Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Másnap reggel olyan friss és kipihent voltam, hogy úgy álltam neki a napnak, hogy senki nem ronthatja el a kedvem. Se nagyapa, se Aegon az idétlen beszólásaival, semmi az ég világon. Nem tudom mi okozta ezt a hirtelen jó kedvet így korán reggel, - ez egy kicsit gyanús is volt -, de nem bántam.
Már fel voltam öltözve, éppen a hajamat fésültem a fésülködőasztalomnál ülve, amikor kopogtattak az ajtómon. Leraktam a fésűt a kezemből, majd felkeltem a székről, hogy ajtót nyithassak a kopogtatómnak. Az ajtóban Aemond állt. Amikor megláttam, egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra, mire ő is elmosolyogta magát.
- Aemond, gyere be! - léptem el az ajtóból, hogy be tudjon jönni, de ő megrázta a fejét.
- Most nem, Khalessi. Azért jöttem, hogy együtt mehessünk a Kistanács termébe. - mondta, mire én értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.
- Mi? Miért? - tettem karba a kezem.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Anya mondta, hogy szedjelek össze és együtt menjünk oda.
Én továbbra is értetlenül, de elindultam Aemond oldalán, hogy megtudjuk mit akar nekünk mondani drága édesanyám. A Kistarcsán termében ott ült atyám és anyám is, minket vártak.
- Üljetek le, kérlek. - mutatott a székekre anyám, mire Aemond udvariasan betolta alattam a széket, majd leült mellém.
- Miről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Atyátokkal közös döntésre jutottunk... - kezdett bele anyám, én pedig érdeklődve előrébb dőltem a székben. - Úgy, mint Aegonnál és Helaenánál, azt szeretnénk, ha ti is összeházasodnátok, hogy megerősítsük a vérvonalat. - mondta, mire nekem egy ütemet kihagyott a szívem és a mosoly is lehervadt az arcomról.
- Tessék? - vontam fel a szemöldököm, miközben felálltam.
- Daenerys, kislányom... tudom, hogy ez most fura neked, mert Aemond nagyon közel áll hozzád, de hidd el, hogy szükséges. - szólalt meg atyám.
- Aemond, mondj már valamit! - néztem rá a bátyámra, de ő csak csöndben ült, és atyámat fürkészte a szemével. - Ez nevetséges... - csóváltam a fejem, majd sarkon fordulva kiviharoztam a teremből.
- Daenerys! - kiáltott utánam anyám, de nekem eszem ágában sem volt visszafordulni.
Házasodjak össze a bátyámmal? Pont Aemonddal? Helaena és Aegon legalább megszerették egymást, miután összeházasodtak, pedig először Aegon sem lelkesedett érte. De Aemond és én mások vagyunk. Ő mindig a bátyám volt, sosem akartunk többet egymástól, még a köteles házasságra sem gondoltunk, pedig benne volt a pakliban. Én nem tudom, hogy tudnék-e többet érezni iránta vagy akár férjemként tekinteni rá - később pedig a gyerekeim apjára - azok után, hogy milyen szoros volt köztünk a testvéri kötelék. Én úgy érzem, hogy akkor minden megváltozna, amit nem akarok. Eddig minden tökéletes volt, a legnagyobb rendben, a házasságban pedig már nem látnám benne a bátyámat, akit nagyon szeretek. Nem érzem azt, hogy ágyba tudnék vele bújni, ezért nem is értettem soha, hogy Aegon és Helaena hogyan tudták ezt megtenni. Bár köztük kialakult a szerelem, amit szintén nem értettem, hogy két testvér hogy tud szerelmes lenni egymásba. (Ott van példának Jaehaerys, az Öreg Király és a Jó Alysanne királyné, ők is testvérek voltak és mindennél jobban szerették a másikat, ráadásul rengeteg gyermekük született). Lehet, hogy csak bennem van a hiba, amiért én így látom a dolgokat, de én ezt akkor is furának tartom.
