Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Délre már volt annyi energiám, hogy kikeljek az ágyból és kimehessek egy kicsit a friss levegőre. Természetesen nem lehettem egyedül, mivel anyám aggódott, hogy netán rosszul lennék és nem volna senki mellettem, én pedig összeesnék valahol az udvarban, így a saját személyi testőrét - mivel nekem nem volt sajátom -, Ser Cristont állította mellém. Feleslegesnek tartottam, mert Aemond végig mellettem volt, le sem lehetett vakarni rólam és ő vigyázott is rám, de ha édesanyám ezt kívánja, akkor legyen. Viszont amíg én a félszemű fiúval sétáltam az udvarban, addig Ser Criston tartotta a tisztességes távolságot, hogy nyugodtan tudjak beszélgetni a bátyámmal.
- Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni, de anyáék azóta nem említették neked a házasságot? - kérdezte Aemond hirtelen, így elterelte az előző témát.
- Anyáék? - vontam fel a szemöldököm nevetve. - Atyámmal nem is szoktam beszélni, mivel nincs rám ideje... - forgattam meg a szemem. - Viszont anyával nem beszéltem ilyesmiről. Meg gondolom nem csak nekem fogja mondani, hanem te is ott leszel, ha szóba kerülnek a dolgok.
- Igaz. - bólintott. - Atyánkkal pedig ne törődj, egyikünkre sincs ideje. - karolta át a vállam, majd szorosan odahúzott magához úgy, hogy én majdnem elestem.
- Elrántasz, te bolond! - csaptam mellkason, mire ő megragadta a karom, és elvágódott a fűben, ezzel együtt pedig engem is magával rántott.
Ráestem Aemondra, az ajkaink pedig majdnem összeértek, amire mind a ketten egy kicsit meglepődtünk, és hevesebben kezdtük venni a levegőt. A bátyám kisimított egy tincset, ami az arcomba lógott, utána pedig az arcomon is, mire én behunytam a szemem.
- Hercegnő, hercegem, jól vagytok? - sietett ide Ser Criston, Aemond és én pedig egy másodperc alatt szétrebbentünk. A félszemű fiú felállt a földről, míg engem a lovag segített fel.
- Igen, Ser. - bólintottam, és leporoltam a ruhám.
- Azt hittem rosszul lettél, hercegnő. - aggodalmaskodott Ser Criston, mire megráztam a fejem.
- Semmi baj, Ser Criston, csupán a bátyám jó kedvében van. - néztem rá a félszemű fiúra, aki elmosolyogta magát.
- Ha szükséged lenne rám, szólj. - mondta a lovag, mire én hálásan bólintottam. Aemonddal tovább folytattuk a sétánkat az udvarban, miközben hátra sandítottam Ser Cristonra.
- Nem szép dolog ilyet csinálni ebben az állapotomban... - kezdtem, de a bátyám közbe is szólt.
- Milyen állapotodban? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve. - Semmi bajod nincs már.
- Dehonynem van. - erősködtem. - És nem azért jöttem ki, hogy játszadozzak, hanem azért, hogy levegőzzek.
- Csak folyik az orrod. - csóválta a fejét.
- Az még a betegség része. - bólogattam hevesen, mire Aemond elnevette magát.
- Jajj szegény. - görbítette le az ajkát, mire én felvont szemöldökkel néztem rá.
- Hogy mondod? - kérdeztem vissza, sértődöttet színlelve.
- Fuss! - súgta nekem a fiú, mire én értetlenül néztem rá.
- Ne tereld a szót, Aemond Targaryen! - mutogattam rá fenyegetően.
- Khalessi, futás! - fogta meg a karomat, és rohanni kezdett, mire én majdnem elestem a szoknyámba, mert nem volt időm feljebb emelni.
