Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Anyám kérésére Aegon átkutattatta az egész várost és a várat, lezáratta az átjárókat, így most már menekülési útvonal sincs, ha veszély fenyegetne bennünket - nem mintha eddig nem fenyegetett volna. Azokat az embereket, akik túl gyanúsnak voltak, elfogták, hogy kihallgathassák őket.
Másnap dél körül megérkezett Ormund Hightowernek a küldött serege (akik Daeron vezetésével érkeztek). A mai napon hagyjuk, hogy pijenjenek, hiszen hosszú utat tettek meg, következő nap pedig indulnak is. Azután én is sárkányra pattanhatok, hogy megkeressem a Velaryon flottát és megakadályozzam, hogy közelebb kerüljenek Királyvárhoz. Fel kell készítenem Viseriont, Rhaegált és Drogont, hiszen még sosem voltak csatában, a hajókról pedig biztosan csomóan támadni fognak bennünket. Nem tudom pontosan, milyen felszereltsége van a flottának, de mindenre fel kell készülni.
- Holnap mindannyian csatába indultok, hogy megvédjétek II. Aegon királyt az áruló népségektől! - kiabáltam a lépcső tetején állva a harcosoknak (a dothrakiaknak Daario fordította). - Harcoljatok, ne hagyjátok, hogy az ellenség uralkodjon! Az Anya, a Harcos és a Kovács legyen veletek, adjon erőt és bátorságot!
- Ha Aegon! (Aegonért!) - kiáltotta Daario a végén, mire minden dothraki magasba emelte a kezét, közben pedig ezt kiabálta.
- Ha Aegon! - kiáltottam el magam én is. Ránéztem a mellettem álló Aemondra, aki bosszúsan mosolygott.
Ezután mindannyian a dolgainkra siettünk, ugyanis mindent elő kell készíteni holnapra, az indulásra. Még utoljára átbeszéltük a tervet és a menetet, hogy kinek mi a dolga, ki merre megy, hogy minden biztos legyen, mert most nem hibázhatunk. Ez a terv annyira pontos, ebben semminek nem szabad megváltoznia, hiszen Rhaenyra uralmát gyengíthetjük meg vele. Nem nagyon, de meg fog inogni a talpa alatt a talaj, idővel pedig szét is fog nyílni, ő pedig szépen lezuhan a mélybe. Tudom, hogy most nagyon előre haladtam és eléggé elbíztam magam, de úgy érzem, megfogtuk az Isten lábát.
- Nagyon büszke vagyok rád, Daenerys! - nézett rám komolyan Aegon. - Már most rengeteg mindet elértél a háború alatt, szinte megállíthatatlan vagy.
- Valóban, de azt még pont nem, amit a legjobban szeretnék. - morzsoltam a tenyeremet, miközben a térképre meredtem.
- Biztos eljön annak is az ideje, bármi legyen az. - sóhajtott gondterhelten.
- El fog... - bólintottam határozottan, majd kisétáltam a teremből.
Felkerestem férj uramat, aki éppen Darrioval vívott a küzdőtéren. Meglepett, hiszen Aemond nem igazán találta szimpatikusnak őt, erre most mégis együtt gyakorolnak. Bár nem valószínű, hogy azért gyakorol vele, mert kedveli, hanem fel akarnak készülni a csatára, mert amikor elindulnak, akkor már nem lesz idejük ilyesmire.
- Lám, lám... - sétáltam hozzájuk közelebb, elől összekulcsolt kezekkel. - Ti együtt edzetek?
- Csatlakozol te is, Khalessi? - kérdezte Aemond, miközben a hüvelybe helyezte a kardot.
- Ami azt illeti, nem. Veled szeretnék beszélni. - biccentettem a fejemmel, hogy kövessen.
- Mondd, kedvesem! - csókolt homlokon, amikor pár méterrel arrébb megálltunk, hogy tudjunk beszélni.
- Észrevettem, hogy elég ellenszenves vagy Daarioval szemben. Minden mozdulatát úgy figyeled, mintha meg akarnád ölni. Amikor pedig velem van, akkor még jobban ezt látom. - vontam fel rá a szemöldököm, mire a félszemű fiú eltekintett a másik irányba, hogy ne kelljen a szemembe néznie. - Te féltékeny vagy?
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavar, de azért megölni nem akarom. Ráadásul amikor edzettünk, kiderült, hogy nem is volna egyszerű ellenfél. - vonta meg a vállát.
- Nincs miért féltékenynek lenned. - karoltam bele a nyakába. - Daario csak egy régi jó barát és túl idős hozzám. Meg az én szívem már kiválasztotta azt a férfit, akivel le szeretné élni az életét. - adtam egy apró puszit az ajkaira, mire Aemond visszahúzott, és szenvedélyesen rátapasztotta ajkait az enyémekre.
