Életem Outer Banks - ben

20. rész - Csak nem nyelte el a föld

Reggel nem keltem túl korán. Pont úgy, ahogyan senki sem. Miután megébredtem, JJ felé fordultam.
- Jó reggeelt! - suttogtam felé rekedtes hangon, mire összehúzta a szemöldökét, és egy nagy nyöszörgést követve enyhén kinyitotta a szemét.
- Nem vagyok ébren! - morrogta, mire megpusziltam az arcát. - Mostmár ébren vagyok. - mosolygott halványan, és kinyitotta a szemét.
- Menjünk előkészíteni a cuccokat! - javasoltam még mindig suttogva.
- Felejtsd el! Nem kelek fel innen! - csukta vissza a szemeit.
- Pedig muszáj lesz! - fejeztem be a párbeszédet, azzal kikeltem az ágyból.
Három óra alatt sikerült összekészülnie a bandának ahhoz, hogy minden cuccal együtt kocsiba üljünk, és felhozzuk a kút alján álló többi kincset. A snecik aranyát.
Kis idő múlva megérkeztünk a Crain birtokhoz, ahol leparkolás után átmásztunk a nagy kőfalon. Szépen, halkan haladtunk a még enyhén harmatos füvön, de sajnos volt, hogy egy- két ág a lábunk alá került. Ilyenkor mindenki megállt, és arra nézett, aki alatt reccsent a fa. Sikeresen bejutottunk a pincébe, ahol halkan elkezdtük előkészíteni a felszereléseket.
- Lemegyek én. - vállalkozott Kie, és már magára is kötötte a kötelet. Mindenki, aki font maradt, megragadta a kötél másik végét, és a túlsó végén függő lányt szépen lassan leengedtük a kútba. Csendben vártuk, mikor kiabál fel.
- Őő...srácok! - hallottuk meg 2 perc után a hangját, ami eléggé meglepett.
- Igen? - válaszoltam rögtön a kúthoz lépve.
- Itt....itt nincs semmi! - felelte, mire mind egymásra néztünk.
- Hogy érted, hogy nincs itt semmi? - szólt le John B, és ő is a kút fölé hajolt.
- Úgy, hogy nincs itt semmi! Csak sár, meg iszap! Nyoma sincs az aranynak!
- Mivan? Várj! Gyere, Kie! Felhúzunk! - adta az utasítást JJ, azzal miután Kie rákapaszkodott a kötélre, kihúztuk.
- Semmi nincs odalenn srácok! Semmi! - csapta le maga mellé a kezeit az éppen kikecmergő lány.
- És most? Hol lehet? Csak nem sétált ki a kútból?! - idegesedett fel Cleo is.
- Ötletem sincs! - ingatta a fejét Sarah is.
- Nekem van! - szólalt meg halkan a hátunk mögül Pope, aki egy rakás építés jelző tábla előtt állt. Odaléptünk hozzá.
- De hisz ez a Cameron vállalaté! - olvastam fel a címkére írt szöveget, mire újra egymásra tekintettünk.
- Azt akarjátok mondani, hogy Ward fogta magát, és elvitte innen?! - kérdezett rá Noah, amire a válsz néma csend volt.
- Ó, hogy a franc vinné el!! - ordított fel JJ, mire kissé mind összerezzentünk.
- Nem nyerhet megint skacok! Különben is...hogy a rákba jutott ki a börtönből? Kirepült az ablakon, vagy mi van? - háborgott Kie.
- A kérdés jó... - állapította meg Pope.
- Srácok! Ward-ról van szó! A város legbefolyásosabb emberéről. Bárkit lefizethetett! - szólalt meg John B.
- Igaza van. - értett egyet Cleo.
Néma csend hullt a környezetünkre, senki nem tudta, hogyan tovább. Ekkor viszont megérkezett két férfi hang a csendbe.
- Basszus! Bújjunk el! - suttogta vezető hangon Sarah, mire mind a pince egyik fala mellé simultunk.
- Nem értem, minek csináljuk ezt, Bob! Egy bűnözőnek teljesítünk valamit, aki nem mellesleg még csak egy penit nem mutatott fel. Ez nekem egy kicsit bűzlik. - szólalt meg az egyik elkezdve összecsukni az ásatást jelző táblákat.
- Nyugi már! Amint leszállítódtak ezek a tömbök a Bahamákon, meglesz a fizu. - válaszolt a másik, azzal hónaljuk alá kapva a két táblát, visszaindultak a kocsijukhoz.
- Hallottátok ezt? - néztem a többiekre, akiknek egymásra mosolyogva sorra csillant fel a szemük.
