Életem Outer Banks - ben

12. rész - Helyre került élet

Körül - belül 5 percen keresztül ölelkeztünk, amikor végül elváltunk. Csak könnyes szemekkel álltunk, és mosolyogtunk egymásra. A csendet végül ő törte meg.
- Visszamegyünk Outer Banks -be?
- Vissza! Sarah-nak tudnia kell rólad! - fogtam meg a kezét. Elindultunk hazafelé. Megbeszéltük, hogy találkozunk az egyetem előtt egy óra múlva. A halász kunyhóhoz siettem, összeszedtem minden cuccomat, és már mentem is. 10 percen belül oda is értem. Egy - két percen belül Noah is megérkezett.
- Na? Indulhatunk? - mosolygott rám.
- Naná, hogy! - mosolyogtam vissza.
Elindultunk a kikötő felé, ahol a jegyárus pont zárt.
- Ne mondja, hogy nincs több jegy!
- Sajnálom, fiam! Holnap gyertek vissza! - vont vállat az éppen kulcsát eltevő férfi.
Noah csak idegesen nézett utána.
- Gyere! Van egy ötletem! - húztam magam után. - Vedd ezt fel! - dobtam oda neki egy sárga kabátot, amit általában a hajón dolgozók hordanak. Gyorsan besiettünk az egyik hajó gépházába, ahol meg kell mondanom, nem volt hideg. Minden ruhát le kellett vennünk, már ami úgy levehető volt egymás előtt. A mázlista, a pólóját is levehette, amit nekem sajnos nem szabadott. Rendesen kidolgozott felsőtesttel rendelkező bátyám volt.
- Mennyit edzettél te? - dobtam oda nevetve.
- Sokat....csak nem a kockákat méregeted? - kacsintott felém.
- A bátyám vagy! - löktem meg, mire csak felnevetett.
- Hová megyünk, ha hazaértünk?
- A snecikhez.
- Mióta lógsz te a snecikkel?
- Amióta rájöttem, hogy sokkal jobb az élet, mint flúgosként. És amúgy is....miután apánk rám lőtt, és majdnem meghaltam....nem is kérdés...
- Irántam sem mutatnak sok érdeklődést apámék, úgyhogy veled tartok, ha nem baj!
- Dehogy baj! Örülök neki! - mosolyogtam rá.
Sok minden történt velem. Ha valaki, akkor én pont nem mondhatom el magamról, hogy unalmas életem van. Az út szintén 4 óra volt, de figyelmesnek kellett lennünk, mikor áll meg a hajó. Amint érzékeltük a féket, kirohantunk a gépházból. Egy biztonsági őr ránk is kiáltott, de mi csak nevetve futottunk tovább. Egészen a stég végéig rohantunk, majd szuszogva megálltunk.
- Ez....klassz volt! - vette szaporán a levegőt Noah.
- Az....na gyere! - indultam el John B háza felé. Amikor odaértünk, megpillantottam a srácokat, ahogyan ott ülnek a verandán.
- Sziasztok! - álltam oda félénken.
- CJ!! - rohant le a nővérem. - Hol voltál?
- White Chaple-ben. És nézd kit találtam.
- Sziasztok....- állt mellém Noah.
- Ki ez, CJ? - nézett rám kérdőn a nővérem.
- Ő itt Noah Cameron. A....
- Bátyánk? - váltott személyt a szemével a még mindig sokkoltan álló lány.
- Talált! - mosolyodott el halványan.
- Jézusom! - futott oda sírva Noah-hoz, és szorosan átölelte. A fiú viszonozta.
- CJ? - lépett ki a házból JJ.
- Szia Jayj... - hajtottam le a fejem, miközben egyik kezemmel a másikat súroltam.
- Azt hittem sosem látlak többet... - suttogta halkabban.
- Jó, vagy rossz értelemben? - vontam vállat.
- Ez kérdés? - futott oda megölelve engem. Én viszont nem viszonoztam.
- Beszélhetünk? - nézett rám.
- Menj nyugodtan! Vigyázok Noah-ra. - mondta Sarah. - Kie is segít, ahogy látom. - intett a bátyámat figyelő lányra.
- Ja, persze! - "ébredt fel" Kie.
- Menjünk... - vontam vállat.
JJ-vel elindultunk a jól megszokott móló felé, és a végén leültünk. Tartottam kb egy méter távolságot. Nem tudok ilyen könnyen átlépni mindenen.
- Miért mentél el?
- Hogyhogy miért mentem el? - bámultam magam elé.
- Hát...azt hittem meg tudjuk beszélni a vitát.
- Mit kellett volna megbeszélnünk rajta? Szakítottál velem. Megértem.
- Ideges voltam... Semmit nem gondoltam komolyan. Köztük ezt a szakításos hülyeséget sem.
