Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mérges voltam atyámra, mert már csak azért is elhívta Rhaenyráékat az esküvőnkre, hogy bosszantson, mert nagyon jól tudta, hogy nem akarom. Ezt vegyem büntetésnek, amiért ki mertem ejteni a számon az igazságot? Vagy csupán csak ki akar készíteni, ami lassan sikerülni fog neki, mert az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. Ha tudnám, hogy mit ártottam, akkor talán el tudnék gondolkodni rajta, de én nem emlékszem ilyesmire, hogy bármi helytelent tettem volna.
Ezeket leszámítva teljesen jól éreztem magam, mert már kitűztük az esküvő időpontját, így lassan megkezdődnek az előkészületek (meghívó írása, ruha méretek felvázolása, díszítés és még sok más). Daeron öcsém is hazajön az esküvőre, úgyhogy őt is végre láthatjuk, mert már egy jó ideje nem találkoztunk, mivel nem olyan sűrűn jár haza Óvárosból.
Helaenával lekocsikáztunk a városba, hogy a virágárusnál kiválasszam a virágcsokromba illő virágokat. Nehéz volt a választék a rengeteg szép és illatos virágok között, így a nővérem segítségét kértem benne.
- Rózsa biztos legyen benne, ráadásul fehér. Ha pedig nincs, akkor vörös is megfelel. - mondta nagy beleéléssel. - Gyöngyvirág is kell a fehér rózsák közé.
- Muszáj csak a fehér? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
- Igen, hiszen az esküvőnek ez a lényege. - bólintott.
- De miért pont fehér? Ki találta ezt ki? - értetlenkedtem, miközben nézelődtem a többi virág között. - Lehetett volna kék vagy sárga, akár lila is. Vagy vörös, fekete.
- Daenerys, a fehér az egy pozitív szín. Tükrözi az ember tiszta lelkét és hűségét, a jóságát és ártatlanságát. - mondta. - Ez esetben a fekete az pont az ellenkezője.
- Ha nem is a fekete, de azok a színek közül, amiket felsoroltam, azok közül lehetett volna bármelyik. - vontam meg a vállam.
- Te nem is figyelsz rám? Most mondtam el, hogy miért a fehér. - tárta szét a karját felháborodva.
- Nem úgy értem, hanem akár a sárga is lehetett volna a tisztaság meg annak a többi baromságnak a jelképe. - forgattam meg a szemem.
- Ez nem baromság. - jelentette ki határozottan. - Igenis van jelentősége.
- Akkor van, de nem mehetnénk el innen? Ettől a sok illattól felfordult a gyomrom. - tettem a hasamra a kezem, mert már a hányás és az ájulás szélén voltam, mivel ez a sok fajta illat nagyon zavaró volt már.
- Mehetünk, amint kiválasztottad, hogy milyen csokrot szeretnél. - mutatott a rengeteg választékra Helaena.
- Akkor fehér rózsa és gyöngyvirág, csak menjünk már. - vágtam rá már az első megbeszéltre.
- Akkor ez a kettő legyen? - kérdezte az árus asszony, mire a nővérem bólintott.
- És legyen szíves valakivel kiszállítatni a Vöröstoronyba a kért időpontra. - kérte a lány, amire a nő rábólintott, Helaena pedig odaadta neki a pénzt.
Végre elhagytuk a virágüzletet. Egyszerűen már felkavaró volt az a sok illat, ami ott bent volt. Jó és kellemes volt, de egy idő után már nagyon töménynek éreztem, amitől felfordult a gyomrom. A következő megálló a templom volt, hogy imádkozzak, és hogy meggyónjam a bűneimet. Én a gyónástól tiltakoztam, mert én úgy hiszem, hogy nem követtem el bűnt - vagy amit el is követtem, az csak gyermekkoromban lehetett, de én azt honnan tudhattam volna akkor, hogy az bűnnek számít -, viszont Helaena ilyenről hallani sem akart.
- Biztosan követtél el valamit, ami helytelen. - mondta Helaena, miközben sétáltunk fel a templomba vezető lépcsőn.
- Mondom, hogy nincs ilyen. - ráztam meg a fejem. - Aemondnak kellene itt lennie helyettem, neki biztos van gyónni valója.
- Mindenkinek van. Viszont Aemond nem jött volna el, tudod jól. Nem szeret templomba járni, örülni fog, ha az esküvő után kiszabadulhat onnan. - nevetett a lány, mire én nagyot sóhajtottam.
