Életem Outer Banks - ben

14. rész - Full flúg!

Sarah-val sikeresen felértünk a tornácra, ahol egyből a biztosíték táblát kezdtük felkutatni.
- Asszem megvan! - szólaltam meg, és egy hosszú, vékony kábelt kezdtünk követni. - Baszki, ez bemegy a házba! - állapította meg Sarah.
- Bemegyünk. - jelentettem ki, azzal a lehető leghalkabban, illetve a kábelt nem elengedve léptem be a "gyilkos nyanya" házába. A padló egyszer csak nagyot reccsent alattam. És egy kis idő múlva lépteket hallottunk az emeletről.
- Túl késő, Lion! Már úgyis túl késő! - hallottuk a vénasszonyt, ahogyan ezeket mondja lefelé jövet. Sarah-val a létező leggyorsabb tempóban bujtunk be egy fal mögé, de pechünkre a drága házigazda is arra kezdett jönni. Épp, hogy elment mellettünk, amikor Sarah kicsit hangosabban vette a levegőt. A nő hirtelen megfordult, bennünket halálra rémítve.
- Gyere, Sarah! Erre! - kezdtünk el futni, de sajnos elváltunk. A nő Sarah-t kezdte üldözőbe venni, így én gyorsan újra a kábellel a kezemben kerestem a végét. Kis idő után meg is találtam. Sietve lekapcsoltam az áramot, és a nővérem keresésére indultam. Össze is futottam vele az egyik sarkon. Bár hirtelen megijedtünk, gyorsan a pince felé rohantunk. A fiúk, Cleo és Kie már lent voltak, valami csoda folytán, ők már éppen a kötelet tartották a kezükben.
- Megtudhatnám, miért nem vártatok meg? - ragadtam meg a kötelet, és húzni kezdtem, amit a nővérem is követett.
- Skacok! Asszem jön a nyanya! - figyelmeztetett Sarah az éppen lefelé igyekvő nőre.
- Ennek fegyvere van! - bukott le JJ egy éppen a közelébe tartó golyó elől.
- De hisz ez! Nem lát srácok! - kiáltotta Pope.
- John B! Akadt egy kis probléma! - ordított le JJ egy kútszerű kő körre.
- Nem engedhetjük el! - tiltakozott Cleo, mire én az igencsak para nőszemély mögé lopóztam, és igyekeztem kivenni a kezéből a fegyvert. Viszont egy rossz hátralépésemnél elbotlottam, és hátra estem. A nő pont rám fogta a fegyvert, amikor Kie megjelent mögötte, és a fegyvert a nő hasához szorította.
- Köszi, Kie! - tápászkodtam fel, és igyekeztem segíteni a nővel küzdő lánynak. Megfordultunk, miután nagy nehezen leszedtük magunkról a nyanyát, amikor is John B bukkant ki a kútból. Kimászott, és a fiúkkal együtt futni kezdtünk. Sikeresen kijutottunk, bár hallottuk a vénasszony utolsó kiabálásait. Beugrottunk a Twinkie-be, amit most Pope vezetett, és elindultunk.
- Srácok, sikerült! - ordította az autót vezető fiú.
- Jól vagy John B? - hajoltam oda.
- Soha jobban! - mutatott egy like-ot. - Csak nem ezt kerestük? - tartott fel egy jó sáros fém darabot, amit kivéve a kezéből, elkezdtem vizsgálni.
- Jesszus srácok! Sikerült! - kiáltottam örömömben.
- Hadd nézzem! - kapta ki a kezemből az aranyrögöt JJ.
- Jövünk flúgos élet! Whoo! - ordította ő is boldogan, mire körbe adtuk a kb 3-4 kg tömegű arany töredéket.
Kb. 10 percen belül hazaértünk. Mindenki kipattant az autóból, és a terasz felé vettük az irányt.
- Tehát megtaláltuk! - törte meg a csendet Kie.
- Meg....tényleg megvan a cucc srácok! - csatlakozott Cleo is.
- És hogyan hozzuk fel az összeset? - érkezett az igencsak jó kérdés Noah-tól.
- Na ez jó kérdés... De megoldjuk! Ha már megtaláltuk, az a legkevesebb, hogy hogyan hozzuk fel! - válaszolta John B.
- Majd holnap kitaláljuk! De én elfáradtam! Megyek aludni! - álltam fel, és indultam el befelé.
- Mi is lépünk skacok! - indult el Pope és Cleo, majd miután a többiek is mind nyugovóra tértek, mi is álomra hajtottuk a fejünket.

