Életem Outer Banks - ben

21. rész - Endgame

Reggel a megszokott módon korán ébredtem. Kiléptem a szobánk teraszára, és körül néztem. Az eget lestem, és az azon áthasító repülőket. Az egyikben talán maga az arany volt. Miután felöltöztem lelépdeltem a nappaliba, ahol Rafe telefonált.
- És akkor ma dél körül megérkezne? - érkezett a kérdése. - Rendben, köszönöm, viszhall! - tette le.
- Na? Úton az arany? - kérdeztem mellé lépve.
- Úton hát! És mind a tiétek! - fogta meg mindkét vállamat.
- Köszönöm, hogy segítettél nekünk! - mosolyogtam rá egy ölelés kíséretében.
- A húgaimnak bármit! - suttogta a fülembe.
Kis idő után megérkeztek a többiek is. Együtt reggeliztünk, nevettünk, beszélgettünk. Mindenkin látszott az őszinte, fedhetetlen boldogság. Végre...
Végül úgy döntöttünk, míg nem tér mindenki saját útjára, addig itt fogunk lakni a Bahamákon. Rafe valószínűleg vissza fog menni Outer Banks - be, de azt ígérte, amikor ideje engedi, meglátogat. Nekem adta Ward egyik kártyáját, amin, mint megtudtam milliók voltak. Ami a legjobb volt, hogy a többiek sem maradtak ki a sorból. Mindannyian kaptunk egy kártyát tele pénzzel.
Nincs többé szegénység. Éhezés....stb...
Végre élhetjük az életet, amire születtünk. Mivel délben még nem érkezett meg az arany, ezért lementünk a partra szörfözni. Rafe barátnője is eljött. Vagány lány, örülök, hogy megismertem. Sokat szórakoztunk. Táncoltunk, nevettünk. De pár óra múlva hívták a bátyámat, hogy hamarosan megérkezik a gép. Visszacuccoltunk a villába, és átöltöztünk. Miután mindez megvolt, elindultunk a reptérre, ahová 10 perc után meg is érkezett a jármű. Leparkolták az összes aranyat, és egyf furgon segítségével eljuttatták a villához. Bevitték a ház alagsorába, azzal elmentek. Az egész olyan volt, mint egy álom...este pezsgőt bontottunk, és kimentünk a privát medencéinkhez. Ott tartottunk egy nagy bulit. Csak mi. A Családom! Sokat hülyéskedtünk, meg minden....
Az este minden perce tökéletes volt.
Miután mindannyian rendesen elfáradtunk....elmentünk lefeküdni....

...........

- CJ! Te még alszol? - rontott be a nővérem a szobámba.
Felültem az ágyamban és körül néztem. Az otthoni szobámban voltam. Itthon, Outer Banks - ben.
- Sarah? - néztem hunyorogva az ajtóban ácsorgó lányra.
- Miért? Kit vártál? Leonardo DiCaprio -t? - nevetett fel. - Kész a reggeli! - csukta be az ajtót.
Mi történt? Hogy lehet ez? De hát....ott volt JJ...Rafe...Sarah....Kie.... mindenki! A Bahamákon! És megvolt az arany!
Lesiettem a nővérem után.
- Sarah! Várj! Egy kérdés...találkoztam már a snecikkel?
- Vicces kérdés, de igen... a tegnapelőtt...a bulin, a parton...Aztán John B- nél aludtunk. Másnap is volt egy buli. Azon rendesen kiütted magad. Miért?
- Csak mert...tudod mit? Felejtsd el! - legyintettem. - Ja igen...Noah hogy van? - kérdeztem, remélve egy jó választ.
- Mi ez a kérdés? Már pár éve külföldön van...Biztosan jól vagy? - nézett rám nevetve Sarah.
- Ne haragudj...tényleg sokat ittam...- nevettem fel, mire a nővérem elindult az ebédlő felé.
Nem értettem semmit. Tehát mégis találkoztam velük.....mindenkivel találkoztam.... JJ volt a szerelmem..Kie és Noah együtt voltak...de...Ekkor meghallottam az ajtón egy pár kopogást.
- Kinyitom. - kiáltottam, és máris az ajtó felé igyekeztem. Kinyitottam.
- Szia CJ! Megismersz még?
- Noah?
Ha ő itt van...és él....akkor mi van?
Ez az egész nem lehetett.... álom....?!

Vége....