Életem Outer Banks - ben

17. rész - Viszlát Ward

*JJ szemszöge*

Szép lassan közeledtem a bejárathoz, és amikor odaértem, belestem. Két srác egy asztalnál ült, és kártyázott, mellettük ott volt a saját kis pisztolyuk. CJ nem messze volt tőlük egy székhez kötözve. A homlokáról egy két vércsepp gördült le, amitől hihetetlenül felhúztam magam. Be akartam rontani, de most használnom kellett az eszemet. Mit tehetnék egyedül....talán Kie-nek igaza volt. Szólnom kellett volna a többieknek. Ekkor valaki hirtelen hátbadobott egy kaviccsal. Hátrafordultam, és megpillantottam John B -t és Sarah-t. Gyorsan odasiettem hozzájuk.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem meglepődve.
- Segítünk megmenti CJ -t. - tartotta pacsira a kezét Kie, akivel nagy örömmel le is járattam a pacsit.
- Bent van két srác. Van náluk fegyver, meg minden. CJ egy széken van, nem messze tőlük. Fogalmam sincs mi legyen.
- Nos először is hoztunk segítséget. - mutatott Cleo a fal mögé, ahonnan Rafe lépett elő.
- A húgom miatt teszem! - nyújtotta felém a kezét Rafe, és azzal az erővel kezet is fogtam vele. - Felhívom az egyik tagot. Szerencsére el tudtam venni apám telefonját...várjatok! - kapta elő a telefont Rafe, majd fel is hívta az egyik tagot.
- Halo? Mr Cameron!
- Üdv! Hogy van a lányom?
- Jól, de nem akar beszélni.
- Bántották?
- Csak amennyire megengedte!
- Helyes. Odaküldöm a fiamat a gyárhoz már hamarosan ott van. Viszhall! - beszélte le Rafe, azzal letette a telefont.
- Ez menő volt! - dicsérte meg Sarah a bátyja jó kis színészkedését.
- Na jó. Akkor én most bemegyek, kihívom őket beszélgetni, és ti addig bementek. Van egy hátsó ajtó a gyár túloldalán. Onnan menjetek. Sok sikert! - vázolta a tervet Rafe, azzal el is indult. Mi a hátsó ajtóhoz siettünk, és vártunk a terv első lépésének megvalósítására. Hallottuk, ahogyan tárgyal a két pasival. Egy kis ablakon át benéztem, és láttam, ahogyan CJ felé közelednek. A két srác Rafe előtt állt, így ők nem, de mi észrevehettük, hogy ökölbe szorítja a kezét, és képes lenne mind a kettőt agyon ütni, de kontrollálnia kellett magát, így csak közelebb lépett, megvizsgálta CJ homlokát ahonnan még mindig folyt a vér, és kihívta őket, pont, ahogyan tervezte. Amint kitették a lábukat az ajtón, besiettünk a hátsó bejáraton. Rögtön CJ-hez futottam, akit el is engedtem a lehető leggyorsabban. Alig volt magánál. Ölbe vettük John B - vel, és a Twinkie felé igyekeztünk. Rafe és a két fazon akkor indult vissza. Gyorsan befektettük CJ-t a kocsi hátsó ülésére, és intettünk az éppen közeledő fiúnak, hogy minden rendben. Amikor odaért ő is a kocsihoz, beült, azzal Pope már nyomta is a padlógázat egészen hazáig.
Igyekeztünk amennyire csak tudtunk, és így rövid idő alatt hazaértünk. Gyorsan bevittük CJ-t a kanapéra, és elkezdtük lekezelni a sebeit. Miközben ezt tettük, feltűnt, hogy nem csak egy sebe van. Az egész arcát folt, és véraláfutás borította. Borzasztó volt így látnom őt. Kimentünk a többiekkel, míg felébred.

*CJ szemszöge*

Amikor felébredtem, nem láttam senkit magam körül. Lassan felültem, és körülnéztem. Csend volt. Kint lehettek. Felálltam a kanapéról, és kipillantottam az ajtón.
- Sziasztok srácok! - köszöntem halkan.
- Szia! Jézusom! Gyere ide! - futott oda hozzám a nővérem, akit a legnagyobb örömmel öleltem magamhoz.
- Hogy érzed magad? - jött oda Cleo is, majd így szépen sorban mindenki. Elmondták, hogy Rafe segített nekik, aminek hallatán elmosolyodtam.
- Hogy van a fejed? - kérdezte Pope az arcomra alvadt vér miatt.
- Jobban....köszönöm! - válaszoltam.
- Szerencse, hogy időben odaértünk. Ki tudja mit csináltak volna veled, ha nem érünk oda! - kezdett gondolkodni Kie.
- Köszönöm srácok! Megint megmentettetek! - mosolyogtam rájuk, mire mindannyian visszamosolyogtak. Körülnéztem, és csak egy embert hiányoltam. - Várjunk ... Hol van Noah? - néztem körül, amit a többiek is utánoztak.
- Fogalmam sincs. Remélem semmi őrültséget nem csinál. - kaptam cseppet sem meggyőző választ Pope-tól.
- Azt én is... Nagyon remélem.... - néztem szét az udvaron is, majd felmerült a hajókázás ötlete, ami bevallom eléggé felvidított. Remélem a bátyám nem csinál semmi őrültséget, és rendben hazajön.