- Hát, pedig komolynak tűnt. Na és a fotó...jó volt a fotós mi?
- Milyen fotó?
- Amit Kie tett ki instára. Elég jól mutattok rajta!
- Azt csak Topper-nek szánta! A múltkor elég csúnyán rágyorsult, Kie pedig megkért, hogy álljak be vele egy ilyen képre. Minden nap ugyanúgy hiányoztál. Soha nem tenném meg veled. Remélem tudod...Ja... és...nem gondoltam komolyan, amiket mondtam. Bocsánat, hogy megbántottalak! Nem volt szándékos. Csak amikor tudom, hogy miattam kerülsz veszélybe...nem bírom elviselni, hogy miattam bántanak téged. - válaszolt, és arra lettem figyelmes, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, mire közelebb ültem, és átöleltem. A fejét a mellkasomra helyezte.
- Én is sajnálom, ahogyan viselkedtem. Kezelhettem volna érettebben.
- Szent a béke? - nyújtotta felém a tenyerét felemelkedve.
- Szent a béke. - válaszoltam mosolyogva, és a lepacsiztam vele. - Szerintem menjünk vissza a többiekhez, mielőtt azt kezdik hinni, hogy megöltük egymást! - álltam fel nevetve.
- Oké! - csatlakozott JJ is, azzal elindultunk vissza. Kis séta után vissza is értünk a tornácon üldögélő bandához. Ahogy láttam, Noah-t befogadták, aminek nagyon örültem.
- Ott jönnek! - hallottam meg Kie hangját.
- Még éltek? - kiáltotta oda a nővérem.
- Még igen! - kiabáltam vissza, aztán mikor odaértünk hozzájuk, leültünk egy szabad helyre.
- Nem öltétek meg egymást? - dobta oda John B kilépve a házból.
- Nem! - fordult oda JayJ.
- És akkor...újra együtt? - érkezett az újabb kérdés Noah-tól, mire én csak felpillatottam a mögöttem álló fiúra.
- Részemről igen! - válaszolta, mire elmosolyodtam.
- Részemről is! - mondtam ki a többiek felé fordulva.
- Erre iszunk! - fordult vissza JB a házba, ahonnan két perccel később, egy doboznyi piával tért vissza. Mindenki nagyon boldog volt, és kedvére iszogatott. A bátyám és Kie egészen jóba lettek, aminek én is nagyon örültem. Reméltem, hogy a bátyámat hamar befogadják. Remek egy családom van. Semmire nem cserélném őket. Semmire. Körülnéztem a körülöttem ünneplő embereken. Mindenkin látszott az öröm, és a felszabadultság. Elkaptam Noah tekintetét, és rámosolyogtam. Visszamosolygott, és már folytatta is az önfeledt beszélgetését Kie-vel. A nővérem is jól elvolt John B-vel. Mindenkinek meg volt a maga "párja". Sarah-nak John B, Pope-nak Cleo, Kie-nek a bátyám, és nekem meg JJ. Mindenki nyugodt, boldog volt, és jól érezte magát. Ennél több nekem nem is kellett. Hirtelen két kezet éreztem a szememen, ami megakadályozta, hogy lássak. Hirtelen a fülembe suttogott a kéz tulajdonosa:
- Szeretlek!
- Hm...ki lehetsz? - fordultam meg, mire levette a kezét rólam JJ. Felnéztem rá, és elmosolyodtam. Egy gyors mozdulattal lehajolt, és megcsókolt, ami bár meglepetésként ért, örültek neki.
- Játszunk felelsz vagy merszet? - kérdezte Pope.
- Hányan vagytok belőve? - kérdeztem nevetve, mire mindenki felemelte a kezét. - Így egy kicsit kockázatos! - nevettem el magam, mire mindenki más is csak kacagott egyet, és folytatta a beszélgetését, vagy amit éppen csinált. JayJ hirtelen elém került, felkapott az ölébe, és mielőtt bármit szólhattam volna, már az ölében ültem. Felnevettem, mire csak belecsípett az oldalamba.
- Mit is kezdenék nélküled? - túrt egy tincset a fülem mögé.
- Nem is tudom. - válaszoltam, majd egy szájra puszit adtam neki. - Láttál már mindenkit ennyire lazának? - fordultam mosolyogva a táncoló, bulizó, vagy éppen beszélgető társaság felé.
- Még soha. - válaszolta. Hátradőltem a mellkasára, mire elkezdte simogatni a karomat. - Még mindig gyönyörű vagy! - súgta a fülembe, mire enyhén elmosolyodtam. Hihetetlen hálás vagyok mindenkiért, akit az elmúlt időben megismertem. De talán legfőképpen JJ-ért. A snecik a családom! És ezen sem az apám, sem senki más nem változtathat!