Életem Outer Banks - ben

3. rész - Tehát arany

Reggel arra keltem, hogy JJ még mindig a karjai között tart. Viszont kénytelen voltam felébreszteni, mert a többiek bármelyik pillanatban megérkezhettek.
- Hahó...JJ! Ébresztő! - simítottam végig a vállán, közben halkabban beszélve.
- Muszáj? - kérdezte nyöszörögve.
- Háát...ha nem akarjuk, hogy rájöjjenek, bejött a kis tervük, akkor muszáj lesz. - mosolyogtam rá.
- Meg tudnám szokni....
- Mit?
- Minden reggel a szemedbe nézni... megölelni esténként...
- Hhm...nem tudnál elviselni! - nevettem el magam.
- Gondolod? - kérdezte, miközben felállt, és az alánk terített lepedőt kezdte hajtogatni.
- Nem gondolom...tudom! - pontosítottam, mialatt a kezemben lévő takarót összefogtam.
- Szerintem nem vagy olyan vészes! - nyilvánított véleményt. Ekkor közelebb lépett. Már szinte éreztem a szuszogását az arcomon.
- Ezt... Öhm elviszem... - vettem ki a kezéből a lepedőt, és megfordulva a hajó kormányához vittem a két anyagot. Ahogy megfordultam, megpillantottam JJ-t. A hajó szélénél állt.
- Nézd...nem akarlak megbántani azzal, hogy....nem hagyom, hogy közel kerülj hozzám. Egyszerűen csak...ilyen vagyok...
- Nincs gáz... megértem... - ekkor meghallottunk egy motorzúgást, melynek gazdája egy snecik által vezetett hajó volt. - várni fogok rád... - fejezte be a mondatát JJ, mire csak felpillatottam rá. A hajó megérkezett a miénk mellé.
- Na? Szent a béke? - kérdezte John B, miközben a kezét nyújtotta felém, hogy átsegítsen az ő hajójukra.
- Mm...nem jött be a hülye kis tervetek. - válaszoltam fejcsóválással.
- Totál befuccsolt az egész... - csatlakozott JJ is.
- Akkor ugyanúgy utáljátok egymást? - tette fel a kérdést Pope.
- Pontosan. Viszont hajlandóak vagyunk eltűrni egymást. - feleltem ránézve az éppen átszálló fiúra.
- Ez már győzelem! - örvendezett Sarah. - Ugye nincs harag? - ölelt meg, mire én válaszul csak oldalba szúrtam.
*Visszatértünk John B házához*
- Ki kér valamit inni? - dobta be a kérdést Kie.
- Én kérek. - nyújtotta a kezét a nővérem.
- Én is! - jelentkezett egyszerre Cleo és Pope.
- Jöhet! - csatlakozott JJ is.
- Én vizet kérek... köszi! - válaszoltam, mire mindenki csodálkozva nézett rám.
- Csak vizet kérek, köszönöm! - idézett magas hangon Sarah.
- Nagyon vicces....nem iszom! - grimaszoltam a lány felé.
- Itt mindenki iszik! Apuci amúgy sem tudja meg! - bíztatott JJ.
- Jó jó oké! Hozz egyet! - egyeztem bele kis unszolás után. Kie kis idő múlva meghozta a piát, én meg mint aki fél a sörtől, éppen csak, hogy megnyalintottam.
- Jajj, nehogy eltörjön az üveg, hogy úgy iszol! - gúnyolódott JJ.
- Vicces! - dobtam felé egy ugyanolyan gúnyos mosolyt, azzal leraktam az üveget a mellettem lévő asztalra.
- Na jó! Felelsz vagy mersz! - szólalt meg a Kie.
- Kie, felelsz vagy mersz? - értekezett is a kérdés Pope-tól.
- Merek! - vállalkozott.
- Flörtölj JJ-vel! - hangzott a utasítás. Pope rohadtul be volt lőve.
- Ne már tesó, ezt minek kell? - kérdezte John B. Természetesen én is kellemetlenül éreztem magam. Bár nem jött be JJ. Kie is emberesen leitta magát, így csak nevetve odaült a szőke fiú ölébe, és a mutató ujját a mellkasán kezdte körbe - körbe mozgatni. Ami feltűnt, az az volt, hogy a szintén belőtt JJ élvezte is. Féltékenynek éreztem magam. Ezért csak szimplán felálltam, és elindultam a móló felé. A nővérem viszont észrevette ezt.
- CJ! Baszki! - állt fel, és jött utánam. - Hé! Minden oké? - kérdezte, ahogy utolért.
- Persze, csak egy kicsit kiszellőztetném a fejem.
- Ja...és zavarok? - ült le mellém a fa tákolmány végén.
- Dehogy. Te sosem zavarsz... - dőltem rá a vállára. - Jajj Sarah....úgy utálom magam!
- Mi? Miért?
- Lehet, hogy...lehet, hogy bejön...
- Ki? CJ! Neked bejön JJ??
- Asszem igen! Jajj kérlek ne utálj meg!
- Hogy utálnálak meg? Normális vagy? Veled örülök!.... tehát ezért jöttél el...
- Igen... - válaszoltam szomorúan.
- Na...hagyd! Ölelt át. Ez csak játék.
- Hát! Nekem nem úgy tűnt! Kie-nek biztos bejön!
- Dehogy jön! Hallod? Ezt most verd ki a fejedből! Oké? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Jobb lesz, ha most megyek. - mondtam, azzal felálltam, és elindultam a parton. Ismertem egy kunyhót nem messze John B házától, ami egy mólóra volt építve, és tudtam, hogy nem lakja senki, csak ha valaki épp horgászni akarna, ezért oda mentem. Odaérve kinyitottam az ajtót, bentről bezártam, majd lefeküdtem a függő ágyba. Azonnal el is nyomott az álom.
*Reggel*
Kicsit korábban keltem, így még elkaptam a napfelkeltét. Nem voltam éhes. Semmi étvágyam nem volt. Csak ültem, és bámultam a csendesen ingadozó vizet.

