Életem Outer Banks - ben

19. rész - Magyarázat

- Szerintetek leesett nekik, hogy valami nem oké? - kérdezte Kie, miközben a fiúk már kint vártak.
- Hát valami oka volt annak, hogy össze trombitálták a bandát, szóval remélem. - válaszolt Sarah, saját meglátása szerint.
- Menjünk! - adta ki a "parancsot" Kie unottan, majd kiléptünk a verandára, ahol a fiúk már szabad helyekkel vártak. Viszont mi inkább megálltunk egymás mellett.
- Miért vagyunk így összetrombitálva? - kérdeztem unottan.
- Mert feltűnt, hogy valami nem oké egyikőtökkel sem. - válaszolt rögtön JJ, kissé ideges hangnemben.
- Már bocs, de akikkel itt baj volt, az nem mi voltunk. Hanem inkább ti. - mutatott Kie ingerülten rájuk.
- Szerintem nagyon félreértjük egymást. - integetett a fejével John B.
- Hát remélem. - tette karba a kezét Sarah.
- Kezditek, vagy kezdjük? - kérdezte végül Cleo.
- Kezdjük. - felelte rögtön Noah.
- Csukjátok be a szemeteket! Be fogjuk kötni őket, hogy még véletlenül se lessetek. - közelített felém JJ.
- Nem vagyunk játékos kedvünkben. - csatlakoztam a nővéremhez, és karba tettem a kezem.
- Megígérem, hogy ez magyarázat lesz, ha ugyanaz a problémánk. - tartotta fel a kendőt JayJ.
- Jó....legyen... - egyeztem bele nagyot fújva. Azzal JJ felköltötte a szememre a kendőt.
- Bízz bennem. - súgta a fülembe.
- Az az utolsó, amire most képes vagyok. - válaszoltam, mikor úgy éreztem, elég messze kerültünk a többiektől.
Kb 5 perc séta után, megálltunk.
- Megjöttünk már? - kérdezte ingerülten Kie, mire lekerültek a fejünkről a kendők. A parton voltunk. Ahogy lenéztem, egy hatalmas pokrócot vettem észre, rajta egy óriási kosárral, amiből különféle ételek látszódtak ki. Volt 3 vödör, tele jéggel, és benne 3 pezsgő. A homokban néhány helyen gyertyák voltak elhelyezve, ami a három, minket közrevevő fa között átívelő fénysorral világította be a helyet. Hátrapillantottam, a lányok arckifejezése hasonlított az enyémre. Mindannyian csodálkoztak. Nem volt hová tegyük ezt az egészet.
- Ezt nekünk? - kérdezte végül a csendet megtörve Kie.
- Igen. - válaszolta Noah.
- De miért? - kérdeztem én is JJ felé fordulva.
- Mert nálatok jobban senki nem érdemli meg. - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
- Üljetek le! - intett John B a földön heverő lepedőre, amire mi még mindig sokkolt arccal ültünk le. A fiúk is csatlakoztak.
- Most ti jöttök. - kezdte Pope.
- Ez tényleg mindent megmagyarázott. - kezdtem.
- Dióhéjban annyi, hogy Sarah azt hitte, hogy John B megcsalja őt, mert folyton rákiabált, és titkolózott előtte, és amikor mi ezt megtudtuk, rögtön tőletek is kérdezni kezdtünk. Amikor ti is nagyon gyanús válaszokat adatok, rá kellett valahogyan ébresztenünk benneteket, hogy szarul vagyunk. Ja...kb ennyi.
- Soha...de soha az életben nem csalnálak meg! Soha! - szorította magához JB a nővéremet. - És nagyon sajnálom, hogy úgy rád kiabáltam!
- Én is sajnálom! - húzott magához JJ, mire rádőltem a mellkasára. A többiek is hasonlóan jártak el, aminek az lett a vége, hogy nagy nehezen megbocsájtottunk nekik. Pope meg JJ tábortüzet gyújtottak, amit a pezsgő társaságában körbe is ültünk. Közben nevettünk, és ettünk. Ezután Kie-t felkapta John B meg Noah, és a tenger felé futottak vele, és beledobták. Cleo-val és Sarah-val menekülni próbáltunk, de JJ meg Pope, illetve a visszaért JB meg Noah elkaptak és Kié után dobtak. Ők is utánunk jöttek a vízbe ezután. Nagyon sokat hülyéskedtünk, és jól elvoltunk. Aztán miután mindenki rendesen kibukott, elmentünk lefeküdni.
  
                                  ....

