Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Fura volt Harrenhalban tölteni az éjszakát. Egyrészről azért is, mert idegen hely volt és nem éreztem magam biztonságban - még úgy sem, hogy Aemond mellettem volt -, másrészt pedig azért, mert a gondolatok nem hagynak nyugodni. A harmadik problémám Alys Rivers volt, aki csomó dolog miatt aggasztott. A legjobban zavaró az volt, hogy állandóan Aemondot figyelte, csak nem tudtam eldönteni, mi okból... esetleg azért, mert el akarja csábítani, vagy talán Daemon parancsára meg akarja gyilkolni?
Mivel korán felkeltem, férj uram tudta nélkül ellátogattam abba a szobába, ahol Alys tartózkodott. Őröket állíttattam az ajtajába, hogy figyeljék, mivel egy cseppet sem bízom benne. Az ételt és a folyadékot most én magam vittem el neki, mivel szerettem volna vele négyszemközt beszélgetni, mert most végre nyugodt környezetben vagyunk. Lehetséges, hogy így még olyat is elárul, amit egyébként nem mert volna.
- Hercegnő, mi járatban itt? - kérdezte meglepetten Alys, amikor meglátott a szobájának ajtajában. - Bíbor szemeid még a sötétben is csillognak.
- Nem azért jöttem, hogy nekem is elcsavard a fejem. - léptem beljebb a szobában, majd letettem az asztalra a tálcát. - Beszélgetni fogunk, ráadásul nagyon is egyszerűen. Én kérdezek, te pedig az igazat mondod.
- Kérdezz bármit, hercegnő. - ült le a székbe, és keresztbe tette a lábait. - Megesküszöm neked, hogy az igazat fogom mondani.
- Megesküdtél, de ha rájövök, hogy hazudtál, kivágatom a nyelved. - figyelmeztettem, mire ő bólintott. - Daemon bízott meg, hogy kémkedj? Vagy, hogy megöld Aemondot és engem?
- Nem, hercegnő. - rázta meg a fejét a nőszemély. - Én mellétek szeretnék állni.
- Miért kéne hinnem neked? - vontam fel a szemöldököm.
- Szükségetek lesz rám... és nem is olyan sokára. - felelte, nagy elszántsággal a hangjában.
- Miért lenne szükségünk pont rád? Vagy talán azzal akarsz segíteni, hogy elcsábítod az ellenséget? - nevettem fel, majd hirtelen elkomolyodtam. - Látom, hogyan nézted Aemondot azzal a méregzöld szemeiddel, nem vagyok vak.
- Nem akarok semmit a hercegtől. - nevetett most ő. - Csak a jövőjére voltam kíváncsi. - vonta meg a vállát, majd felállt a székből és elvette a tálcát az asztalról. Jövőjéről... Istenekre mondom, ez egy...
- Olyan dolgokat látnék meg, amiről te és drága férjecskéd álmodni se mernétek. Nélkülem nem mennétek semmire. - fordult felém, és ahogy mérgező tekintete összetalálkozott az enyémmel, még a hideg is végig futott a gerincemen.
- Szóval azt mondod, látod a jövőt. - ráncoltam össze a homlokom.
- Részletekben igen. De ezt ne úgy képzeld el, hogy képes vagyok tíz évvel későbbre látni. Csak egy pár napot. - magyarázta, én pedig bólintottam.