*Noah szemszöge*

Itt telt be a pohár nálam. Azonnal elmentem a rendőrségre, nem törődve azzal, hogy nem szóltam senkinek. Csak egy dolog érdekelt, és az az volt, hogy Ward soha többé ne ártson senkinek. Benyitottam az örsre, ahol rögtön egy rendőr férfi fogadott.
- Segíthetek? - kérdezte felállva.
- Jó napot! Igen! Egy nem mostani ügyről lenne szó. Szeretném feljelenteni Ward Cameron-t. Ahogy tudom, már a saját lánya is feljelentést tett ellene.
- Így van. Az ügy ma lesz tisztázva. Ward Cameron-t letartóztatják. Hamarosan indul egy csapat. Velük tarthat.
- Velük is fogok. Köszönöm! További szép napot!
- Viszont! - köszöntem el, azzal kiléptem az épületből. Rögtön hazafelé vettem az irányt, hogy elújságoljam a többieknek a hírt. Sietnem kellett, hogy ott tudjak lenni a csapat indulásakor. Hazaérve nem találtam a többieket, ezért úgy döntöttem, felhívom valamelyiket. Megnyitottam a kontaktjaimat, ahol az első Kie volt. Megnyomtam a kis telefon inkont, és azzal már csörgött is. Kis idő elteltével fel is vette.
- Háló? Szia! Merre vagy? - szólt bele rögtön a lány.
- Szia! Itt vagyok John B házánál. Ti merre vagytok?
- Kijöttünk hajókázni. De már úton vagyunk haza.
- Mennyi idő, míg ideértek?
- 5 perc kb. Miért?
- El kell mondanom valami fontosat. Siessetek!
- Rendben! Otthon találkozunk! Szia!
- Szia! - köszöntem el, azzal letettem a telefont. Nem több, mint 5 perc alatt tényleg hazaértek.
- Sziasztok! - mentem eléjük.
- Szia! Jól vagy? - lépett oda hozzám CJ kissé aggódóan.
- Remekül, látom te is jobban vagy! - mosolyodtam el.
- Mit akartál mondani? - kérdezte rögtön Kie.
- Képzeljétek. Ma indul egy rendőr csapat, hogy letartóztassák Ward-ot. - újságoltam.
- Komolyan mondod? Jézusom! - örültek a hírnek szinte egyszerre.
- Ezt ki nem hagynám! - reagált elsőnek Sarah. Mindenki megölelte egymást, azzal már indultunk is a Twinkie felé. Beültünk, és a Cameron birtok felé vettük az irányt. Három rendőr autó valóban meg volt állva a ház előtt, és az ajtó pedig tárva nyitva állt. Besiettünk rajta, és máris szembe találtuk magunkat Shoupe-al, és pár másik rendőrrel.
- Jó napot, Shoupe! - köszöntem először.
- Jó napot! Elsősorban sajnálom, amit el kellett szenvednetek emiatt az ember miatt. Hihetetlen, milyen befolyással bír az emberek felett. És köszönjük, hogy felhívtátok a figyelmünket rá. - fogott kezet velem, amit enyhe mosollyal néztek végig a többiek. Ward-ot pont lekísérték az emeleti lépcsőn.
- Átkozottak! Hogy tehettetek ilyet a tulajdon apátokkal? Hálátlan ribancok! - ordibált Sarah-val és CJ-vel, amit nem bírtam tétlenül hallgatni, és egy hatalmasat ütöttem a férfi képébe. Egy rendőr sem fogott vissza, hanem tovább hurcolták kifelé. Mielőtt beültették volna az egyik kocsiba, CJ odalépett hozzá.
- Tudod, mindig is felnéztem rád. És azt hittem, az apám vagy. De már rájöttem. Te csak egy figyelemhiányos, manipulatív, egoista gyilkos vagy! - kiabálta a szavakat vele szembe, miközben egyszerre érződött a hangján a szomorúság és a harag. Ahogy befejezte, Ward feje eltűnt az kocsi ajtaja mögött, és kis idő után elindultak. Szorosan megöleltük egymást, és így álltunk körül - belül 5 percen át.
Végre nyugalom honolt az életünkön. Nem volt mitől félnünk, és végre élhettük az életünket vidám snecikként. Egyszer régen, láttam, ahogyan Ward az irodájában dolgozott, és csak odalépett egy festményhez. Kitalálhatjátok. Kinyílt. De sosem tudtam meg, mi is lapult a nem kicsi festmény mögött. Ám most....semmi akadálya!