Életem Outer Banks - ben

5. rész - Szerelmi kalamajka

Mióta JJ-vel úgymond együtt vagyunk, totál felfordult az életem.
Mondhatni, olyan lettem, mint a nővérem. Nem jártam haza már 2 hete. Apu nem is törődik ezzel. És ez amúgy fáj egy kicsit. Az arany még mindig nincs meg. Szerintem nem is kerestük olyan nagyon. Inkább törődtünk egymással.
John B manapság kicsit furcsán viselkedik. Sarah párszor rá is kérdezett, de csak egy vállvonást kapott válaszul. Úgyhogy elhatároztam, hogy beszélek JB-vel. Kitápászkodtam az ágyból, ahol még JJ javában aludt, kiléptem a házból, és elindultam az éppen hajót szerelő fiú felé.
- Hello! - köszöntem oda.
- Szia! Mit szeretnél? - kérdezte, anélkül, hogy felnézett volna.
- Beszélgetni. A nővéremről. Valami nem stimmel köztetek manapság.
- Mire gondolsz? - tett fel egy újabb kérdést, de mostmár felnézve.
- Hát....igazából konkrétan én sem tudom, de valami nem oké veled...
- Velem? Már te is ezzel jössz? Nem hiszem el! Mi bajotok van, komolyan?! - kiáltott rám, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Én....most inkább megyek. - fordultam meg, majd kisebb sírás közepette futottam el. JayJ pechemre szembe jött.
- CJ? Mi a baj? Mi történt? - nézett rám aggódóan.
- Semmi! Nem lett semmi.... - töröltem le a szemem.
- Mond már, könyörgöm! - fogta meg a vállamat.
- Hát...nem...semmi... tényleg...jól...jól vagyok! - hajtottam le a fejem.
- Nem, nem vagy jól! Légyszi CJ!
- Jó! Oké! Sarah és John B között valami nem oké. És ma amikor rákérdeztem, John B rám kiabált, hogy mi bajunk van.
- Mit csinált? - nézett idegesen a még mindig a hajóban álló JB-re.
- Ne ne ne, JJ! Nyugi! Jól vagyok! Oké! Hé! Nézz a szemembe! - nyugtattam, mire a szemembe nézett.
- Nem fogom hagyni az ilyet! Nem fognak sértegetni! Oké? - nézett még mindig a szemembe.
- Értem, de nem szeretném, hogy egy kapcsolati baki miatt meggyilkold a nővérem barátját. - tettem karba a kezem.
- Nem bántottam volna, csak egy kicsit elbeszélgettem volna vele arról, hogy hogy kiabáljon, és kivel.
- Nézd. Aranyos, hogy meg akarsz védeni. Komolyan...De nem kell tönkre tedd a barátságodat John B - vel. Oké? Nem ér ennyit. - fogtam meg az arcát a két tenyeremmel, mire csak felsóhajtott.
- Jó. - válaszolt, és hátat fordítva elviharzott. Ez az. Egy nap két snecit is sikerült magamra haragítanom. Jól haladok. Hátha Sarah-nak van kedve dumálni.
Elindultam megkeresni a nővéremet, akit meg is találtam egy padon üldögélve a part mentén.
- Szia. - köszöntem. - Zavarok?
- Dehogy. Gyere csak. - válaszolta szomorúan.
- Ma...próbáltam beszélni John B -vel. Rólatok. Csak hát....
- Mi? Miért? Minek kell bele üsd az orrod mindenbe? Nem hiszem el! Meg tudom oldani a magam kis problémáit. Most egy kicsit mégis egyedül lennék. Bocs. - fordított enyhén hátat.
- Ne haragudj. - álltam fel sírva.
Már háromnál tartok a magamra haragítás számolásában. Ezután megpróbáltam Kie-vel beszélni, de épp valami dolga volt, Pope meg Cleo leléptek egy időre kettesben lenni, így maradtam egyedül. Egész estig nem beszéltem senkivel. Nem is találkoztam senkivel.
Kb 10 óra lehett, amikor a szobámban való, magányos üldögélésemet, megtörte egy ajtó nyitás. JJ volt az.
- Szia. Bejöhetek? - kérdezte halkan.
- Gyere. - válaszoltam még mindig letört hangulattal.
- Még mindig John B-n és Sarah -n rágódsz? - ült le a lábamhoz, ugyanis ledőltem az ágyban.
- Nem csak ők kavartak fel. Hanem te is. Amikor nem hagytam, hogy odamenj John B -hez, akkor rosszul esett neked. És elviharzottál. Nem is beszéltél velem. Konkrétan majdnem, hogy ellöktél magadtól. A nővérem nem áll szóba velem, csak mert segíteni akartam. Kie ma úgy sem ért rá, Cleo meg Pope elment, szóval ja. Egyedül maradtam. Nem számíthattam sem rád, sem a saját nővéremre. Lehet, hogy mégsem jó ötlet, hogy veletek lógjak. Amióta itt vagyok, minden a feje tetejére állt. Megzavartalak benneteket Kie-vel, Sarah már haragszik is rám, csak mert beleszóltam az itteni életébe, John B alapból nem bír, mert rákérdeztem erre az egészre. Pope-ék nem is tudják, mi folyik itthon. Nem nekem való ez. Sokkal jobbak voltatok, amíg nem jelentem meg. Neked is jobb volt. Nem haltál meg majdnem, nem akartad megverni a legjobb barátodat, nem kellett Kie-t ott hagynod...csak egy hiba vagyok. Egy teher, amit senki nem bír elviselni. - akadtam ki teljesen, és az utolsó mondatoknál már elkapott a sírás.

