Életem Outer Banks - ben

2. rész - Egy kis vita

Egy ideig bámultuk egymást, aztán egy autó hangja zavarta meg a pillanatot. Visszaért Sarah és John B. Gyorsan elengedte a kezem, és elindultunk a kocsi felé.
- Sziasztok! Na? Mi jót csináltatok, amíg nem voltunk? - nézett rám Sarah csillogó szemekkel.
- Hát tudod...beszélgettünk kicsit. Na és ti? - kacsintottam a nővéremre.
- Mi Whitechapel-ben jártunk. A könyvtárban.
- Miért jártatok ott? - néztem rá kérdőn.
- JJ....nem avattad be? - pillantott John B JJ - re.
- Kellett volna? Elvégre mégiscsak flúgos.
- Tessék? - emeltem fel a hangomat. Miről beszél?
- JJ! - szólt rá a nővérem.
- Asszem most megyek... - mondtam, majd elfordultam és a part felé vettem az irányt.
- Várj CJ! - indult utánam Sarah.
- Mi az? - álltam meg egy percre.
- Nézd...tuti nem úgy értette. - próbálta menteni.
- Mit, Sarah? Te sem mondasz semmit! És még véded is! Kedves tőled, köszi! - vágtam felé egy grimaszt, és elindultam a móló felé. Leültem a szélére, a lábamat pedig a vízbe lógattam. Figyeltem az eget. Már szinte teljesen sötét volt. A csillagok kezdték bevilágítani az eget, amikor meghallottam a móló reccsenését. Felkaptam a fejem, és hátra néztem. Ki más lehetett volna.... Hát nem a kis szőke hazug?
- Nincs kedvem a társaságodhoz. - néztem vissza a móló előtt ívelő folyóra.
- Figyu....nem úgy értettem...nem akartalak megbántani....én csak...
- Nem kell mentegetőzz! Igazad van...flúgos vagyok, és az is maradok. Ez nem változik.
- Jaj ne csináld már! Bocsánat! Ne haragudj! Sajnálom! - sorolta, miközben helyet foglalt mellettem.
- Nem JJ...nem gond... megértem....- mondtam, és már fel akartam állni, amikor visszahúzott, és megint tökéletesen szembe néztünk egymással. Körül - belül 5 centi választotta el a számat az övétől.
- Öhm...JayJ...ezt nem... kéne... - hajoltam el lehajtott fejjel. Azzal visszaindultam a többiekhez. JJ kis idő után utánam indult.
- Ne haragudj, hogy nem avattunk be előbb... - kezdte megbánóan John B.
- Még nincs késő... - tettem karba a kezem.
- Hála az égnek! Na tehát....a lényeg az, hogy valahol....a szigeten....el van rejtve 14 millát érő arany. Ezt keressük. Ezért mentünk a könyvtárba. - magyarázta Sarah.
- És mit tudunk? - kérdeztem mosolyogva.
- Vagyis segítesz?? - nézett rám Pope egy nagy mosollyal az arcán.
- Mondhatni.
- Ez az én húgom! - ölelt át Sarah.
- Klassz! Na szóval....a lényeg az, hogy az arany egy parcellában van, méghozzá a 9-esben. A parcellák mind másképpen vannak tagolva. A kilences a víz mellett van. Tenyhill - nél. De ehhez kéne a régi terület térkép. - kezdett bele John B.
- Amit persze Sarah már meg is szerzett otthonról. Igaz? - kérdeztem a nővéremre pillantva.
- Talált. - bólintott a hirtelen mellettem megjelenő JJ. Mikor megláttam, kissé arrébb léptem.
- Folytasd! - intettem John B - re.
- Mivel megvan a terület térkép, tudjuk, hol van az arany. Tehát már csak fel kéne mérnünk, mi is vár ránk. Ja igen.... és még valami. Ez a hátulütője az egésznek. A kilences parcella a Crain birtokon van.
- Jajj ne szivass. Az a ház egy vicc! Sok baromság terjed a nőről, de nem hiszem, hogy igazak. - legyintettem, majd karbatett kézzel néztem a többiekre.
- Szerintem igazak. Eskü. - mondta Pope. Tökre hihetőek, amiket mondanak.
- Ja...mint például, hogy a nő megölte a férjét, és nem tudom mit csinált a testtel?
- Aha. Pl.
- Jajj ne már Pope. Na és? Mikor megyünk?
- Szerintem ráér. Három nap múlva. - válaszolta Sarah, aki mosolyogva John B - re tekintett.
- Ookké... Sarah....nekünk lassan haza kéne...
- Jajj maradj légyszi! Én sem megyek haza!
- Nem mondasz újat... Szerintem bekavarnék...
- Dehogy is! Van hely bőven. És szívesen látunk! - biztatott az eddig csendben figyelő Cleo.
- Hát...na jó....legyen! - egyeztem bele, mire mindenki ünnepelni kezdett.
- Erre iszunk! - ugrott fel Kie, majd a házba rohant piáért. Pár perc múlva már mindenki bulizott. Táncoltunk, elvoltunk. De kb 2 óra után ki lettünk ütve. Mindenki aludni ment. Ahol érte.
