Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Feketét öltöttünk és hajóra szálltunk, hogy Hullámtörőre utazzunk Laena úrnő temetésére. Az egész reggelt az anyámmal való veszekedéssel töltöttem, hogy én mennyire nem akarok odamenni. Ezért megsértődtem édesanyámra, így az egész hajóút alatt nem szóltam hozzá, inkább néztem a végtelen óceánt és a felettünk repülő sárkányainkat.
Amikor Hullámtörőre érünk, be kell valljam, hogy szerintem az egész Valyria korában nem volt itt ennyi sárkány, mint most. Sárkányok voltak sárkányok hátán, élén a világ legnagyobb sárkányával, Vhagarral. A hatalmas bestia egyből felkeltette Aemond érdeklődését, amikor meglátta, nem tudta a szemét levenni róla.
Miután az emberek egytől egyig összegyűltek, megkezdődhetett a temetés. A koporsó kőből volt, amibe egy női alak volt belevésve, és azt húzták bele a tengerbe. Mivel a Velaryon-ház a tengert uralta - míg a Targaryenek a sárkányokat -, ők is a szokásuk szerint temették el a holtakat. A Velaryonok a tenger mélyére süllyesztették a koporsót, mi Targaryenek pedig máglyán égettük el a holttesteket. Milyen érdekes, hogy ahány ház van, mindegyiknek más-más szokása van, mindegyiknek megvan a maga különlegessége.
A szertartás nemes valyr nyelven szólt, amit Ser Vaemond Velaryon tartott, Corlys Velaryon, a Tengeri Kígyó testvére.
- Ma csatlakozunk a Tenger Székhelyéhez, hogy a Velaryon-házból származó Laena úrnőt az örök vizekre bízzuk, a Merling Király uralmára, ahol minden eljövendő napon az őrzi őt. Miközben utolsó útjára indul a tengerre, Laena úrnő két igazszülött lányát hagyja a parton. Bár anyjuk nem tér vissza útjáról, mindannyian vérrel összekötve maradnak. Sóval teli a Velaryon vér. Sűrű vér. Igazi vér. Soha nem híguló. - mondta Ser Vaemond, amíg Daemon el nem nevette magát. Mégis hogy tudott egy temetés alatt nevetni? Ez borzalmas...
- Kedves unokahúgom. - folytatta Vaemond. - A szelek legyenek olyan erősek, mint a tartásod, a tengereid oly nyugodtak, mint a lelked, és hálóid legyenek oly duzzadók, mint a szíved. A tengerből jöttünk és a tengerben térünk meg. - amikor befejezte, a koporsót beleeresztették a vízbe.
Ezt egy pár perc csend követte, nekem pedig volt alkalmam végig nézni a társaságon. Akiket egyből kiszúrtam, az Jace és Luke voltak. Ott álltak Rhaenyra előtt, miközben lehajtották fejüket. Láttam Baelát és Rhaenát, ahogy nagyanyjukhoz bújva sírnak. Szegény lányokat sajnálom, borzalmas lehet egy édesanyát elveszíteni. Én képtelen lennék elviselni azt, ha anyámat el kéne veszítenem...
Azután mindannyian összegyűltünk egy kis szabadtéri helyiségben, ahol beszélgethettünk a másikkal, a felnőttek bort ihattak - természetesen Aegon is kiszolgálta magát - és részvétünket nyilváníthattuk Rhaenys hercegnőnek, Corlys nagyúrnak, Daemonnak és Laenornak, meg Laena lányainak, Baelának és Rhaenának. De ahelyett, hogy én odamentem volna valakihez, inkább néztem a tengert vagy Aemond társaságában voltam.