- Ezt jó hallani. - nézett mélyen a szemembe, amivel mindig képes megbabonázni.
- Te aztán tudod, hogy kell az embert levenni a lábáról. - csóváltam a fejem.
- Mindig erről voltam ismert. - mondta elégedetten, mire vállon csaptam.
- Csak óvatosan a szavakkal, mert a végén egy golyód sem marad. - húztam ki a tőrömet, amivel le mutogattam, Aemond pedig felvonta rá az egyik szemöldökét.
- Fenyegetőzöl? - kérdezte hitetlenkedve. - Óvatosan fenyegetőzz, mert még a végén meg leszel büntetve, hiszen megfenyegetted a herceget.
- Kinek a hercegét? A Nőcsábászok hercegét? - piszkáltam játékosan, csakhogy vele nem lehet akárhogyan játszani.
Aemond megragadott, és átdobott a vállán, majd cipelni kezdett az istállóhoz. Mivel nem voltunk messze, csak pár lépésnyire, így nem kellett átvinnie az egész udvaron, ezzel együtt pedig elkerültük a fürkésző pillantásokat. Az istállóban bevitt abba a boxba, amit a szalma tárolására használtunk, nem pedig egy lónak a helye volt. Ott felültetett az egyik bálára, majd megcsókolt, miközben feltolta a ruhámat.
- Mit csinálsz? - próbáltam eltolni magamtól, hogy szóhoz tudjak jutni, de ő olyan hevesen csókolt, majdnem megfulladtam, mert levegőt sem kaptam.
- Nem megmondtam, hogy a herceggel nem szabad így viselkedni? Most viseld el a következményeit... - suttogta a fülembe, majd kicsatolta a nadrágját.
❀❁❀
Valóban nem lett volna szabad ennyire incselkednem Aemonddal, mert ez tényleg felért egy büntetéssel. Ezt az oldalát nem ismertem ilyen téren, amikor eddig végig gyengéd volt és óvatos, erre most... Úgy érzem, hogy szét tudnék szakadni. Nem azt mondom, erőszakos volt, hogy akaratom ellenére tette, hanem sokkal durvább és keményebb. Hogy fogok én így repülni holnap, főleg úgy, hogy ez nem csak sima repülés lesz...
Az este bepótoltuk a közös fürdést, ami tegnap este elmaradt. Mivel az ő utuk hosszabb lesz, így nyilván egy pár napig nem fogjuk látni egymást, ezért minden egyes másodpercet együtt szerettük volna tölteni.
- Ha valamit megváltoztathatnál az életben, mi volna az? - kérdeztem egy hosszas csend után, miközben Aemond arcát figyeltem.
- Miért változtatnék meg bármit is? - vonta fel a szemöldökét.
- De ha volna ilyen lehetőség... Én például azt, hogy atyánk legalább annyira szeretett volna minket, mint Rhaenyrát. - vontam meg a vállam.
- Nekem nincs ilyen. - rázta meg a fejét, majd megcsókolt a nyakamon.
- Még azt se, hogy ne vesztetted volna el a szemed? - kérdeztem meglepetten.
- Az egy tisztességes csere volt Vhagarért, ahogy akkor is mondtam. Szóval nem. - tűrte ki egy tincsemet az arcomból.
- Vhagar sokkal fontosabb neked a szemed világánál? - vontam fel a szemöldököm.
- A világ legnagyobb sárkányáról van szó, Khalessi. Inkább elvesztettem a szemem, minthogy ne szerezzem meg magamnak. - mutatott a zafír kőre, mire én egy puszit adtam a hegre.
- Érdekesen fogod fel a dolgokat, de rendben. - bólintottam rá.
Aemond már akkor érdekesen fogta fel ezt a dolgot, amikor elvesztette a szemét. Sosem gondoltam volna, hogy az a hatalmas fenevad sokkal fontosabb lesz a szeménél. Inkább elvesztette a szemét, minthogy kicsússzon Vhagar a kezei közül. Értem, hogy sárkányt akart, de miért pont Vhagar? Miért a legnagyobbat akarta magának? A hatalomért? Hiszen akinek sárkánya van, annak hatalma is van, mert a Targaryenek a sárkányaikkal szereztek meg eddig mindent, ami az övéké. De hét éve - már majdnem nyolc - Aemond csak egy kisfiú volt, akkor miért akart ekkora hatalmat magának? Bár mostanra felnőtt férfi lett, így már érthető, mindenki hatalmat akar magának, hiszen ilyen az ember.