Másnap, mikor felébredtem, ugyanott, a parton találtam magam a többiekkel. Én keltem először. Felálltam, és a tengerhez sétáltam. Leültem, és csak élveztem, ahogyan a hullámok sorra csapódnak nekem. A csendet, csak néhány sirály hangja törte meg, mikor elszálltak fölöttünk. Még senki nem volt a parton rajtunk kívül. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült megbeszélnünk ezt az egész hülyeséget, mert már kezdett nem tetszeni a szitu. Csak azt nem értettem, miért kellett ezt ennyire csúnyán titkolni. Remélem volt rá jó okuk.
Azok után hogy Sarah majdnem szakított John B -vel, éppen ideje volt ennek a kis meglepetésnek.
Kis idő után felébredt JJ is, majd leült mellém.
- Nem haragszol? - kérdezte halkan.
- Nem. - hajtottam rá a fejem, mire átkarolt. - De jöhetett volna hamarabb ez a nagy meglepetés.... - tettem hozzá.
- Tudom. És tényleg sajnálom!
- John B meg Sarah majdnem szakítottak. Tudtad?
- Nem. Nem tudtam. - válaszolt pár másodperc kihagyással.
  Ezután vártunk míg a többiek felkeltek, és amint ez megtörtént, leültünk reggelizni.
- Kérdés. Honnan volt pénzetek minderre? - érkezett az igencsak jogos kérdés Cleo-tól.
- Spóroltunk! - tartotta fel a kezét védekezően JJ.
- Aha. Spóroltatok, mi? - nézett szúrós szemekkel Kie Noah-ra.
- Jóó, talán kihúztunk egy kis pénzt pár emberből... - "javította fel" John B a helyzetüket.
- Király! - nevettünk fel egyszerre.
  Mikor végeztünk a reggelivel, összeszedtük a cuccokat, és elindultunk haza. A napot igazából főként lazulással töltöttük, estefelé pedig elmentünk szörfözni. Este tábortüzet gyújtottunk, és akörül beszélgettünk.
- Kezdem unni, hogy ilyen nyugodt az életünk. - kezdte Sarah.
- Dettó. - csatlakozott Pope.
- Keressünk kincset? - kérdezte Noah poénosan, mire felcsillant a szemem.
- Na várjunk csak. Azon az egy rögtön kívül. Hoztunk fel bármennyi aranyat is? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Ugyanarra gondolunk? - nézett rám Kie, remélve, hogy ugyanazon kattog az agyunk.
- Szerintem nagyon is! - válaszolt Cleo. Mind összemosolyogtunk. Egyedül Noah nem értette, mi is történt, ezért nagy vonalakban elmagyaráztuk neki, miről is van szó.
- Szóval találtatok egy rakás aranyat. És egy nyamvadt rögöt hoztatok fel? - nevetett fel. Mikor leesett nekünk is, hogy milyen hülyék voltunk, csatlakoztunk hozzá a nevetésben.
- Akkor mire várunk? Menjünk vissza érte! - csapata össze a kezét Sarah mosolyogva.
- Én azért talán a reggelre várok, ha már kérded. - válaszolt a költői kérdésre Pope.
- Nagyon vicces! - forgatta a szemét a nővérem.
- Holnap, skacok. Holnap... Meggazdagodunk! - emeltem fel a sörömet magam mellől ünnepélyesen, mire a többiek koccintottak velem.
  Még egy darabig beszélgettünk, de aztán nyugovóra tértünk. Elköszöntünk, azzal bement mindenki a saját szobájába. Levettem a felsőm, így csak egy melltartóban és egy rövidnadrágban álltam, míg megtaláltam a pizsamámat.
- Hozzá tudnék szokni a látványhoz. - csukta be maga mögött az ajtót JJ.
- Nagyon vicces! - ingattam a fejem, és tovább kutattam a pokrócok alatt.
- Mit keresel? - vette le ő is a pólóját.
- Kettőt tippelhetsz. - emeltem fel egy párnát, annak reményében, hátha ott lesz a pizsamám, de nem igazán jártam sikerrel.
- Ezt keresed? - emelte fel JJ a pizsama fölsőmet, mire megkerültem az ágyat.
- Ezt, köszi! - nyúltam érte, de ekkor elkapta. - Nemár, JJ! Add ide! - nevettem fel, miközben próbáltam visszaszerezni a ruhámat. Minél jobban próbálkoztam, annál inkább emelte magasra, mikor véletlenül úgy ugrottam, és úgy emelte a kezét, hogy a mellkasára estem. Annak ellenére, hogy láttam már póló nélkül, eléggé elpirultam. Egyet hátra léptem, és a szemébe néztem, mire elengedte a fölsőm. Elvettem, de amikor megfordultam, visszahúzott, és megcsókolt. Egy kis ideig nevettünk, és beszélgettünk, azzal már aludtunk is.