Életem Outer Banks - ben

7. rész - Még egy kis balhé

Benyitottam a házba.
- CJ! Baszki! Sarah, majd visszahívlak! - mondta, azzal kinyomta a telefont.
- Nem hiszem el, Kie! Miért?
- Nézd! Én sem tudom, miért csináltam!
- Dehogyis nem tudod! Szereted JJ-t! Egyértelmű!
- Mi? Nem, dehogy! Esküszöm semmit nem érzek iránta! CJ légyszi! Tudom, hogy most nagyon nagy hülyeséget csináltam, de bánom és...
- Mond a szemembe! .... Szereted JJ-t? - néztem mélyen az előttem magyarázkodó lány szemébe.
- Én...
- Ja...gondoltam! - indultam el idegesen a házból kifelé. Közben sajnos egy-két könnycsepp is legördült az arcomon. Az idegesség és a szomorúság tökéletesen kivehető volt a mozgásomból. Ez JJ-nek is feltűnt, és felém kezdett jönni.
- CJ! Mi történt? - kérdezte, miközben odaért mellém.
- Mi történt? Mi történt?! Miért csinálod ezt velem?! - sírtam el magam.
- Mit? Mi a baj?
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! Megcsókoltad! Megcsókoltad őt JJ!
- Kit? - fogta meg a vállaimat.
- Kie-t JJ, Kie-t! Miért nem mondtad el?
- Figyelj! Nem akartam, hogy ez legyen...
- Tényleg csak egy játékszer vagyok! És én még hittem neked! Jézusom, mekkora hülye vagyok! Mekkora hülye voltam, hogy elhittem, hogy valakinek tényleg bejövök! Hogy valaki tényleg képes szeretni engem! Azta... - töröltem le az arcom, azzal kikászálódtam JJ karjaiból, és kifelé kezdtem sétálni.
- CJ! Légyszives! Beszéljük meg! Kérlek szépen! - jött utánam Kie és JJ egyszerre.
- Nincs miről beszélnünk! Ennyi volt! Ja és J! Menj Kie- vel a nyárközépre! Nincs partnere! - mondtam hátranézve, azzal tovább lépkedtem az utcán.
   Nem hiszem el, hogy tényleg ekkora hülye voltam. Hittem JJ Maybank - nek.

*Kie - nél*

- Miért mondtad el, Kie! - kezdte JJ a vitát.
- Nem volt szándékos! Sarah-val akartam megosztani, és benyitott, amikor kimondtam a lényeget. - csaptam le magam mellé a kezem. - Meg amúgy is kiszedte volna belőled! Nem tudnál hazudni neki, ha elfajulna a helyzet! - tettem karba a kezem JJ-re "emelve a vádat".
- Vagyis most én vagyok a hibás? Különben is! Te csókoltál meg, Kie! Nem hibáztatlak, de ez....
- Értem, tudom, hülye voltam, nem gondolkodtam, de nem tehetek úgy, mintha nem lenne köztünk semmi!
- Hogy érted? Nincs IS köztünk semmi.
- Talán nálad nincs...de nálam van! Sokkal régebb óta ismerlek, mint ő, JJ! Ő egy flúgos lány, aki....
- És te mi vagy, Kie? Hm? - nézett rám összeszűkült szemekkel, azzal elviharzott mellőlem, és a Twinkie felé futott. Begyújtotta, és már ment is. Hihetetlen ez az ember. Még mindig haragszom magamra, de nem tehetek úgy, mintha nem szeretném...vagyis...Igazából még én sem tudom, mit akarok...

