Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Amikor már édesanyám is bejött, hogy minden és mindenki készen áll, elkapott a szorongás. Eddig nem voltam ideges, sőt meglehetősen nyugodt voltam, de amikor elérkezett a nagy pillanat, hogy kivonuljak a rengeteg ember szeme láttára, a legszívesebben a föld alá kívántam volna magam.
Kiszálltam a lovaskocsiból, és fellépkedtem a templom bejárata felé, ahol megálltam az ajtóban. Megszólalt a zene, ahogy a muzsikusok elkezdtek játszani, én pedig lassú léptekkel elindultam az oltár felé, ahol megpillantottam a szőke hercegemet. Aemond biztatóan rám mosolygott, mire én is visszamosolyogtam, így egy kicsit alábbhagyott az izgatottságom. Felsétáltam a lépcsőn, ahol egy kis asztalra lehelyeztem a virágcsokromat. A félszemű fiúval megfogtuk egymás kezét, és az atya felé fordítottuk a fejünket.
- Azért vagyunk ma itt, hogy az Istenek és emberek színe előtt egy örök életre összekössük e pár életét. - mondta, azzal elvett egy szalagot egy másik asztalról. - Az Anya óvjon benneteket, ha úgy hozza a szükség. Soha semmi ne legyen erősebb, ami szétválaszthatná ezt a szoros köteléket. Anya, fiú, kovács, vénasszony, legyetek tanúi, hogy mától Aemond, a Targaryen-házból és Daenerys, a Targaryen-házból férj és feleség. - azzal összekötötte kezeinket, belemártotta az ujját a kis tálkába, és keresztet vetett a levegőben.
Aemond egy másodpercet sem habozott, egyből az ajkaimra tapasztotta az övét, mire mindenki tapsolni kezdett. Felvettem a csokromat az asztalkáról, nehogy itt hagyjam, majd a férjembe karolva elindultunk ki a templomból. A város népe is elég rendesen összegyűlt a templom előtt, ami egy kissé meglepett. De ezzel nem foglalkoztunk, ugyanis Aemond seperc alatt felültetett a lovára, majd ő is felszállt mögém. Ez szokás volt, hogy házasság után a férfi a feleségét lovon viszi templomtól az otthonáig, ahol elhálják a házasságukat. Csakhogy nálunk volt egy kis probléma... mi ezt már egy pár napja megtettük, de ennek ellenére ugyanúgy fogunk tenni, mintha ez legelőször történne meg.
Visszaérve a Vörös Toronyba, hatalmas lakoma várt minket. A közös vacsorán - amin csak közeli rokonok vettek részt leginkább - mindenkitől kaptunk jókívánságokat, amit nem győztünk megköszönni.
- Van egy remek ajánlatom a számotokra. - dörzsölte össze a tenyerét. - Anyánkat már megkérdeztem erről, bele is egyezett, úgyhogy már csak titeket kell...
- De mondd már, kíváncsi vagyok! - toporogtam türelmetlenül a kíváncsiságtól.
- Arra gondoltam, hogy talán Óvárosban tölthetnétek a nászéjszakátokat, ott hálnátok el a házasságotokat. Ha pedig gondoljátok, akkor maradhatnátok pár napot is. - ajánlotta, mire én hevesen bólogatni kezdtem.
- Az nagyszerű lenne! - tapsikoltam. - Szerelmem, te mit gondolsz? - fordultam Aemond felé.
- Valóban jó ötletnek tűnik. - értett egyet ő is.
- Akkor mondom anyának, hogy benne vagytok. - mondta, azzal sürgősen elsietett.
- Bácsikám, nénikém, sokáig tartó házasságot kívánok nektek! - lépett ide Jace, de a jókívánsága nem valami szívből szóló volt.
- Köszönjük, Jace! - biccentettem, mire a fiú bólintott, és elment.
Elérkezett az idő, hogy útnak induljunk Óvárosba. Daeron fog kísérni minket Tessarion hátán, így ő fog elől repülni. Elköszöntünk gondosan a többiektől, mert lehetséges, hogy a nászéjszaka után maradunk még egy-két napot, mivel mi még nem igazán jártunk Óvárosban. Eddig csak Daeron volt az, aki mindig Királyvárba látogat, de mi még sosem látogattuk meg őt Óvárosban.