*Eközben Sarah-nál*

- Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem szomorúan John B -t.
- Mit? - válaszolt kormoran.
- Hát. A múltkor. A lány a buliban. Konkrétan hagytad, hogy táncoljon neked. És még élvezted is.
- Te meg miről beszélsz? És ha már itt tartunk, miről beszélgettetek Toperrel? Hm? Láttam, elég jól elvoltatok.
- Csak azért mentem oda hozzá, mert egyedül éreztem magam. És nem akartalak megzavarni a nagy flörtölgetésben.
- Flörtölgetés? Mitől beszélsz? Oda jött az a ribanc, és dumálni kezdett. Nem flörtöltem vele. Esküszöm!
- Ja! Persze! Szerinted el is hiszem? Még a piát sem hozhatod fel mentségedül. Nem voltál részeg!
- Hidd már el légyszives! Nem hazudnék neked! Szeretlek! Senki mással nem lennék, soha ebben a rohadt világban, amit te, és egyedül csak te teszel széppé!
  Nem tudtam, mit mondjak erre. Talán tényleg komolyan mondta. Sóhajtottam egyet, és válaszoltam.
- Köszönöm. És remélem tényleg nem hazudsz!
- Nem hazudok! Ígérem! - jött oda, és ölelt át. Viszonoztam az ölelést. Már untam, hogy a saját húgomra kiabáltam rá emiatt a veszekedés miatt.