Csak futottunk és futottunk, de nem tudtam, hogy mi elől. Beszaladtunk a folyosóra, ott folyosóról folyosóra futottunk, ahonnan átszaladtunk a konyhán, így a hátsó udvarban jutottunk ki. Amikor megálltunk, rátámaszkodtam a combomra, miközben a levegőért kapkodtam. Aemond jót nevetett, míg én csak a fejem csóváltam.
- Ez mire volt jó? - egyenesedtem ki, miközben a szúró oldalamra szorítottam a kezem.
- Te nem élvezted? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Mégis mit kellene ezen élvezni? Szúr a levegőm. - sóhajtottam, és neki vetettem a hátam a falnak.
Aemond közelebb lépett hozzám, én pedig teljesen belesimultam a hideg kőfalba. A félszemű fiú megtámasztotta az egyik kezét a fejem mellet, míg a másikkal a fülem mögé tűrte a hajamat. A hüvelykujját egy vízszintes mozdulattal végig húzta az ajkaimon, mire én elfelejtettem levegőt venni és már az sem volt az eszemben, hogy az előbb még szúrt az oldalam. Én végig húztam az ujjaimat a selymes haján, majd megszorítottam a kabátját, mire ő közelebb hajolt az arcomhoz. A másik kezemmel belekaroltam a nyakába, és lábujjhegyre álltam, hogy az ajkaim közelebb kerüljenek az övéhez. Aemond rászorított a derekamra, mire én felsóhajtottam.
- Nem azt mondtad, hogy neked ez nem megy? - suttogta, miközben a szeme az ajkaim és a szemeim között ugrált, és csillogott a vágytól, hogy megcsókolhasson.
- Akkor hazudtam. Azóta nem vágyom másra, csak arra, hogy végre megcsókolj! - kértem, a félszemű hercegnek pedig nem kellett kétszer mondani.
Bezárta a rést az ajkaink között, mire bennem fellobbant valami. Fura érzés volt, de csodálatos. A hideg, puha ajkai, ahogy az enyémekre simultak, az valami eszméletlen. Ebben a pillanatban mintha még a világ is megszűnt volna körülöttem, csak Aemond és én. A fiú felkapott az ölébe, és még jobban a falnak nyomta a testem, miközben én megszorítottam a karját, és hátra vetettem a fejem, mire ő hozzáfért a nyakamhoz. Apró csókokkal hintette be azt a területet, majd a fülem alatti érzékeny részt, utána pedig beleharapott a fülembe. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, míg a lábaimmal körbe öleltem Aemond derekát. A herceg feljebb tűrte a ruhámat, és miközben belemart a combomba, azzal kiszakította a harisnyámat. Az én kezem hátra tévedt a szemkötőjének csattjához, mire Aemond lefogta a kezem, és elszakadtunk egymástól.
- Khalessi... - suttogta a bátyám, miközben lehunyta a szemét, és leeresztett a karjaiból.
- Miért nem láthatom? Sosem mutattad még meg a baleset óta. - fürkésztem az arcát.
- Mert undorító és ijesztő, én meg nem akarom, hogy fintorogj és félj tőlem. - rázta meg a fejét, mire én kezem közé fogtam az arcát.
- Ne mondj ilyet többé, hallod? Ezt nem akarom meghallani többször! - figyelmeztettem, ő pedig bólintott. - Viszont, ha nem akarod, hogy lássam, akkor nem erőltetem. - adtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm, Khalessi! - nézett rám hálásan, majd szorosan megölelt.
- Viszont, ami most köztünk történt, arról beszélgethetnénk. - dobtam fel az ötletet, mire a félszemű fiú egy kicsit elnevette magát.
- Szerintem is. De most gyere, nézzük meg először, hogy mit tudunk enni. - ajánlotta, én pedig bólintottam, és belekaroltam.
Rosszabbnak képzeltem el a következményeket azután, ami most köztünk történt. Azt hittem, hogy majd valamelyikünk otthagyja a másikat, miután észhez tér abból, amit tettünk, de nem így történt, aminek nagyon örültem. Aztán majd megbeszéljük a dolgokat és akkor majd minden tisztázódik.
