Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Állandóan a bosszún jár az eszem, mégis mi volna elég jó alkalom arra, hogy megtehessem. Megváltoztam a napok alatt, már nem voltam az a Daenerys, aki régen. Ezt mindenki észre is vette, viszont senki nem akarta elhinni, hogy egy gyermek elvesztése így meg tudja változtatni az embert. Nem voltam komolytalan, játékos, nem sűrűn mosolyogtam, a leginkább elhidegült voltam és érzelemmentes. A családomtól nem hidegültem el, hiszen ők a legfontosabbak a számomra és őket próbálom védeni.
- Ser Criston és Aemond megindulnak Alkonyvölgy és Varjúpihenő felé, én pedig célba veszem Drogonnal a tengert és elpusztítom Velaryon flotta egy részét legalább. - mutattam a térképre.
- Varjúpihenőnél pedig én is csatlakozom, ha sikerült kicsalnunk Rhaenyst. - mondta Aegon, mire bólintottunk.
- Mi van a dothrakiakkal? - kérdezte nagyapa.
- Sajnálatos módon elutasították a kérésemet, de gondolhattam volna, hogy ez lesz. A dothrakiak félnek átkelni a tengeren, szóval ők nem csatlakoznak a hadseregünkhöz. - húztam el a számat.
- És Ormund Hightower? Daeron azóta nem üzent, hogy sikerült volna meggyőznie Ormund nagyurat a seregről. - rázta a fejét Aemond.
- Mindenesetre szólunk Daeronnak is ezzel kapcsolatban, hogy most lesz sereg vagy nem. Nem nagyon tudunk tovább várni. - kopogott az ujjával az asztalon Aegon király.
- Mikor indulunk? - kérdezte Ser Criston.
- Először megvárjuk, mit mond Ormund Hightower, valószínű csak utána. Ennyi emberrel nem indulhatunk el most, ha két helyet is célba vettünk. - felelte Aemond.
- Az öcsémnek igaza van, várunk a válaszra. - bólintott rá Aegon.
- Egyre jobban szorul a hurok a nyakunkon, ha többet várunk. - idegeskedett Criston. - Muszáj elindulnunk, mert Rhaenyra hatalma egyre jobban elér idáig.
- A halálba akarsz rohanni, Ser Criston. Ráadásul az embereinket is odavezeted ezzel. - csóváltam a fejem.
- A bőrünket próbálom menteni, hercegnő. - magyarázta a Segítő, de én nem értettem egyet ezzel.
- Azzal, hogy a halálba rohansz, senki bőre nem lesz megmentve. Én továbbra is férj urammal értek egyet, várjunk még. - támaszkodtam rá az asztalra.
- Akkor várjunk még egy napot. - kulcsolta össze a király az ujjait.
- És az nem volna egyszerűbb, ha valaki elrepülne Óvárosba? - szólalt meg Helaena.
- Az se volna rossz megoldás. - vontam meg a vállam. - Sárkányháton hamar megjárható. Megyek én, ha a király beleegyezik.
- Hogyne, menj csak. - bólintott Aegon.
- Akkor indulnék is, ha nem gond. - léptem el az asztaltól.
- Majd értesítünk minden másról, ha visszaértél, de most siess. - parancsolta a király, mire én bólintottam, és sietve elhagytam a Kistanács termét.
❀❁❀
Megérkezve Óvárosba, sietve leszálltam Drogon hátáról. Elindultam a bejárat felé, ahol az őrök már nyitották is ki nekem az ajtót. Ormund Hightower szintén gyűlést tartott, így a hirtelen betoppanásom ezt megzavarta.
- Elnézést, hogy megzavarom a tanácskozásotokat, de sürgős ügyben jöttem. - sétáltam közelebb, mire Ormund nagyúr egy fejbiccentéssel elküldte az embereket, így már csak hárman maradtunk. Daeron, ő és én.
- Nem zavartál meg minket, hercegnő. Tudod, hogy mindig szívesen látunk. - mondta kedvesen, mire bólintottam. - És sajnálattal hallottam, ami a gyermekeddel történt.
- Köszönöm, nagyuram. Rhaenyra meg fogja kapni azt, amit megérdemel. - feleltem bosszúsan. - Viszont egy kérdésem lenne... Nem tudom, hogy Daeron említette-e már, mert azt mondta, amikor visszaér, akkor megkérdez téged a...