Másnap reggel JJ költött.
- Jó reggelt! - suttogta nyöszörögve. - Ébren vagy?
- Mostmár igen. - válaszoltam nyűgös hangon.
- Ma nem kelünk fel innen. Remélem tudod. - folytatta, miközben a fejét a vállamra helyezte.
- Dehogynem... hamarosan kelünk. - nevettem el magam, mire csak szorosan magához húzott.
- Innen ugyan nem kelsz fel. - mondta nyugodt hangon.
- Gyere hős szerelmes! - kászálódtam ki a karjaiból, majd egy rövid nadrág és egy fekete top kíséretében kiléptem a szobából. Az irányt a fürdőbe vettem, ahol felöltöztem, majd egy gyors mosakodás után visszatértem JJ-hez, akinek addigra sikerült magára vennie a nadrágját.
- Látom haladtál! - mértem végig.
- Nagyon vicces! - mosolyodott el.
- Menjünk ki. A többiek már kint várnak! - indultam el kifelé. A verandán valóban ott ült a csapat.
- Jó reggelt! - köszöntem oda mindenkinek.
- Nektek is! - érkezett az első köszöntés John B -tól. - Tehát akkor hogyan is hozzuk fel az aranyat? - folytatták a témát, mialatt mi helyet foglaltunk a még szabad kanapén.
- Fogalmam sincs. Talán... - kezdett bele Pope, mire egy sziréna hangja ütötte meg a fülünket. Az udvarra állt be a rendőr autó. Kis idő múlva kiszállt belőle Shoupe, az egyik rendőr az örsről. Fellépett a verandára, és JJ felé fordult.
- JJ Maybank ezennel le vagy tartóztatva emberölési kísérletért! Bármi amit mondasz felhasználható ellened a bíróságon! - tartóztatta le hirtelen a tag JJ-t.
- Már elnézést! De mi folyik itt? - ugrottam fel a kanapéról.
- Ez a fiatalember megpróbálta megölni CJ Cameron-t az egyik családi hajójukon. A lány kishíjján belehalt. Most otthon tartózkodik.
- Már megbocsásson. De tudja, hogy én ki vagyok? - emeltem fel a hangomat.
- Igen. Egy sneci kis ribanc, aki nem hagyja, hogy a munkám végezzem.
- Vigyázzon a szájára! - lépett oda idegesen Noah, John B kíséretében.
- CJ Cameron vagyok, maga barom!
- Ez jó volt! - fordult el Shoupe JJ-vel a kezében.
- Én meg Sarah Cameron! De velem már találkozott. Igaz, Shoupe? - állt elé a nővérem.
- Sarah? Te meg mit csinálsz itt?
- Ahhoz magának semmi köze! Azonnal engedje el! - parancsolta nővérem. - És csak figyelmeztetem! Ha még egyszer így mer beszélni a húgomról, szétlövöm a 3 centis farkát azzal a pisztollyal a seggén! - kiáltotta a nővérem teljes haragból.
- Tényleg te vagy CJ? - fordult vissza felém.
- Ki tett feljelentést ellene? - kérdeztem nem válaszolva az előző kérdésre.
- Ward Cameron. Az események szemtanúja volt.
- Ő maga lőtt rám, Shoupe! Ennyire nem lehet vak! - kiáltottam.
- És most erre válaszolj! Kinek higgyek? Egy csapat senkiházinak, vagy a város egyik legnagyobb befolyással bíró emberének?
- Ezúttal nekem! - válaszoltam. - Talán akad bizonyítékom. Különben is! Miért lőtt volna rám a tulajdon barátom? Ez még apámtól is logikátlan.
- Hol a bizonyíték? - fordította komolyra a szót a még mindig JJ-t fogva tartó rendőr.
- Jöjjön! És őt most azonnal eressze el! - szóltam rá, mire a rendőr kis hezitálás után elengedte JJ-t. Egészen a hajónkig mentem, ahol az incidens történt.
- Képzelje. Vannak kameráink. Vajon erre felkészült Ward Cameron? - kérdeztem gúnyosan. - Jöjjön! - invitáltam be a kamera szobába a bandát. Nem volt nálam kulcs, ezért egyszerűen csak berúgtam az ajtót. Bekerestem a felvételt aznap estéről, és megnéztük. Még nézni is ijesztő volt, hogy a tulajdon apám lő rám. Mindenki feszülten figyelt, amikor eldörrent a pisztoly a felvételen. Tisztán látszott, ki tette.
- Én ezt nem hiszem el! Tényleg....elhittem ezt a kis mesét? - tette csípőre a kezét Shoupe. - Ne haragudj, fiam! - veregette vállon JJ-t, aki a többiek mellett állt. - Ward Cameron pedig fizetni fog ezért! Ezt megígérem! - indult el lefelé a hajóról.
- Jól vagy? - léptem rögtön JJ-hez.
- Ja...jól...de legközelebb beverem a képét, ha így beszél rólad! - ölelt magához.
- Azta. És hidegvérrel képes volt rád lőni. Durva! - kezdett bele Cleo.
- Az... - váltam el JJ-től. - Gyertek! Menjünk haza! - intettem, azzal visszaindultunk John B háza felé.
Az apám ezért meg fog fizetni! Az életemre esküszöm!