*CJ szemszöge*

Minél távolabb akartam kerülni JJ-től, és minden mástól is. Ám a nagy merengésben szembementem valakivel. Baszket...Nem volt más, mint Luke Maybank. JJ apja. Nem okos dolog vele ujjat húzni....ezt apától tudom.
- Nocsak Nocsak! CJ Cameron! Hm? - állított meg megragadva a karomat. - Mi is folyik közted és a fiam között? Hmm? - kérdezte egyre szorosabban szorítani a kezem.
- Au...engedjen el! - próbáltam kiszabadulni a kezéből. - A fiához semmi közöm! Hagyjon!
- Gyere csak, beszélgessünk el! - kezdett el a kocsija felé ráncigálni. Amikor belökött a hátsó ülésre, egy ütést éreztem a tarkómon, és onnan nem is emlékeztem semmire.
  Egy kis idő után magamhoz tértem, de már JJ-ék házában voltam egy székhez kötözve. De, hogy miért, azt a mai napig nem tudom.
- Jó reggelt csillagom! Na tehát. Dumáljunk egy keveset! - ült le a mellettem lévő ágyra Luke.
- Eresszen el maga pszichopata őrült! - kiabáltam, miközben próbáltam kiszabadulni a kötelek szorításából.
- Tehát mi van közted, és a fiam között?
- Semmi nincs...esküszöm....- kezdtem el halkan.
- NE HAZUDJ! - ordított fel, mire megrezzentem. És halkan szipogni kezdtem. - A TULAJDON APJÁT HAGYTA ITT, TUDOD? MIATTAD! - ordibált továbbra is, amikor is hirtelen arcon ütött. A szék feldőlt velem együtt, és ripityára tört. A kötelek így engedtek, de nem volt erőm felállni. Ekkor még egyet kaptam az oldalamra. Már csak védekezni bírtam. Ötletem sem volt, miért is üt, csak azt tudtam, hogy közel állok ahhoz, hogy újabb pánikrohamom legyen. Leállt az ütéssel. Minden porcikám sajgott. Az arcomon egy hatalmas lilás folt volt, alatta meg egy vérző seb. Szép lassan megpróbáltam felállni, ami kisebb - nagyobb sikerrel sikerült is. Leültem az ágyra, és csak sírtam egy ideig. Amikor erőt vettem magamon, és sikerült felállnom, halkan kiléptem a szobából. Luke a kanapén aludt, így éltem a lehetőséggel, és kicsoszogtam a házból. Minél távolabb akartam kerülni tőle. Még mindig remegett mindenem. Bármennyire is utáltam most JJ, azt akartam, hogy mellettem legyen. Nagyon hevesen szuszogni kezdtem, és John B háza felé vettem az irányt. Amint odaértem, észrevettem Kie-t, Sarah-t, Pope-ot és John B - t, ahogyan a verandán ültek. Odalépkedtem, de amikor észrevettek, a terasz lépcsőjén összeestem.
  Egy ágyon ébredtem. Kinyitottam a szemem, és körbe néztem. JJ ott ült mellettem, és a kezét nézte.
- J... JayJ? - szólaltam meg halkan.
- CJ! Hála az égnek! - ölelt át, amint észrevett. - Nézd! Írtóra nagyon borzasztóan sajnálom! Nem akartalak bántani! Esküszöm! Kie is megbánta! Ismerem! Tuti szarul érzi magát! Úgy érzem a legrosszabb ember vagyok a világon! - állt fel, és túrt bele a hajába.
- Nem vagy az... - töröltem le a kezemmel az arcomat.
- De...de igen... - halkult le.
- Ne veszekedj velem! - mutattam fel az egyik kezemről a mutató ujjamat.
- Nem merek! - válaszolta elmosolyodva.
   Lassan próbáltam felülni, ami sikerült is egy kis idő után JJ segítségével.
- Mi történt? - érkezett a kérdése.
- Öhm...csak rosszul lettem...ennyi az egész... - válaszoltam.
- Sajnálom.... Tudtam, hogy Kie érez valamit irántam, de azt sosem gondoltam volna, hogy ezt veled megtenné... Nem akarlak bántani téged! Oké?
- Oké.... - válaszoltam, és kitartottam a kezem, hogy megcsinálhassuk a sneci kézfogást. Egymásra mosolyogtunk, és miután nagy nehezen felálltam az ágyból, kimentünk a verandán üldögélő csapathoz.
- CJ! Hála az égnek! - futott oda hozzám Sarah, és szorosan átölelt. A sebem fájt, de nem akartam, hogy megtudják, mi is történt. Bármennyire is féltem Luke-tól. Sarah után John B, Pope és Cleo is odajöttek megölelni. Kie a végén lépett oda hozzám. Az egyik keze le volt engedve, a másikkal pedig bűnbánó arccal simogatta. Nem szeretem, ha körülöttem szomorúak az emberek, ezért csak szorosan magamhoz öleltem, amit boldogan viszonzott. Megbocsátásom jeléül csináltam, annak ellenére, hogy tartottam attól, hogy újra megismétlődik ez az egész. Mindenki jól szórakozott, beszélgettünk, zenét hallgatunk, meg ilyenek. Kie-vel többször is egymásra mosolyogtunk, ami láthatóan mindenkire jó hatással volt. Nem akartam, hogy véletlenül is látszódjanak a sebeim, ezért felálltam, hogy hozzak magamnak valami pulóvert.
- Hová mész? - kérdezte JJ rögtön.
- Csak egy pulóverért. Kicsit fázni kezdtem. - hazudtam, azzal a házba mentem. Nem szeretek hazudni, de minek rontsam a hangulatot? Beértem a szobámba, és az egyik szekrényt kinyitva kiválasztottam a legbőbb pulóveremet. A pólómat le kellett vennem hozzá, így figyeltem arra, hogy be legyen csukva az ajtó. Szerencsére senki nem jött utánam, így nyugodtan átöltözhettem. Visszaültem a többiekhez, mintha mi sem történt volna, és folytattuk a nevetgélést.
  Nem szerettem volna, hogy kiderüljön a mai. Sem azt, hogy újra szembe menjek Luke-al. El fognak múlni a sebek, mielőtt bárki észrevenné. Legalábbis remélem...