Életem Outer Banks - ben

6. rész - Kie és az arany

  Kie-nek már két napja nyoma sem volt. Aznap reggel úgy döntöttem, hogy megkeresem. Először a házukhoz akartam menni. Gyorsan felöltöztem, egy kontyba fogtam össze a hajam, azzal kifelé indultam, amikor is beszélgetést hallottam meg. JJ volt kint.
- Jó reggelt! - köszöntöttem rekedtes hangon.
- Neked is! - nézett hátra meglepve. - Hová mész? - kérdezte.
- Öhm...hát...eléggé feltűnt, hogy Kie-nek napok óta nyoma sincs, és arra gondoltam, hogy elmehetnék megkeresni.
- Ja...és ezt mind egyedül? - emelte fel a szemöldökét egy mosoly társaságában.
- Igen. De ha akarsz, jöhetsz velem. - zártam le, azzal a kapu felé indultam.
- És gyalog akarsz menni? - kérdezte nevetve.
- Hát... még nincs jogsim, úgyhogy...ja...
- Elviszlek! Gyere! - intett a fejével a kocsijuk felé.
- Twinkie elrepít bárhová.
- Ki? - néztem rá értetlenül.
- Ja...bocs...a kocsit hívja így John B. - nyitotta ki az ajtót előttem JJ.
- Ki gondolta volna? - ültem be az ülésre.
Elindultunk Kie-ék háza felé, közben néma csendben üldögéltünk a burrogó furgonban. Ám a csendet JJ törte meg.
- Figyelj csak... Tudod lesz ez a nyárközép. És...nem tudom, van-e partnered, de volna rá esély, hogy...
- JJ Maybank. Te most arra kérsz, hogy legyek a partnered? Nos nagy örömmel közlöm, hogy szívesen leszek. - mosolyogtam felé, mire válaszul csak egy szemkontaktust kaptam egy gyönyörű mosollyal fűszerezve. Ekkor odaértünk Kie-ék háza elé.
- Bemegyek! Várj itt! - ugrottam ki a kocsiból.
- Na persze! - kaptam a választ a szintén kiszálló JJ-től. Bementünk a kapun, és egyből megpillantottuk Kie szüleit a verandán.
- Jó napot! Kiara nincs itthon? - kérdeztem udvariasan.
- Nocsak. Csak nem CJ Cameron? Azta nem gondoltam volna, hogy eddig süllyedsz! - intett JJ felé Kie apja.
- Már elnézést, de ezt kikérem magamnak! - tettem karba a kezem. - Hol van Kiara? - emeltem fel a hangom.
- Egy kis ideig nem lesz itthon. Aminek te, meg a sneci barátaid az oka. - állt fel az addig üldögélő nő.
- Maguk elküldték abba a táborba? Ezt nem hiszem el! Jézusom! Maguk tiszta hülyék! - viharzott ki JJ mögöttem a kapun. Nekem meg azonnal leesett. Kie már mesélt egy leány nevelő táborról, amivel a szülei fenyegették őt már rég óta.
- Maguknak tényleg elment az eszük! - fordultam meg, és indultam el J után.
- Ti vagytok az oka, CJ! - kiáltotta utánam az apja, mire én csak felemeltem a középső ujjam, és hátra tartottam.
- Elvitték abba a leány nevelő táborba! Nem hiszem el! - ültem be a kocsiba JJ mellé.
- Tessék. Hívd fel ezt a számot. - nyomta a kezembe a mobilját, ahol egy kontakt virított.
- Ki ez? - kérdeztem, miközben megnyomtam a hívás gombot.
- Egy haverom. Tudja hol van ez a tábor.
*Telefon*
- Háló! Szia JJ! Mizu?
- Öhm... üdv! Nem JJ vagyok. Egy barátja vagyok. Szükségünk lenne annak a leány nevelő tábornak a pontos helyére.
- Szia! Tudod az a Kitty Hawk! Vagy mi! - szólt bele JJ is, mire csak közelebb tartottam a telefont a szájához.
- Óó! Persze! Küldöm! ..... Átment?
- Igen, át! Köszönjük!
- Nincs mit! - válaszolt a tag, azzal lerakta a telefont.
- Itt a térkép! - mutattam a GPS- t JJ felé.
- Okés. Tartsd így! - igazította meg a kezemet.
  Elég hosszasan utaztunk. Egészen beesteledett, míg odaértünk.
- Be kéne vesd a színészi képességedet. - utasított a volánnál ülő fiú.
- A nem létezőt? - kérdeztem kissé aggódva a nem pontosított "terv" miatt.
- Csak alkalmazkodj! - zárta le, azzal megindult a fő kapu felé, amit mondanom sem kell, őrök védtek kívül - belül.
- Á! Üdv! Jó estét! Nézze! Ezt a kamasz kis fruskát hoztam a táborba. Tudja igazi bajkeverő. Sajnos az unokatesóm! - kezdett bele JJ az egyik őrrel való beszélgetésbe, mire én csak elkezdtem a pszichopatát játszani, aki minden áron ki akar jutni a kocsiból.
- Ja...látom, hogy nagy a gond! Menjetek! - mondta az őr, miközben intett a kapusnak, hogy nyissa ki a fémből készült kaput.
- Gratulálok! - bökött oldalba JJ.
- Ja. Kösz! Gyere! Keressük meg Kie-t! - ugrottam ki a kocsiból, amint JJ leparkolt.
- Van egy megérzésem. Gyere! - utasított. Követtem őt a sötét udvaron egészen egy házig, ahová benyitottunk. A ház hatalmas volt. Tele emeletes ággyal. Pechünkre a padló rohadtul nyikorgott, így egy lány felébredt. Gyorsan villanyt kapcsolt, szerencsére nem túl nagyot.
- Nyugi! Békével jöttünk! - kezdett bele JJ, mire csak közbevágtam.
- Kiara Carrera-t keressük! - egyenesedtem fel.
- CJ? - ült fel az árnyakban egy lány, akinek meglepően ismerős volt a hangja.
- Kie? - futottam oda az éppen a felső ágyról lemászó lányhoz. Hatalmas ölelés fogadott. Tényleg ő volt. JJ és a megérzései....
- El sem hiszem! Hogy találtatok meg? - kérdezte megilletődve.
- Hát...nem is tudom....- intettem hátra a szőke fiúra, aki szintén megindult Kie felé. Ő is nagyon szorosan magához ölelte, majd egy kis szünet után visszaindultunk a kocsihoz. Nagyon kellett sietnünk, így Kie-vel csak bepattantunk a hátsó ülésre, magunkra terítettünk egy lepedőt, azzal csendben vártunk. JJ elért a kapuig, az egyik fazon ellenőrizte, hogy senki más nincs a kocsiban, azzal már mehettünk is tovább.
- Jöhettek! - szólalt meg végre JJ.
- Huh...hála az égnek! - fogtam meg a mellkasomat.
- Köszönöm srácok! Ti vagytok a legjobbak! - ölelt meg újra, mire én csak ugyanolyan szorosan visszaöleltem. A hazaúton beszélgettünk egy keveset, majd Kie-t és engem elnyomott az álom.

