Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Úgy történt minden, ahogy mondtam. Egy hét telt el és Lucerys Velaryon halálának híre bejárta az egész déli részt. Lehetséges, hogy Daeneryshez is eljutott a hír, vagy hallott egy-két pletykát, mert még Észak közelében sincs. Vajon hol lehet most, mi lehet vele? Remélem nincs semmi baja, olyan sokat gondolok rá. Minden órában, percben és másodpercben eszemben van, nem telik el úgy idő, hogy ne gondolnék rá. Oly fölöslegesen megy el oda és teszi meg ezt a hosszú utat, mert Deres ura nem fogja támogatni Aegont. Észak sosem segített a Délieknek, most sem fog.
- Bátyám. - szólított meg egy ismerős hang.
- Daeron, mit keresel itt? - fordultam az öcsém felé.
- Aegon üzent két napja, én pedig jöttem ahogy csak tudtam. - lépett ide elém, majd megölelt. - Hallottam hírét, hogy mi történt.
- Délen mindenhol tudják, szóval nem lepődök meg. - ráztam meg a fejem.
- Nekem Aegon mondta meg a levelében. - mondta Daeron. - Nem mondom azt, hogy helyesen cselekedtél, de érthető volt minden tetted.
- Tehát akkor megértesz? - vontam fel a szemöldököm.
- Természetesen. - bólintott. - Csak remélem elviseled majd a következményeit, mert ezt Rhaenyra meg fogja bosszúlni - és nem is olyan sokára -, abban biztos lehetsz.
- Próbálkozni lehet. - vontam meg a vállam.
- Ne így fogd fel, hanem normális ésszel! Nem gondoltál arra, hogy Daenynek baja eshet? Ő fogja megjárni és a gyermek, hogy rajtad bosszút álljon. - bökte meg a homlokon, mire bennem még az ütő is megállt.
A hét pokolba, erre nem gondoltam. Az öcsémnek igaza van... Rhaenyra tudja, hogy nekem Daenerys mennyire fontos, ezért őt fogja felhasználni, hogy nekem ártson. Annyira elvakított a gyűlölet, hogy ezekre a fontos dolgokra nem is gondoltam. Khalessi mielőtt elment, azt mondta "Aegonnak szüksége lesz rád és a tanácsaidra", de hogy a fenébe adhatnék neki tanácsokat, ha most sem gondolkodtam? Ezzel pedig veszélybe sodortam a feleségem, a gyermekemet és a családom többi tagját is. Az, hogy velem mi fog történni, nem érdekel, engem csak a többiek érdekelnek, hogy nekik ne legyen bajuk.
- A pokolba vele! - üvöltöttem el magam, miközben lekaptam a szemkötőmet, és földhöz vágtam. - A pokolba Rhaenyrával, a fattyaival, pokolba az egész feketékkel!
- Nyugodj le, bátyám. - tette rá az öcsém a kezét a vállamra, de én letéptem magamról.
- Hogy nyugodjak meg, amikor igazad van? - tártam szét a karom. - Ki kell találnom valamit...
- Éppen ezért nyugodj meg. Ha ideges vagy, nem fogsz tudni ép ésszel gondolkodni és jó döntéseket hozni. - mondta, mire én felvontam rá a szemöldököm.
- Szerinted amikor megöltem Luke-ot, akkor ép ésszel gondolkodtam? - kérdeztem hitetlenkedve tőle.
- Akkor is csak a gyűlölet és a bosszú vakított el, de egyébként nagyon is okos vagy. Tudsz jól gondolkodni és bölcs döntéseket hozni, ha nyugodt vagy és mindent átgondolsz.
- De mégis hogyan lehetnék nyugodt ilyen körülmények között? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Kontrollálnod kell az érzéseidet. Nyugodtnak kell maradnod még akkor is, ha nagyon rossz a helyzet. - mondta, én pedig bólintottam. - Gyere, menjünk ebédelni, mert éhen indultam útnak, hogy hamarabb ideérjek.
Az ebéd közepénél jártunk, közben beszélgettünk. Egyszerű kitalálni, hogy mi volt a téma, amikor háborús helyzetben vagyunk a feketékkel. Nem hiszem el, hogy még az asztalnál is erről kell beszélgetni, amikor arra vannak a kistanácsi gyűlések, majd akkor ráérünk megbeszélni a helyzetünket. Én nem vettem részt a beszélgetésben, mivel semmi kedvem nem volt hozzá, így csak a tányéromon turkáltam az ételt a villámmal. Éhes sem voltam, pedig már két napja nem ettem. Inni is csak azért iszok, hogy ne fájjon a fejem, mert azt a fájdalmat nem tudom elviselni és gondolkodni sem tudok miatta. Talán már három-négy napja aludni se aludtam, esetleg ha két percre megszunnyadtam, de utána fel is riadok. Ha talán megfordult a fejetekben, hogy Luke halála miatt nem eszem és alszom, akkor tévedtek, mert nem ez az oka. Khalessiért aggódom, félek, hogy valami baja van. Aztán kitárult az étkező ajtaja, amire mindenki elhallgatott, és a betoppanó személyre emelte a tekintetét. Én is felpillantottam, de aztán a tekintetem ott is maradt.
- Khalessi? - álltam fel az asztaltól.
Daenerys
Vissza kellett fordulnom, mert olyan dolgok jutottak a fülembe, amiket nem akartam elhinni, ezért meg kell bizonyosodjak róluk. Négy napja lehettem úton, amikor azok a pletykák ütötték meg a fülemet, hogy Aemond megölte Luke-ot, és hogy rokongyilkos lett. Ha ez valóban így van, akkor tényleg elkezdődött a háború köztünk és a feketék között.
A betoppanásomra mindenki elhallgatott az érkezőben és rám emelték a tekintetüket. Láttam, ahogy Aemond lehajtott fejjel túrkálja az ételt a tányérján, de amikor a többiek elcsendesültek, ő is felpillantott rám, mire a légzése is elállt.
- Hallottam valamit, ami sokkal fontosabb Északnál. - léptem beljebb, mire a félszemű fiú is közelebb jött. - Tudtam, hogy Cregar Stark úgyis nemet mond, de volt valami más, amiben nem voltam biztos.
- Igaz az, amit hallottál. - felelte Aemond, én pedig akadozva kifújtam a levegőt.
Ahogy csak tudtam, elkezdtem szaladni a férjem felé, és a karjaiba vetettem magam. Szorosan öleltem magamhoz, miközben az arcomat a nyakába logó, ezüstös hajába temetten, és mélyen beszívtam az illatát. Ő is úgy szorított magához, hogy össze tudott volna roppantani, míg a vállamba temette az arcát. Egy hetet voltam távol és még messze nem volt vége az utamnak, de amikor ezt meghallottam, azonnal haza kellett jönnöm, mert éreztem, hogy Aemondnak most szüksége van rám. És jól is tudtam, mivel úgy ölelt, mint aki soha nem akar már elengedni.
- Annyira aggódtam érted. - suttogta a fülembe elszorult torokkal.
- Itt vagyok és veled vagyok! - simítottam végig a fején, a haján és a hátán. - Semmi baj...
- Sokkal jobb, hogy itthon vagy, Daeny! - csatlakozott Aegon is az öleléshez, majd Helaena és Daeron is. Ez egy ritka pillanatok egyike, mivel meg nem tudnám mondani, hogy mikor volt ilyen, amikor mindannyian együtt öleltük egymást. Az összes testvér együtt és egy helyen, amikor a legjobban szükségünk van a másikra.