- Hadseregről. - fejezte be a mondatomat. - Igen, említette, hogy Aegon királynak seregre lenne szüksége. Egy párat tudok küldeni, de nem merem az egészet, hátha nagyobb vészhelyzet adódna, ahova sürgősen kell.
- Mi egy párral is megelégednénk, csak bővüljön a sereg. Ser Criston és Aemond Alkonyvölgyet és Varjúpihenőt jelölték ki célpontnak, hogy kicsalják Rhaenys hercegnőt, aki majd megpróbálja a sereget megakadályozni, amikor Aemond Vhagarral, Aegon pedig Sunfyre-rel legyőzik őt. - magyarázta el a tervet.
- Rendben van. Viszont a sereg csak pár nap múlva ér el Királyvárba, mivel a nagy részük gyalogos katona. Mikor indulnának? - kérdezte Ormund nagyúr.
- Lehetőleg minél hamarabb, mivel vészesen szorít minket az idő. - húztam el a számat. - Bár szerintem egy pár nap még belefér, hiszen nincs más megoldás.
- Sárkányainkkal elszállíthatnánk a katonákat. - adta az ötletet az öcsém. - Tudom, hogy a sárkányok nem tűrnek meg más embert a hátukon a lovasaikon kívül, de kitalálhatnánk egy szállító eszközt, ami sárkányra szerelhető.
- Az ötlet nem rossz, de több nap volna, mire elkészül. Ráadásul egy nem volna elég. - ráztam meg a fejem. - Annyi idő alatt, mire elkészülnek, a sereg is Királyvárba ér.
- Tehát akkor nem. - mondta csalódottan Daeron.
- Meg lehet csináltatni, ha máskor is szükség lenne rá. Akkor legalább nem kéne már várni, hanem elő lenne készítve. - lelkesítettem az öcsémet, mire ő elmosolyodva bólintott.
- Akkor máris útnak indítom a sereget. Üzend meg a királynak, hogy legalább három-négy nap múlva ott lesz a kért serege. - mondta Ormund nagyúr.
- Nagyon köszönöm, nagyuram! Hálásak vagyunk! - néztem rá hálálkodva.
- Kikísérlek. - mondta Daeron, mire bólintottam és egymás mellet elindultunk ki a sárkányomhoz.
- Daeny, szólj, ha szükséged lenne bármire! Ránk számíthatsz. - ölelt meg szorosan az öcsém, mielőtt elindulok.
- De hiszen ezt jól tudom, drága öcsém. - simítottam, majd paskoltam meg a vállát.
- Vigyázz magadra, vigyázzatok Aemonddal egymásra! - adott egy puszit az arcomra.
- Te is nagyon vigyázz magadra! Szeretlek, öcsikém! - mosolyogtam rá.
- Én is téged, nővérkém! - viszonozta a mosolyomat. Még egyszer megöleltük egymást, aztán felültem Drogon hátára.
Daeron mindig is jóval érettebb volt a koránál, amit csodáltam benne. Aegon volt a legidősebb, akinek a legkésőbb ért be a feje lágya - pontosabban akkor, amikor király lett -, Daeron pedig a legifjabb volt, aki hamar tudott bölcsen és észszerűen gondolkodni, cselekedni. Az öcsém bátor is volt, soha nem félt semmitől és mindig mindent megoldott, amit kértek tőle. Elintézett minden dolgot, még a lehetetlent is, ami másnak nem sikerült, ezt pedig a mai napig nem tudom, hogy csinálja. Minden tanácskozáson részt vesz; ott lovagol Ormund Hightower nagyúr mellett, amikor szükséges; fegyverhordozó. Daeron egyszer még nagy ember lesz, ha eljön az ideje. Simán lehetne ő is király, de az öröklési rendben nem az számít, ki milyen érett a királyi feladatokra, hanem azt, hogy ki született előbb. Daeron a legutolsó, ezért valószínű, hogy ő nem lehet király, mivel előtte ott van Aemond is, de még őt is ki lehet zárni, mert Aegonnak két fia is van, akik átvehetik a helyét majd egyszer.
