Életem Outer Banks - ben

9. rész - Csaló

Miután JJ letisztított minden sebet, amit az oldalamon és a hasamon talált, összerakta az elsősegély dobozt, és arrébb tette. A szemembe nézve simított át a combomon. Felvettem vele a szemkontaktust, ám sokáig nem bírtam tartani.
- Jaj, csak nem zavarba hoztalak? - kérdezte felnevetve.
- Engem? Dehogy. - legyintettem átvéve a kacagást.
- Akkor miért vörösödtél el? Hm? - mosolyogott még mindig rám, miközben nem vette le rólam a szemét.
- Nem is vörösödtem el... - temettem bele az arcom a kezembe.
- Nem gáz...tudom, hogy jól nézek ki! - dőlt hátra elégedetten.
- Nagyon! - csatlakoztam hozzá, és a mellkasára helyeztem a fejem.
- Tudod, hogy gyönyörű vagy...ugye? - fordult felém, amely mozdulatát utánoztam, így egymás szemét bámultuk.
- Nem...nem tudom.... - ingattam a fejem.
- Hát...nem ártana tudnod! - válaszolta, azzal közel hajolt, és megcsókolt. Viszonoztam a hirtelen csókot, és az ölébe ültem.  Lehúztam róla a pólóját, amit követően ő is leemelte a pulóveremet. Felállt az ágyról velem az ölében, és a falhoz tette a hátamat. A lábaimat összekulcsoltam a derekánál. Körül - belül 10 percen keresztül ment ez a dolog, amikor hirtelen meghallottuk a telefonom csörgését. JJ leengedett, én meg a telefonom után nyúltam.
- Wheezie? - olvastam fel hangosan a képernyőn feltűnő kontakt nevét, azzal felvettem a telefont. - Haló? Wheezie?
- CJ? Igen....én vagyok...apu nagyon rossz bőrben van. Ordibált velem, és meg is ütött. Rafe-el pedig verekedtek is! Merre vagy? - hadarta a vonal másik végén álló lány.
- Jézusom! Gyere a házunktól balra a 4. mólóhoz! Ott várok rád!
- Oké. - válaszolta, azzal letette a telefont.
- Mi történt? - jött közelebb JJ.
- Az apám totál megőrült! Megütötte Wheezie-t, Rafe-el pedig összevertek.
- Megyek veled. Nem tudhatjuk, mi vár ott.
- Inkább intézném egyedül. Tényleg.
- A múltkor is ezt mondtad. És ha jól emlékszem, apád megütött. Szóval egyértelműen megyek!
- Légyszi JJ! Ez csak a húgom. Apám nem tudhatja, hogy találkozunk! Vigyázok magamra! Megígérem! - fogtam meg a kezét, azzal kiléptem a házból a telefonommal a kezemben. Haladtam egy darabig, és ekkor hívást kaptam. Megint a húgom volt.
- Igen? - vettem fel a telefont rögtön.
- Gyere inkább a hajónkra...tudod...
- Igen....persze! Megyek! - adtam a gyors választ, és a családi hajónkhoz siettem a kikötőbe.
- Wheezie! - szólítottam a húgomat, ám válaszra nem ő méltatott.
- Szia, CJ! - köszönt rám az apám a hátam mögül.
- Mit keresel itt? Hol van Wheezie? - hátráltam el.
- Soha nem is beszéltetek. Hallottál a hangváltoztató alkalmazásról? Igazán hasznos tud lenni! - mutatta fel a telefonját. Én futni kezdtem, ám utolért, és egy hatalmas műanyag konténer fölé tartott a vállamnál fogva.
- Apa...engedj el! Kérlek! - kezdtem el sírni.
- Nem hallottam jól! Apának szólítottál, miután a snecikkel szűröd össze a levet, és a tulajdon apádat veted meg értük? Hm? - szorított egyre erősebben, és belenyomott a vízbe. Sehogy sem tudtam kiszabadulni a szoritásából, de ekkor valaki félrelökte. JJ volt az.
- Megmondtam, hogy ne érjen hozzá többet! - ordította, míg én köhögve leültem a földre.
- Ja! Nem érek hozzá! - kiabált vissza az apám, azzal ellökte JJ-t és egy pisztolyt rántott elő. Rám fogta. - Nem érek hozzá, fiam! Nem én! - mondta, azzal meghúzta a ravaszt. Hasba lőtt. Az utolsó emlékem annyi, hogy az apám elrohan, és JJ guggol fölém. Utána minden kiesett.

