyedik éve viselve ezt a nehéz hivatalt. A trónörökösség sötét árnyával a feje felett. Voltaképpen azonban már ő uralkodott, egyelőre atyja nevében, de Ravak szultán túl gyenge volt ahhoz, hogy több legyen puszta jelképnél. Már nem sokáig odázhatják el, hogy átadja a koronáját a fiának. Kalpur rettegett attól a perctől.

Ő soha nem készült uralkodónak. Kettejük közül Rasdak volt az eszményi férfi, az izmos, fekete hajú, bátor és hősies, vitéz ifjú, a "vadóc herceg", ahogy az Udvarban hívták. Kalpur inkább az édesanyjuk lágyabb vonásait örökölte, és az anyai nagyapjuk csendes, megfontolt, hideg fejjel mérlegelő természetét. Mint utóbb kiderült, ezek ritka és nagyon hasznos uralkodói erények.

Kalpur vállát ifjú kora ellenére számos gond nyomta. Az ország jóléte, a béke fenntartása, szövetségkötések a szomszédos királyságokkal. És még egy. Atyja egyre többször mondogatta neki gyenge hangján, hogy meg kellene házasodnia. Kell a házassággal megpecsételt erős szövetség, és kell egy trónörökös.

Kalpur nem akart erre gondolni. Nem arról volt szó, hogy ne tetszett volna neki a női nem, vagy örökre egyedül akart volna maradni. Szó sincs róla. De egyszer már megégette magát, és nem mert újra bízni. Pedig volt idő, mikor verseket írt szíve hölgyének, és teljes szívéből epekedett érte. Ám Drozia elég egyértelműen kinyilvánította, hogy érdeklődésével inkább a trónörököst, a bátyját tünteti ki. Akkor valami összetört Kalpurban. Megismerte és megértette a politikai számítás hatalmát. Rasdak halála után Drozia érdeklődésének iránya varázsütésre megváltozott, de Kalpur többé már nem volt képes bízni benne. "Aki szeretni akar, az engem szeressen, ne a szamár legyek a ló híján" - gondolta magában.

De a kérdést csak elodázhatta, ám egyszer választ kell adnia rá, ezt tudta jól. Azt is tudta, hogy nem ő a hősies és daliás vitézekre vágyó hölgyek álma. Ám a külseje nem ronda, nincs testi fogyatékossága, tisztességes férfi, eléggé művelt, és az esze vág, mint a borotva. Talán lesz egyszer valaki, aki meglátja benne a herceg mögött az embert. Aminek az esélye egyre fogy, minél közelebb kerül a koronához. Már most is tapasztalhatja a mindennapi törleszkedést és haszonlesést.

Ezért is örült, hogy egy kicsit kiszabadulhat az aranykalitkából. Ezért tartott a diplomáciai küldöttséggel. Inkognitóban persze. Ő ezen az úton most nem Kalpur herceg, hanem csupán Conso, a szultán és a trónörökös bizalmas tanácsadója. Kiszabadulhat a figyelem középpontjából.

Az út ettől függetlenül fontos. Barthia baráti ország, gazdag ország. Szükséges és kívánatos, hogy elmélyítsék diplomáciai kapcsolatukat és szövetségüket Hassar szultánnal. Ez kölcsönös érdekük. A békét meg kell őrizni a jövő számára, és keleten sok a bizonytalanság, ami az összefogás szükségességét erősíti. Önmagában hiába erős Rabyria vagy Barthia, a történelem tanúsága szerint egymagában egyetlen birodalom sem boldogulhat. És az atyja nem felejtette el azt sem kihangsúlyozni, hogy Hassar szultánnak van három lánya, közülük kettő már eladósorban. Nézze hát ilyen szemmel is ezt az utazást.