Vee
Minden éjjel gyakorlatozunk Markkal. Az erdőben kezdjük, próbálja elérni, hogy hangtalanul közlekedjek, vagyis inkább suhanjak. Mellesleg azt is úgy, hogy az elhaladó bokrok levelei se rezzenjenek meg. Amikor sikerült elkapnom, közelharcba keveredünk, különböző fegyverekkel. Kedvence az a tanto, amit majdnem mindenhová magával cipel. Rövid, könnyű és pengeéles.
Nekem a nundzsakut szánta, de szerencsére gyorsan le is tett róla. Amint lendítettem, valahogy soha nem az ellenfelet találtam el. Hol a fejemet, államat, vállamat, karomat érte az erős ütés. Ő csak nevetgélt rajtam, de aztán mindig odajött és könnyed csókot lehelt ajkamra, amitől egyből elszállt a haragom.
Miután befejeztük az edzéseket, időt fordítottunk a kapcsolatépítésre is. Szinte megállás nélkül. Még Yoo is megjegyezte, hogy rosszabbak vagyunk a bagzó macskáknál, és hogy szégyelljük magunkat, mert ő bizony, miattam éhkoppon van.
Az ágyban heverészünk meztelenül, és várjuk, hogy lemenjen a nap. Imádom ezeket a meghitt pillanatokat, amikor csak ketten vagyunk. Mellkasomra hajtja fejét, én pedig hajába túrok, és élvezem az ujjaim köré tekeredő hajtincseket.
- Nem maradhatunk örökké itt - mondja. - A végtelenségig nem menekülhetünk.
- Tudom - húzom el számat. - De talán, még egy ideig...
- Csak húzod az időt. - Könyököl fel, és rám pillant.
- Mégis mit vársz tőlem? Mit csináljak? - Kérdezem kissé megemelt hangon. - Az életemre törnek folyamatosan!
- Most már az enyémre is! - Háborodik fel. - Már otthon is el akartak tenni láb alól, de az, hogy elszöktem és veled vagyok, nem segít a helyzetemen.
- Sajnálom, hogy összetalálkoztál velem! - Vágom fejéhez. - Ha nem ismerjük meg egymást, akkor most mesés életed lehetne a biztonságos otthonodban!
- Jobb is lett volna! - Sziszegi fogai között.
- Hát így állunk? - Kérdezem mereven.
- Így! - Vágja rá.
Dühösen felállok, magamra rángatom az alsómat és a melegítőmet, majd hangosan magam után bevágva az ajtót távozom.
Megsértve érzem magam. Töltök magamnak egy bögre kávét, öntök hozzá tejet, és a pultnak támaszkodva kortyolgatom.
- Még arra se képes, hogy utánam jöjjön! - Morgom magamban.
Ekkor jelenik meg Kamphan, ki fekete karikás szemekkel néz rám.
- A másik feledet hol hagytad? - Kérdezi álmos hangon.
- Nincs másik felem. - Jelentem ki. - A sors rendelte, szóval kötelező dolog.
- Mi történt már megint? - Kerekedik el szeme. - Azt hittem, hogy most már rendben vagytok.
- Én is azt hittem, de úgy látszik tévedtem. - Sóhajtom keserűen.
- Mostanában hangulatingadózásai vannak. - Próbál vigasztalni. - Elmúlik, csak várj egy kicsit.
- Mindig én várjak, én alakuljak, én alkalmazkodjak. - Csóválom meg fejemet. - Nekem ez nem megy.
- Akkor mégis mit akarsz csinálni? - Kérdezi tétován.
- Nem tudom. - Felelem. - De most szobát fogunk cserélni! - Jelenem ki.
- Hé! Az nem számít, hogy én mit akarok? - Replikázik.
- Most? Nem!
- Jól van, megyek már - suttogja. - Összeszedem a cuccaimat.
ČTEŠ
A vér jogán
Fantasy🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞 Az élet teli van nehézségekkel, főleg egy olyan lény számára, mint Vee. Egyik világhoz sem tartozik. Még csak léteznie sem volna szabad, de mégis itt van, él és lélegzik. Mikor az uralkodó rájön, vadászokat küld utána, hogy híre-ham...