Kimentem egy kicsit a levegőre, mert képtelen voltam bent maradni. Az Isten erdőt választottam arra, hogy kiszellőztessem a fejem, mert itt mindig csönd van és nyugalom. Csakhogy hiába próbáltam kikapcsolni az agyam, a gondolatok csak úgy forogtak és forogtak a fejemben, amitől úgy éreztem, hogy felrobbanok. Nyugtalan is voltam. Ebben a percben képes lettem volna megfutani egy dühöngő bikát, amennyi indulat volt most bennem.
- Daenerys, drága húgom! - jelent meg mögöttem Aegon, mire nagyot sóhajtottam, és felé fordultam.
- Bátyám. - biccentettem neki, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra. - Mi járatban itt az Isten erdőben?
- Megláttalak egyedül álldogálni, és megfordult a fejemben, hogy mi volna, ha csatlakoznék hozzád. - lépkedett közelebb, de nekem ez valahogy fura volt. A mozgása, a beszéde... biztos akar valamit, hiszen csak úgy nem keresne fel - főleg, hogy Aegon nem nagyon hagyja el a várat, még ide az udvarba sem jön ki.
- Mondd el, hogy mit akarsz. - vontam fel a szemöldököm, és csípőre tettem a kezem.
- Miért gondolod azt, hogy akarok valamit, hugicám? - tárta szét a karját. - Na jó, lehet mégis akarok... - ismerte be, mire megcsóváltam a fejem.
- Akkor nyögd ki végre. - topogtam türelmetlenül.
- Hallottam hírét, hogy összeházasodsz a szeretett bátyáddal - illetve az öcsémmel. Milyen nagyszerű lesz, nemigaz? - karolta át a vállam.
- Ezt honnan veszed? - ráncoltam össze a szemöldököm. - Ki mondta el neked?
- Ugyan, én mindent tudok. - vonta meg a vállát büszkén. - Igazából Aemond mondta.
- Elmondta neked? Pont neked? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Most miért? A bátyja vagyok, ahogy neked is. Te is elmondhatnál nekem dolgokat, mint ő. - kacsintott, mire én a "nem mondod komolyan" nézésemmel néztem rá.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? - szűkítettem össze a szemeimet. - Vagy talán részeg vagy? - hajoltam közel az arcához, és beleszippantottam egy mélyet a levegőbe. - Nem érzem rajtad az alkohol szagát.
- Leszokóban vagyok. - bólogatott, én pedig elnevettem magam. Aegon és a leszokás, milyen jó vicc. - Most mit nevetsz? Halálosan komolyan mondtam.
- Egy hetet adok neked, amit kibírsz nélküle.
- Meglátod, hogy leszokom és csak alkalmakor fogok inni, de akkor is egy pohárral. - mondta teljes elhatározással.
- Fogadunk? - vontam fel a szemöldököm.
- Fogadnék, de veszítenél. - csóválta a fejét.
- Ezt csak azért mondod, mert nem mersz fogadni velem. - nevettem fel.
- Ez nem igaz. - rázta meg a fejét határozottan. - Akkor fogadjunk.
- Rendben. - bólintottam. - Ha én nyerek, hat napig a szolgám leszel.
- Egy napig. - emelte fel a mutatóujját.
- Négy napig.
- Kettő.
- Három, nincs több alkudozás. - néztem rá szigorúan.
- Akkor legyen három. - egyezett bele. - Én is ugyanezt kérem. Ha én nyerek, akkor te leszel három napig a szolgám.
- Megegyeztünk. - bólintottam rá, majd kezet fogtunk egymással.
Aegonnal sem volt olyan szörnyű a kapcsolatom, csak többet veszekszünk, mint amennyit hülyéskedünk. Szerettünk így alkudozni is, bár eddig a legtöbb esetben én nyertem. Viszont most olyan nagy elszántsággal mondta azt, hogy leszokik, lehet mégis veszíteni fogok. De Aegont én képtelen lennék elképzelni, hogy ő valaha is leszokik az italról, amilyen iszákos már egy ideje. Most reménykednem kell, hogy nekem legyen igazam, mert nekem semmi kedvem három napig kinyalni a seggét. Jajj istenem, mire vállalkoztam...