*JJ szemszöge*

Reggel ahogyan felébredtem, beütött a szokásos fejfájás. Kómásan sétáltam ki a teraszra, ahol John B, és Sarah beszélgettek.
- Jó reggelt! - köszöntem rekedtes hangon.
- Neked is! - köszönt vissza John B.
- Sarah? - kérdeztem, miközben leültem melléjük.
- Hm? - nézett rám, miután feleszmélt.
- Minden oké? Idegesnek tűnsz. Várj! Hol van CJ? Baszki! Tegnap este óta nem láttam.
- Tényleg, Sarah! Merre van?
- Öhm...nem...nem tud...
- Ne hazudj, könyörgöm! Mi történt vele?! Hol van? - kezdtem el felemelni a hangom.
- Tesó, nyugi! Higgadj le! Oké? - nyugtatott John B.
- Nem, nincs nyugi! Sarah... kérlek! - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Utálom ezt, a francba!! Tegnap este ment el, a felelsz vagy mersz után. Elvonult, amikor Kie flörtölni kezdett JJ-vel. Amikor utána mentem, azt mondta, utálja magát. Mire megkérdezem, miért. Azt mondta, hogy...
- Mit mondott? Sarah! - folytattam idegesen.
- Hogy bejössz neki, JJ! Bejössz neki! És kurva szarul esett neki, hogy bár merés volt, te élvezted a helyzetet! - tört ki a lányból, és a kezébe temette az arcát. - A legrosszabb, hogy még én sem tudom, hová ment! Nem tudom, mi van vele! Keresd meg, kérlek! Nagyon féltem!
- Meg fogom! Merre ment?
- Azt hiszem balra a mólótól.
- Oké! Megkeresem, és beszélek vele! Oké? Nem lesz baja! - mondtam, azzal elkezdtem futni arra, amerre CJ mehetett. Basszus! Bele sem gondoltam ebbe! Bejövök neki!

*CJ szemszöge*

Még mindig az eget bámultam, amikor meghallottam pár közeledő léptet, mely a bejárati ajtótól nem messze jött. Egyszer csak kitárult az ajtó. És JJ lépett be rajta.
- CJ! Jézusom! Minden oké? - kezdett el felém jönni, de elhátráltam, és leültem a kunyhó nyitott részénél, ami a tengerre nézett.
- Ne haragudj! Légyszi! Nem gondolkodtam! Az alkohol... *Csend* Nézd...Sarah...említette, hogy tegnap azt mondtad neki, hogy... Öhm.... bejövök neked.
- Az alkohol... - válaszoltam halkan.
- CJ... nézd... A tegnapi felelsz mersz egy baromság volt. Ittam, és csak azért lehetett félreérteni. Pope meg egy pöcs, hogy ilyet kért. Az ital nem mentség.
- De érdekes, mintha te fogtad volna az előbb az alkoholra, amit csináltál. - mondtam, továbbra is a tengert bámulva.
- Nem akartalak megbántani. Nem szeretném az alkoholra fogni, de nincs más, amit mondhatnék.
- Mondjuk mondhatnád azt, hogy bejön neked Kie. - néztem fel rá végül.
- Nekem? Kie? - nézett továbbra is értetlenül.
- Igen. Nem meglepő. Ő sexy, könnyen kapható, te meg....te vagy a vagány hódító, aki után minden Kie-hez hasonló lány fut.
- Ezt bóknak veszem tőled. - nézett el, mire én csak a kezembe temettem az arcom.
- Hé...semmi nincs köztem, és Kie között. Oké? Valaki más tetszik. És nem fog eltántorítani semmi.
Én továbbra sem emeltem fel a fejem, de egyszer csak megéreztem egy kart magam körül. JJ átkarolta a vállam, és simogatni kezdte a karomat.
- Sajnálom, ha megbántottalak.... megint....
- Már unom, hogy folyamatosan sajnálkozol. - mondtam, miközben legördült egy könnycsepp az arcomon. Erre JJ csak szorosan magához húzott. Így ültünk, és közben nem mondtunk semmit. Kínos volt a csend. Szinte kézzel fogható.