A vér jogán

6. rész

Mark

Sikeresen a nyomára bukkantam. Nem is volt olyan nehéz. Az elején sokkal nehezebb feladatnak gondoltam, de meglepetésemre sokkal könnyebbnek bizonyult. Nyomot nyomok követtek, valamiért felhagyott az óvatoskodással. Egy ócska lebujban dolgozott éjszakánként, nappal viszont egy elég puccos helyen tengette nyomorúságos életét. Utánanéztem a tulajdonosnak, eléggé kétes erkölcsű piti kis bűnöző, aki pénzmosásra használja a helyet.

Ráadásul lányok és fiúk futtatásával is foglalkozik. Meglepődtem, hogy ezt csak a dolgozói beleegyezésével teszi. Létezik még olyan, hogy becsületes bűnöző?

Nyomozásom során kiderült, hogy Vee és a másik pultos szigorúan csak a pult mögött dolgoznak, extrát nem vállalnak. Pedig ilyen pofival és testtel, igencsak szép pénzt tudnának összeszedegetni. Főleg, ha tényleg olyan jó a teljesítménye, mint az a lány mondta. Na, persze! Gondolom gúnyosan, mitől lenne olyan jó?

Először csak megfigyeltem a napi rutinját, mindenhová követtem, de nem szúrt ki. Később megvártam, míg munkába megy, és belopództam hozzá. Szereztem egy tolvajkulcsot, amivel könnyedén ment a bejutás. Lábujjhegyen merészkedtem be, hogy még véletlenül se hagyjak magam után nyomokat. Szétnéztem, de nem találtam semmi furcsát.

Enyhén lehetett érezni finom illatát, de a macskaszag lényegében elnyomta. Oh, igen. Macskája van! Egy ilyen szerzetnek, mint ő, hogy lehet macskája? Köztudott, hogy az embereken kívül semmilyen más fajt nem fogadnak el. Azt nem tudom, milyen fajtába tartozik, de az biztos, hogy nem ember. Számomra érthetetlen. Mindenhol macskaszőr van elhullajtva, és olyan intenzív illat árad, hogy mindent elnyom a lakásban.

Benézek a fürdőszobába és patyolat tisztaság uralkodik. A hálóban tökéletesen bevetett ágy fogad, ami hívogat, nem tudom miért. Közelebb megyek és ujjaimat végighúzom a selymes anyagon. Felveszem a kispárnáját és beleszagolok. Hmm... Mitől ilyen ismerős? Még egyszer megszimatolom. Ez bizony, a tiszta és összetéveszthetetlen szantálfa. Az orrnak kellemes, az érzékeknek... Azt tudni kell erről az illatról, hogy erősen stresszoldó, de ami a legjobb, hogy erős vágyfokozó hatással bír. Most már kezdem érteni, miért is vannak oda érte ennyire.

Besétálok a konyhába, itt is ugyanaz a rend fogad, mint mindenhol máshol. Mi ő? Rendmániás?

Kinyitom a hűtőt és mit találok? Pár tasak vért. Mi a szösz? Fogom meg az egyik tasakot, és magamhoz veszem. Közben visszamegyek a nappalijába, és lehuppanok a kanapéjára. Feltépem a tasakot és szívogatni kezdem. Ez finom! Jó ízlése van. Megfordítom, és megnézem, mi van ráírva a papírjára. Nullás. Szóval édesszájú, ezt jó tudni. De miért is? Megölni készülök, nem elvenni!

Csörög a telefonom és rápillantok. Ha apám az vagy a csatlósai, akkor inkább figyelmen kívül hagyom, de nem ők azok, így felveszem és kihangosítom.

– Mondjad Kamphan, mit szeretnél?

– Oh, talán nem hívhatom fel a legjobb barátomat? – Kuncogja el magát.

– Csak úgy nem szoktál hívni. Inkább mondd azt, hogy kíváncsi vagy!

– Oké, lebuktam! Na mesélj, hogy állsz?

– Itt ülök a lakásán. – Felelem unottan.

– Mit keresel ott?

– Csak szétnéztem.

– Hé! Megölnöd kell, nem megfigyelni.

– Érdekel, hogy apám miért akarja a halálát. – Piszkálni kezdem körmömet.