- Irány a Bahamák! - szólalt meg egy kis hatásszünet után Kie.
Gyorsan a Twinkie-hez futottunk, beültünk, és már padlógázzal siettünk hazáig.
- Na és? Hogyan jutunk el a Bahamákra? - érkezett a jogos kérdés Noah-tól.
- Aazt még...nem nagyon tudom. - felelte Kie.
- Srácok! Megvan, hová szállítják az aranyat! Nehogy már ezen akadjunk fenn! - biztatta a csapatot JJ.
- Igaza van. Én azt hiszem tudom, hová szállítják. - értett egyet Sarah. - A Bahamákra rengeteget jártunk kiskorunkban. Van egy villánk ott. Ha nem oda viszik, akkor fogalmam sincs, hová.
- Egy próbát megér! - néztem rá.
Innen már csak az volt a kérdés, hogy hogyan jutunk oda...
- Srácok, srácok, srácok! - hallottuk valaki zihálását a tornác felé közeledni. Hirtelen mindenki felugrott.
- Rafe? - láttam meg a bátyámat felénk futni.
- Sziasztok! Bocsi, hogy így rátok török! De....huuuhhh.... - vette a levegőt. - El kell mondanom valamit! - fejezte be a mondatát.
- Hallgatunk! Ülj le! - intett John B egy szabad helyre a kanapén.
- Szóval. Nem tudom, hogy tudjátok-e már, de ... eltűnt az arany! És most a Bahamákra sietnek vele! - hadarta egy szuszra.
- Igen, sajnos most tudtuk meg mi is. - feleltem.
- Vissza kell szereznetek! Ez titeket illet srácok!
- Ha vissza is akarnánk szerezni, már pedig vissza akarjuk, akkor sem tudnánk eljutni a Bahamákra! - mondta ki a jelenlegi legnagyobb problémánkat Kie.
- Vakáció? - kérdezte Rafe egy halvány, de ravasz mosollyal az arcán. Mind egymásra néztünk, és ahogy köbenéztem, mindenki arcán megláttam ugyanezt a ravasz, és reményteli mosolyt.
Hát mégis sikerülhet! Megoldjuk! Ezt is megoldjuk!
Gyorsan szedelőzködni kezdtünk, éltettünk magunkat egy szett ruhát, azzal már indultunk is. Elég hosszú út állt előttünk. De hála Rafe-nek, az egyik magángépükkel utazhattunk. Felszálltunk. Az út nagyjából 3 óra, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtünk, páran pedig el is aludtunk. Kis idő múlva felébredtem, de még mindig utaztunk. Kiszálltam a székemből, és elindultam az egyik ablak mellett álló Rafe-hez.
- Köszönöm, Rafe! - szólaltam meg egy kis csönd után.
- Nagyon szívesen! - nézett rám, amit egy öleléssel viszonoztam. - A húgom vagy! Jelenleg senkit nem szeretek jobban, mint Wheezie-t, Sarah-t, téged, és Noah-t. A testvéreim vagytok! Össze kell tartanunk.
Hallottuk, ahogyan a pilóta bemondja, hogy hamarosan megérkezünk.
- Menjünk vissza a többiekhez! - indultam el vele az oldalamon.
Visszaérve láttuk, hogy mindenki ébredezik.
- Éhesek vagytok? - kérdezte a bátyám, mire mindenki csak bólogatott. Pár percen belül hoztak mindenféle hideg kaját, szalámikat, sajtokat, húsokat, zöldséget, meg minden egyebet. Nem is tudom, mikor ettem mást a tojáson, és a kenyéren kívül. Mind elvettünk magunknak egy üres tálat, és arra szedtük ki azt, amit épp megkívántunk. Ettünk, közben Pope elsütött pár faviccet, amin nagyokat kacagtunk, és így ment ez egészen az úticélig. Leszállt a gép a reptéren, ahol egy mikrobusz várt minket, hogy elvigyen a Camaron villához. Odaértünk a kapuhoz. Rafe intett egyet, és már be is engedtek minket. Beérve kiszálltunk a buszból, kivettük a dolgainkat, és már mentünk is be. Rafe kizárta az ajtót, így már be is léphettünk a hatalmas, számomra gyerekkori emlékeket felidéző házba. Mindenki csak tátotta a száját, és nézelődött. Mikor kinézelődték magukat, Rafe megmutatta a szobákat. Kettesével oszlottunk el. Becuccoltunk, és a hosszú út után mindenki aludt egyet.
Szóval sikerült! Eljutottunk a Bahamára! Megcsináltuk! Már csak az arany érkezésére várunk. És ha az is meglesz....
FULL FLÚG!!