A menyasszonyi ruhából nem öltöztem át, csak felhúztam rá egy szőrme kabátot, mert így estefelé elég rendesen lehűlt a levegő, sárkányháton pedig a menetszél még hűvösebbé teszi az utat. Kicsit kényelmetlen volt úgy felülni Drogon hátára, hogy nem sárkánylovas ruha volt rajtam, de ezt a kicsi utat kibírom, hiszen nem napokat fogok így átutazni.
Sosem repültem még az öcsémmel, mindig csak egyedül vagy Aemonddal, de volt már arra is példa, hogy Aegon is csatlakozott hozzánk. Helaena nem sűrűn jár repülni, mert amióta anya lett belőle, azóta nem nagyon van ideje. Viszont még régebben, amikor még nem volt anyuka, akkor vele is jártam repülni, mert Helaena nagyon szereti Dreamfyre-t és repülni is nagyon szeretett járni vele.
❀❁❀
Megérkeztünk Óvárosba. Itt nem volt ilyen Sárkányverem, így máshol kellett leszállnunk. Amikor kiszálltunk a sárkányaink nyergéből, hagyhattuk őket elrepülni, esetleg vadászni menni, hogy megtalálják a helyüket, amíg mi itt leszünk.
- Köszöntöm a friss házaspárt Óvárosban! - fogadott minket kitárt karokkal Ormund Hightower úr, Óváros ura.
- Mi köszönjük a meghívást, uram! - bólintottam hálásan, majd belekaroltam Aemondba.
- A lakosztályotok már elő van készítve. - mondta a férfi, mi pedig összenéztünk a férjemmel.
- Avassátok fel rendesen. - suttogta nekünk Daeron, majd elindult befelé, én pedig löktem egyet a hátán, így majdnem előre esett.
Benyitottunk a szobába és valóban elő volt készítve. A szoba csodálatosan fel volt díszítve, az ágyon fehér lepedő volt, szintén fehér ágyneművel, amire piros rózsa szirmok voltak szórva. A szoba közepén állt egy kis asztal, amin egy fehér váza volt, abban pedig piros rózsák. A kandallóba be volt gyújtva, a tűz kellemes meleget adott.
- Kicsit zavaró ez a sok fehér. - nézett körül Aemond, majd lerakta a kabátját a szék támlájára.
- Szerintem szép. - néztem én is szét, majd a tekintetem megállt a félszemű fiún, aki szintén engem nézett.
- Khalessi... - suttogta, mire én közelebb léptem hozzá. - Mivel most már a feleségem vagy, nem szeretném, ha titkaink lennének egymás előtt, ezért én meg szeretném veled osztani az elsőt... ha te is szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném. - léptem oda elé, és az ujjam végig húztam a fiú arca vonalán.
Aemond nagyot sóhajtott, majd hátranyúlt a kezével a szemkötője csatjához. Egy darabig időzött vele, de végül kicsatolta, és lassú mozdulattal levette az arcáról azt. Egy ugyanolyan zafír csillant meg a szeme helyén, mint amilyen az én nyakláncomon van. Meglepődtem egy pillanatra, de nem volt ijesztő, főleg nem visszataszító. Gyengéd mozdulattal végig simítottam az ujjammal a hegen, majd a szeme körül is. A félszemű fiú behunyta erre a szemét, aztán elvette a kezemet az arcától, és egy csókot lehelt rá.
- Ha tudnád mióta vártam erre a percre, hogy egyszer megmutasd. - mosolyodtam el, majd lábujjhegyre állva egy puszit adtam Aemond homlokára.
Ő nem szólalt meg, csak hirtelen megcsókolt, én pedig már automatikusan belekapaszkodtam a nyakába. Aemond felvett az ölébe, majd odavitt az ágyhoz, ahova leterített a rózsa szirmokra, és végig csókolt a nyakamon, a vállamon. Én megszabadítottam a felsőjétől, amit elhajítottam a szoba másik oldalára, és elkezdtem kicsatolni a nadrágja övét. A fiú levetette rólam egy mozdulattal a ruhám, majd megszabadult a nadrágjától, és fölém hajolt...
