Elvileg csak erősebb idegzetűeknek ajánlom, akik nem félnek egy kis... Ha olvasod, megtudod.
Vee
Arra eszmélek, hogy jeges vízzel nyakon öntenek. Egyből magamhoz térek, és prüszkölve veszem a levegőt.
– Felébredt a semmirekellő! – Jön közelebb egy feketeruhás férfi, belekapaszkodik hajamba, és hátrarántja fejemet.
– Nézzenek oda! – Kiálltja a másik. – Meg se kottyant neki az elrablása.
– Ugyan! Miért viselte volna meg? – Beszélni kezd az egyik távolabbi támadom. – Még el se kezdtük!
– Nem öljük meg egyből? – Jön hátulról egy újabb ismeretlen hang.
Elengedi fejemet, és az azonnal előre bukik. Nem érzem tagjaimat, megmerevedtek. Kezeimet vasbilincsek szorítják, amit egy lánccal a plafonhoz rögzítettek. Megpróbálom a lábaimat mozgatni, de riadtan észlelem, hogy azokra is súlyokat rögzítettek, nehogy mozdulni bírjak. A vas érintésére érzem a belőlem kiáramló energiáimat, ami elkeserít. Nem fogok tudni megszökni, ha lesz rá egyáltalán alkalmam.
Félve emelem fel tekintetemet, hogy körbe tudjak nézni. Hála az égnek Yoot sehol sem találom, és a legjobbakat remélem. Biztosan megszökött, mikor megtámadtak. Más magyarázat nincs, vagyis nem akarom, hogy legyen.
Feltérképezem a helyet, ahol fogva tartanak. Egy üres raktárépület, gondolom távol mindentől. Támadóim úgy tucatnyian lehetnek, de nem vagyok benne biztos. Mindegyik fekete ruhát visel, símaszkkal fejükön. Csak a szemük és a szájuk látszik ki, ebből sokat nem tudok meg róluk. Majdnem egyforma magasak, a testükből látszik, hogy jó formában vannak. Nem tudom kik lehetnek, és mit akarhatnak tőlem.
Latolgatni kezdem esélyeimet, de sajnos csalódottan kell sóhajtanom, ezt nem úszom meg szárazon.
– Miért nem öljük meg egyből? – Kérdezi az egyik.
– Ez egy jó kérdés! – Köpöm a szavakat, amiért egy jobb horog lesz a jutalmam.
– Nem adtunk szót neked, úgyhogy maradj csendben. – Sziszegi a hozzám legközelebb álló.
– Mit csináljunk vele? – Hallom az undorodó hangot a hátam mögül.
– Szép példány, meg kell hagyni. – Mér végig a mellettem lévő, és végighúzza ujjait mellkasomon.
Ekkor tudatosul bennem, hogy nincs rajtam ruha. Lejjebb pillantok, és megnyugszok, hogy legalább az alsómat rajtam hagyták. Valami méltóságomnak azért csak maradni kell.
– Ha végeztünk eljátszadozhatsz vele! – Jön messziről a válasz.
– Kik vagytok ti? – Kérdezem.
– Mi sem egyszerűbb, a kivégzőid. – Szólal meg az egyik.
– De miért? Mit ártottam nektek?
– Nekünk ugyan semmit, de a királyunk hallottan akar látni. – Feleli. – Mi pedig teljesítjük kérését.
- Mi az, már egy vadász nem is elég? – Gúnyosan kacagok fel. – Legutóbbi is kudarcot vallott.
– Ne merj így beszélni a hercegünkről! – Vág szájba az ismeretlen.
Olyan erősen ütött, hogy egy pillanatra megszédültem, és szám felrepedt. Kiköpöm a vért, majd folytatom.
– Miért is? Tudtommal, nagyon élvezte a találkozást! – Vigyorodok el. – Legalábbis a nyögéseiből ítélve!
Ezt talán nem kellett volna, újabb sorozást kaptam, és miután befejezte, egy rövidebb tört vett elő, ami az égő fényében ezüstösen csillogott.
أنت تقرأ
A vér jogán
خيال (فانتازيا)🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞 Az élet teli van nehézségekkel, főleg egy olyan lény számára, mint Vee. Egyik világhoz sem tartozik. Még csak léteznie sem volna szabad, de mégis itt van, él és lélegzik. Mikor az uralkodó rájön, vadászokat küld utána, hogy híre-ham...