*CJ szemszöge*

- Te meg miről beszélsz?? CJ! Hallod, hogy miket mondasz?! - kiabált, miközben felugrott az ágyból. - Miket beszélsz? Normális vagy? Jézusom! CJ!
- Kérlek, ne kiabálj! - fogtam meg a fejem zokogva. - Könyörgöm! - sírtam egyre hangosabban.
- Ne haragudj! Bocsánat! De ez...Jézusom! Miért gondolsz ilyen baromságokat?! - fogta már ő is a fejét.
- Nem...nem tudom! Én így látom! Talán így is van! És....semmi értelme annak, hogy itt legyek, és... Ez így van jól!
És ekkor jöttem rá. Pánikrohamom volt. Soha nem is gondoltam volna erre. De ez volt.
- CJ! Hahó! CJ! Jól vagy? Nyugi, hé! Semmi baj! Nyugodj meg! - ölelt meg.
- Nem bírom tovább JJ. Nem bírom. Nem bírom... - bújtam a mellkasához sírva.
- Minden rendben lesz! Oké? Itt vagyok! Semmi baj! - szorított magához egyre jobban.
   Totál összetörve éreztem magam. Nem találtam pillanatnyilag senki mást támasznak, mint JJ-t. De jól esett, hogy megölelt. Hogy magához szorított. Ahogyan nyugtatott. Minden. Kis idő után megnyugodtam, és csak álltunk a szobában ölelkezve.
- Jól vagy? - kérdezte enyhén eltolva magától, hogy lássa az arcom.
- Jól...vagyis hát...jobban.... - töröltem meg az arcom.
- Figyelj! Amiket mondtál. Nem akartalak bántani a viselkedésemmel, de nem bírom, ha így bánnak valakivel, akit szeretek. És ha úgy gondolod, hogy hiba, vagy bármi más rossz lennél, akkor azt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Oké? Mindenki örül, hogy itt vagy! Már mi vagyunk a családod. Neked, és a nővérednek is. Okés? - mondta, miközben mindvégig a szemembe nézett, és egy-egy adott pillanatban megsimogatta az arcom a hüvelyk ujjával. Válaszul csak mosolyogtam egyet, és egy puszit adtam az arcára.
- Kimegyünk a többiekhez?
- Hol vannak?
- A verandán. Gyere! - fogta meg a kezem, és elindultunk kifelé.
A csapat kint ült a verandán. John B és Sarah is végre egymás mellett ültek. Ennek ellenére nem akartam a nővérem szemébe nézni. Nagyon megbántott, és el tudom képzelni, hogy én is őt azzal, hogy bele ütöttem az orrom a kapcsolatába. Amikor 7 voltam, Sarah meg 9, volt egy fiú, akiről folyton írt a naplójába. Sosem beszélt nekem róla, és ezért egyszer elolvastam ezt a naplót. De rajtakapott, és két hétig nem szólt hozzám. Az után is csak azért, mert "megmentettem", amikor az a fiú arcon vágta, és szépen szólva ribancnak szólította. Azóta szeret. Úgymond. Kb 16 volt, amikor elkezdett a snecikhez járkálni. Akkoriban még haza is jött. De amikor 18 lett, már egyáltalán nem is láttam otthon. Szinte mondhatnám, hogy szökő évente 3-szor. De már értem, miért nem járt haza. Talált magának egy fiút, aki szereti, egy csapatot, aki elfogadja, és egy életet, amiben jól érzi magát. JJ közben leültetett az egyik "kanapéra", ő meg megállt mögém.
- CJ! Ne haragudj! Nem akartam olyan csúnyán rád kiabálni a hajonál. Biztos nem esett jól. - kezdte John B.
- Hát egyáltalán nem esett jól neki! Tudod? Vörösre sírta a szemét. Úgy jött el tőled. Szembe mentem vele, és ilyennek sosem láttam. Nem fogadtam jól, hogy nem hagyta, hogy elbeszélgessek veled erről, és ezzel én is megbántottam, de azt hiszem, hogy én eleget tettem az elmúlt 10 percben ahhoz, hogy megbocsásson nekem. - tört ki mögülem JJ.
- JJ! Nem nagy ügy. Rosszul esett, de megbocsátok! - néztem rá a velem szemben ülő fiúra.
- Nem gondoltam, hogy erről lett volna szó. Csak segíteni akartál. Tőlem is hatalmas bocsánat, CJ! - nézett rám bűnbánóan Sarah.
- Semmi baj! - mosolyogtam rá.
Kis idő múlva már jókat beszélgettünk, nevettünk, elvoltunk, de Kie-nek egész nap nyoma sem volt. Idegeskedni kezdtem, de nem akartam rontani a hangulatot. Remélem nincs semmi baj...