*
Reggel Sarah költött.
- Hello! CJ! Jó reggelt álomszuszék!
- Hmm....jó reggelt! - nyújtóztam meg.
- Figyu...kéne egy kis segítség John B hajóján. Korán reggel kimentek halászni JJ-vel és Pope-al , de valami bedöglött, és sehogy sem akar összejönni a javítás.
- Jajj édes istenem! Hárman vannak bakker, és ráadásul mind fiúk. És ennyi nem megy?
- Ők már csak ilyenek. - zárta le a nővérem, azzal elindultunk a még működő hajóval. Kis idő után oda is értünk. Pope már a hajó orráról integetett.
- Jó reggelt, CJ! Hogy aludtál?
- Remekül... köszi. Na hol van az a megjavítani....Várj hé! Mi ez! Sarah!? - kezdtem el kiabálni, mikor Sarah, Pope és John B betuszkolt a hajó egy rejtett rekeszébe.
- Ne már srácok! Ez nem vicces! Hahó! - és ekkor felnyílt az ajtó. És ki más lehetett, hát nem JJ? Már megint...
- Te? - néztem rá dühösen. - SARAH CAMERON! EZÉRT MEGÖLLEK! - kiáltottam Sarah-ék után, akik a kis hajóval elhúzták a csíkot. A vízbe ugrottam, hogy utánuk ússzak, de hiába. Mi ez?
- Au... baszki! Asszem megcsípett egy medúza! Istenem ez a nap már nem lehet rosszabb! - mérgelődtem, miközben visszaevickéltem a hajóhoz, ahol JJ nyújtott segítő kezet. Kimásztam a vízből, és leültem, hogy megvizsgáljam a csípést.
- Hadd segítsek! - guggolt le mellém a szőke fiú.
- Hozok elsősegély dobozt. Itt várj!
- Ja...mintha bárhová is mehetnék!
Pár másodpercen belül vissza is tért egy elsősegély dobozzal a kezében.
- Na jó. Lefertőtlenítem...lehet kicsit csípni fog.... okés?
- Nem gáz...- mondtam, és ekkor hozzáért a hideg fertőtlenítő a bőrömhöz és a sebemhez.
- Au...au au.... - sziszegtem fel.
- Végeztem is. Nincs para. Jobb?
- Ja...nem rossz. - álltam fel a földről.
- Nézd....vágom, hogy most nem nagyon bírsz engem, de meg kéne beszélnünk. Légyszi!
- Miről beszéljünk? Arról, hogy elmondtad, amit már tudok? Hogy flúgos kis senki vagyok?
- Nem mondtam, hogy senki vagy! A flúgos is csak kicsúszott. Oké? Ne haragudj! Nem akartalak megbántani! És igaza volt John B-nek. Be kellett volna avatnom téged. - magyarázta. Nagyot sóhajtottam, és nem tudom, meg fogom-e bánni. De ezt mondtam.
- Nem gáz. Kicsit túlreagáltam. - mosolyogtam felé egy halványat, mire ő visszamosolygott.
- Akkor....jók vagyunk? - kérdezte lehunyva az egyik szemét.
- Jók... - válaszoltam tartva a szemkontaktust.
- Nézz a Nap felé! - utasított, mire én a lemenő napra emeltem a tekintetem.
- Azta! A szemed.... gyönyörű....
- Á...semmi különös....sima barna... - nevettem el magam halványan.
- Dehogy semmi! Gyönyörű! Pont mint a gazdája...
- Nagyon szeretsz udvarolni, mi? - villantottam egy mosolyt JJ-re.
- Ha van akinek, akkor igen! - válaszolta színlelt egoizmussal.
- Ahha...Na jó...szerintem ideje aludni...holnap meg majd úgy teszünk, mintha semmi sem változott volna közöttünk...nehogy már azt higgyék, hogy bejött a kis hülye tervük! - emeltem fel a mutató ujjam, mire a szőke fiú csak nevetett egyet.
- Pontosan! Öhm....nem tudom hol lenne a legjobb aludni...nincs hideg szerencsére... - kezdett el gondolkodni.
- Szerintem itt jók vagyunk! - mutattam magam alá.
- Keresek valami takarót...hátha hagytak itt nekünk...
- Oké... - reagáltam, azzal a tőlem nem messze lévő zsákok után nyúltam. Nem voltak kemények, de puhák sem. De ez van. JJ közben megérkezett két takaróval a kezében.
- Ezt legalább itt hagyták. - tette le mellém a két anyagot, amit miután leguggolt, szépen elegyengetett.
- Tessék... takarózz be! - nyújtotta át nekem a másik takarót.
- Na és te? - néztem rá kérdőn.
- Én megleszek... - legyintett.
- Osztozhatunk rajta JayJ!
- Hát...ha neked nem baj, akkor oké. - válaszolta, azzal magára terítette a takaró másik felét. Háttal feküdtem neki, de ő pont felém volt fordulva. A kezével átkarolta a derekam. Ez viszont meglepett. De nem zavart. Elvégre úgyis csak barátok voltunk.