Vadóc

20. Árnyékba vont születésnap

- Ez a helyzet jelenleg, Felség! - összegezte mondandóját Nasser pasa, a rabyriai "hírszerzés" vezetője (az állami kémtevékenység összefogására hivatalát alig egy éve hozta létre a szultán, mikor úgy ítélte meg, hogy ez a szerteágazó feladat egész embert kíván). - A syraniai hadsereg előrenyomul a szárazföldön Delom határvidékén. Jelentősebb összecsapásokra tudomásunk szerint még nem került sor. A delomi szultán egyelőre kerülni látszik a frontális ütközetet, inkább lassítani igyekszik ellenfelét, és minél jobban megnehezíteni a haladásukat. Törekvései pillanatnyilag sikeresek, Tautor szultán csapatai nem tudtak komolyabb eredményt elérni, azon kívül, hogy delomi földön állnak.

Kalpur, Albano herceg és Nestor, Arkin és Ibn-Hassan pasák feszült figyelemmel hallgatták. Nem lehet azt mondani, hogy eleinte ne lett volna súrlódás a flotta és a hadsereg parancsnokai, és az újdonsült kémfőnök között, de szerencsére Kalpur kitartó türelme rózsát termett. Mára mindhárman elfogadták a szereposztást, Arkin és Ibn-Hassan is belátták, hogy Nasser nem veszélyezteti a pozíciójukat, hanem az uralkodót - és ezáltal mindannyiuk közös érdekét - segíti. Nasser pasa pedig rátermettnek bizonyult, és az éleslátása a flottaparancsnoknak és a szárazföldi erők parancsnokának is hasznára vált. A szultán bölcsessége ismét bizonyítást nyert, és főemberei töretlen odaadással szolgálták őt.

- Mi a véleményed, Ibn-Hassan pasa? - fordult főtisztje felé Kalpur.

- Tautor szultán nem fog gyors győzelmet aratni ott, Felség - felelte a kérdezett. - A delomi határvidék földrajzilag inkább a védőknek kedvez. A delomi szultán kisebb csapattestekkel is jelentősen lassítani tudja az előrenyomulást. Ez pedig időt ad számára, hogy összetrombitálja a szövetséges országai hadseregeit.

- De ez Tautorra is igaz - szólt közbe Nestor.

- Igen, báró úr. Feltéve, hogy most már valóban elszánták magukat a háborúra. Nasser pasa jelentéséből okkal feltételezhető, hogy az elmúlt majd' egy év kellő felkészülési időt biztosított minden érintettnek. Én úgy vélem, ezúttal már háború lesz. Syrania nem ok nélkül indította el a csapatait.

- Arkin pasa? - fordította fejét másik vezére felé a szultán.

- Egyetértek, Felség. Minden jel erre mutat.

- Nasser pasa?

- A pasáknak igazuk van, Felség. Bármennyire is csak Syrania és Delom közötti vitának tűnik jelenleg a helyzet, de a szomszédos országok uralkodói is csendben (vagy kevésbé csendben) mozgósításba kezdtek. Barthiában hajókat vonnak össze két kikötőben, vélhetően csapatszállítás céljából. Azt gondolom - és ebben talán Albano herceg is megerősíthet -, hogy mindkét szövetségi rendszer valamiféle ürügyre vár, amire alapozva "jogszerűen" bekapcsolódhatnak a harcba Delom vagy Syrania oldalán.

- A motivációjuk is világos, Uram - bólintott Albano. - A hatalom újraosztása Keleten. Tautor szultán nyeregben érezheti magát az apósa, Hassar szultán támogatásában bízva. Azonban én Delomot sem írnám le. Ahmed szultán ravasz öreg róka, ha szabad így fogalmaznom. Ha Barthia katonai fölényét kivesszük a számításból, a két szövetség nagyjából azonos erőket tud felvonultatni.

- Véleményed szerint Hassar ki fog maradni a harcokból? - állapodott meg Kalpur tekintete a legfőbb diplomatája arcán.

- Bolond lenne az elejétől bekapcsolódni, Uram. Jobban szolgálja az érdekeit, ha valami aprócska segítséget nyújt csak Tautornak, és kivárja, amíg a két fél kifárasztja és meggyengíti egymást. Elegendő akkor színre lépnie Barthia erejével, hogy learassa a babért.

- Amit semmiképpen sem hagyhatok neki - dőlt előre a székében Kalpur. - Azok az idők elmúltak. Bár a feleségem származása révén kénytelen volnék a segítségére lenni az apjának, ha olyan helyzetbe kerülne. Ez becsületbeli kérdés. Ám azt nem engedhetem, hogy ekkora hegemóniára tegyen szert a Sárga-tenger keleti medencéjében. Éppen elég ambíciózus anélkül is.