*JJ szemszöge*

-CJ! Ne ne ne! Gyerünk! Gyere! Nézz rám! Oké!? Itt vagyok! Nyisd ki a szemed, CJ!! Nyisd ki! - kiabáltam a kezemben vérző lányra. Ám sikertelenül. Hátraengedte a fejét, és becsukta a szemét.
- Baszki! Nenene! - kiáltottam, azzal CJ-vel a karjaimban a Twinkie - hez futottam vele. Miközben a kórházhoz vezettem, felhívtam John B -t. Mindannyian a kórházba jönnek. Sikeresen megérkeztem, azzal besiettem vele az épületbe.
- Jó estét! Mi történt? - futott felénk az esik orvos.
- Orvos kell neki! Azonnal!
- Rendben, erre! - futott előre az orvos, aki egy férfihoz ment segítségért. A férfi stabilnak tűnt, de ennek ellenére amint megérkezett a betegágy, és CJ-t belefektették, egészen a szobájáig követtem őket.
- Sajnálom! De nem jöhetsz be! Értesítünk, amint tudunk! - tartott kint a nővér. - Mi történt vele?
- Meglőtte! A tulajdon apja! Ward Cameron!
- Miért?
- Mert a lányai velünk lógnak, és rablásnak fogta fel. Elborult az agya! Elhívta CJ-t egy hajóra... a tulajdon kishuga hangjával csalta oda! Ott várt rá. Aztán megütötte. Nem bírtam uralkodni magamon, ezért igyekeztem megvédeni. De ellökött az apja, és fegyvert fogott rá. Azt mondta, hogy nem ér hozzá, és rálőtt. Azzal elfutott.
- Értem....voltak kamerák a hajón?
- Fogalmam sincs... - válaszoltam, mire a doktornő elindult. - Hé doki! Meg fog gyógyulni...ugye? - néztem rá.
- Mindent meg fognak tenni. Jó kezekben van! Ne aggódj! Maradj idekint, és amint úgy áll a helyzet, beengedünk. Rendben? Addig kivizsgáljuk az ügyet.
- Köszönöm! - bólintottam, azzal leültem a kórterem előtti székek egyikébe. Kis idő múlva megérkeztek Sarah-ék.
- JJ! Mi történt? Hol van a húgom? - rohant hozzám Sarah sírva, és rögtön az ajtóhoz sietett.
- Sarah, gyere! Nézd! Ülj le, oké? - húzta el John B.
- Látni akarom a kishugomat! Hogy van? Mi van vele? - toporzékolt a könnyekben úszó lány.
- Bent van! Sarah! Nézz rám! Nem lesz semmi baj! Az orvos azt mondta, jó kezekben van! Az apátok odacsalta Wheezie hangjával az egyik hajótokra. Aztán megütötte. Majd....hát...fegyvert fogott rá, és....
- Istenem! CJ! - sírt egyre hangosabban Sarah, miközben John B próbálta magához szorítva nyugtatni.
- Esküszöm megölöm Ward-ot! - ugrott fel Kie.
- Meg fog fizetni! Nem kétség. A rendőrség már nyomoz. Hé...nem lesz baja! Minden rendben lesz! Oké? - simítottam át a még mindig zokogó lány vállán. Hogy tehet valaki ilyet a saját lányával? Nagyon aggódtam miatta. Nem akartam elveszíteni.
  Három órán keresztül vártunk az ajtó előtt üldögélve, ahol Sarah szipogva ült John B karjaiban. Pope és Cleo a fal mellé ülve dőltek egymásra, Kie pedig falnak dőjtött fejjel ült mellettem. Ekkor kinyílt az ajtó. Kilépett rajta a doktor.
- Bemehetnek hozzá! Sikerült kivenni a golyót. Sok vért vesztett, de rendbe fog jönni! - tárta ki előttünk az ajtót.
- Köszönjük! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! - ráztam kezet az orvossal. Besiettem a többiek után CJ-hez. Sarah már ott volt mellette. A többiek kicsit hátrébb állva figyeltek. CJ enyhén kinyitotta a szemét.
- Hála az égnek! - dőlt rá Sarah mosolyogva.
- CJ! Igazi túlélő vagy, csajszi! - nevetett Cleo.
- Tényleg az vagy! - hajoltam le Sarah mellé. CJ megemelte a kezét, és az enyémre tette.
- Köszönöm....- suttogta halványan elmosolyodva, mire egy puszit nyomtam a homlokára. Mindenki sorra odament hozzá, és örültek, hogy felkelt. Talán én voltam a legboldogabb. Nagyon szeretem! Nem bírtam volna ki, ha elveszítem!