* Reggel*

Reggel nem a kocsiban keltem, hanem egy kanapén. Felültem, és körülnéztem. Kie nem messze feküdt tőlem az ágyban. Elmosolyodtam, azzal felkeltem. Bementem a fürdőbe, majd egy laza, kócos kontyba fogtam a hajam. Miután ember elé való voltam, kiléptem a konyhába. Nem volt sok minden, de mikor láttam, hogy van 3 szelet nem penészes kenyér, akkor már csak vajat kerestem egy kis sonka vagy ilyesmi társaságában. Meg is találtam mindet, azzal felraktam a három szendvicset három külön tálra, és Kie-hez vittem. Leültem mellé az ágyba, és szépen költögetni kezdtem.
- Kie! Hello! Jó reggelt! - suttogtam a karját simogatva.
- Hmm...jó reggelt! - ébredt fel nyöszörögve. - Csináltál kaját? - ült föl lassan.
- Igen. A konyha ördögének tartom magam ezután! - húztam ki magam egy nevetéssel.
- Ja! - nevetett Kie is.
- JJ hol lehet? - kérdeztem, miközben beleharaptam a szendvicsembe.
- Nem tudom. Talán kint van a motorjánál.
- Ja...okés.... Öhm....megnézem, és kiviszem ezt neki. Okés? - álltam fel feltartva a még teljes szendvicses tálat.
- Persze! Oksi! - egyezett bele Kie, azzal kiléptem az ajtón. JJ nem messze álldogált a motorja mellett, pont ahogyan Kie mondta.
- Jó reggelt! - köszöntem oda.
- Szia! Hogy aludtál? - fordult felém meghallva a hangomat.
- Jól...köszi! Öhm tessék! - nyújtottam oda neki a szendvicset.
- De jó! Köszi szépen! Felveszlek szakácsnak! - intett felém mosolyogva, mire én csak enyhén felnevettem.

*Eközben Kie-nél*

  Felhívtam Sarah-t, hogy elmondjam neki, mi történt tegnap. Amikor CJ elaludt, nem is tudom mi ütött belém. Odamentem JJ-hez és megcsókoltam. Néha nem értem magam.
- Szia, Sarah! - szóltam bele a telefonba.
- Szia! Minden okés? Merre vagy?
- JJ-nél vagyok. De nem ez a lényeg..
- Mi a baj? Mi történt?
- Hát....nagyon utálom most magam emiatt, de tegnap amikor CJ elaludt, akkor hát...odamentem JJ-hez...
- Miért voltatok így hárman együtt?

* Elmagyarázta az egész Kitty Hawk - os sztorit.

*CJ szemszöge*

- Veled? Minden oké? - léptem közelebb hozzá.
- Persze! Minden klassz! Minden szuper!
- Biztos? - néztem a szemébe.
- Hát....igen! 100%. Eskü! - vont vállat elfordulva.
- Ookké.... izé... Kie is felébredt, szerintem mindjárt kijön.
- Oké. - kaptam az egyszerű választ, ami azért egy kicsit feltűnő volt. Még egy pillantást vetettem az előttem serényen dolgozó fiúra, azzal elindultam visszafelé a házba. Kie azonban telefonált valakivel.
- És hát.... megcsókoltam JJ -t!  
     Nekem ennyi pont elég volt. Már értem JJ miért volt ilyen fura....miért mindig én járok így....