Helaenának igaza van. Aemond utál templomba járni, ezért nem is értem, hogy édesanyám és atyám hogyan gondoltak a templomi házasságra. A bátyám mindig azt mondta, hogy a rengeteg kegyetlenség miatt, amit átélt, azóta nem hisz az Istenekben. Ő úgy gondolja, ha volnának Istenek, akkor nem hagyták volna, hogy ilyen legyen az élete, megvédték volna Lucerys késétől és akkor most nem volna fél szemére vak, de mivel ilyesmi nem történt, így mindent megtagad, ami az Istenekkel kapcsolatos vagy a kereszténységgel.
Hatalmas gyónáson vagyok túl, majdhogynem semmit nem tudtam mondani, de azért mégis összecsikartam valamit. Azt gyóntam meg, hogy régen sokat bántottam Aegont, Jace-t és Luke-ot, de meg is magyaráztam, hogy csak Aemondot védtem. A másik pedig, hogy sokszor kiszöktem az éjszaka - csakhogy azt nem bántam, de mondanom kellett valamit. Azt is meggyónhattam volna, hogy ki mertem ejteni a számon a "fattyú" szót, de ezt nem gyóntam meg, mivel ez az igazság.
Estére nagyon elfáradtam, az egész várost bejártuk Helaenával. A lábaimat olyanoknak éreztem, mintha le akartak volna szakadni a helyükről. Örültem, hogy este végre a kádban pihenhetek egyet a jó langyos vízben. Még vacsorázni se mentem el csak azért, hogy előbb lefürödhessek, majd elterüljek az ágyamon.
- Khalessi. - kopogtatott be az ajtómon Aemond, csakhogy a fiú meg sem várta, hogy szóljak, ő benyitott.
Amikor Aemond belépett, én egyből lejjebb csúsztam a kádban, hogy a víz és a habok jobban eltakarják a meztelen testemet. A félszemű fiú meglepődött, mikor meglátott, és csak nézett engem. Közelebb lépkedett a kádhoz, mire én olyan vörös lettem, mint Daemon Targaryen sárkánya, Caraxes.
- Aemond... - suttogtam, majd nagyot nyeltem, amikor megláttam a fiút vetkőzni. - Ne folytasd, mert helytelen dolgot fogunk elkövetni.
- Elhiszed, hogy nem érdekel? Magasról teszek a helytelen dolgokra. - mondta, azzal ledobálta a ruháit, így ő is felfedte meztelenségét.
Aemond beszállt hozzám a kádba, és szenvedélyesen megcsókolt. Ettől a perctől kezdve nem játszottam tovább a szégyellős kislányt, most már úgy is mindegy mindennek, mert egyikünk sem fog tudni leállni. Közelebb ültem hozzá, miközben belekapaszkodtam a nyakába, mire ő rámart a derekamra. A félszemű fiú belerántott az ölébe, mire egy pillanatra elszakadtunk egymástól, ahogy megéreztem magamban őt. Hirtelen fura érzés volt és kellemetlen, de aztán ez enyhült, amikor Aemond a kezével mozgatni kezdte a csípőmet. Egy nyögés hagyta el a számat, mire a fiú elmosolyodott, és beleharapott az ajkaimba. A körmeimet végig húztam a hátán, így most ő nyögött fel, így egy elégedett mosoly jelent meg az ajkamon. Mindkettőnknek nagyon tetszett az, hogy egyes érintéssel vagy mozdulattal milyen reakciót tudunk kihozni a másikból, ilyenkor pedig vagy egy sóhaj hagyta el a szánkat, vagy egy kisebb-nagyobb nyögés.
Most lehet, hogy egy hatalmas ostobaságot és hibát követtünk el egyszerre, de képtelenek voltunk várni az esküvőig. Főleg ahogy figyeltem, ahogy Aemond megszabadul a ruháitól, az fellobbantotta bennem a lángokat, a vágy érzését és nem kívántam mást csak azt, hogy végre az övé lehessek. Ha tudtam volna, hogy ez ma este bekövetkezik, akkor holnap mentem volna el a templomba, hogy meggyónjam a bűneimet, mert ez egy hatalmas bűn. Hiába volt minden perce gyönyör, mintha a mennyországban lettem volna, akkor is helytelen volt, ami egy kisebb részben bántott is a lelkem mélyén.
