A vér jogán

21. rész

Mark

Ez hihetetlen! Engem is váratlanul ért, sőt megrázott a hír, de nem estem össze! Veet meg úgy kell felmosni a padlóról. Vicces látvány, meg kell hagyni, bár a helyzetünk egyáltalán nem az. Nem akartam gyereket, főleg úgy, hogy én hozom a világra. Mindig is tiltakoztam ellene, fogadkoztam, hogy nekem ugyan nem lesz, és tessék.

Nővérke felnyalábolta Veet a földről, és leültették a székre, ahonnan majdnem lefojt. Gondolom, az orvos megunta, és hozott egy pohár vizet, amit arcába öntött. Nem tudom, honnan szalasztották, de egyáltalán nem barátságos.

Vee prüszkölve magához tért, rám pillantott, és láttam rajta, hogy újra leperegnek előtte az események. Félek, hogy ezek után hogyan fog hozzám, hozzánk viszonyulni. Simítok még lapos pocakomra, ahol egy új élet növekszik.

– Ideje volt felébredni fiatalúr! – Mondja neki az orvos. – Nem maga terhes, és mégis összeesik itt nekem!

– De hogyan? Hogy lehet? Miért, mikor? – Sorolja kérdéseit kétségbeesett hangon, szinte pánikol.

– Egyszerre csak egy kérdést! – Feleli a nővérke.

Összeszedi magát, és tántorogva idejön hozzám és megszorítja kezemet. Ez az én Veem, csak össze kell szednie magát. Megoldjuk, ezt is.

– Mégis hogyan? Ő is férfi. – Teszi fel újabb kérdését.

– Fiatalember! – Pillant rá az orvos komolyan. – Azt hiszem, tudja, hogy készülnek a kisbabák, és mint látom, gyakorlata is van benne.

Kijelentésére kissé elpirulok, kényelmetlenül érint a téma. Még nekem is szoknom kell a tényt, hogy egy férfit szeretek.

– Azt tudom. – Pirul el ő is. – De ő férfi! – Szorítja meg kezemet.

– Ahogyan vámpír is!

– Mi köze a kettőnek egymáshoz?

– Hol nőtt fel? Burokban?

– Valami olyasmi... – Dünnyögi.

– Vee elszigetelten nőtt fel, keveset tud a mi világunkról. – Mentegetem páromat, végül is, ez az igazság.

– Vagy úgy! – Feleli az orvos. – Hát akkor tudnia kell, hogy a vámpíroknak nemtől függetlenül születhet gyermeke. Csak nem olyan sűrűn, mint az embereknek.

– És... És... Mennyi idős? – Kérdezi remegő hangon, miközben a nővérke a háttérben kuncog.

– Körülbelül két hónapos lehet a magzat – mondja az orvos. – Körülbelül 14-20mm hosszú lehet, és 1,5gramm.

– Az még nagyon pici – suttogja maga elé meredve.

Érzem jéghideg kezét, mi reszketni kezd. Ezért bátorítóan megszorítom és felmosolygok rá, amit egyből viszonoz is.

– A terhességi idő meddig tart? – Kérdezi Vee.

– Az nem tér el az emberekétől, kilenc hónap.

– Értem. – Bólint, majd újra megszólal. – De nincs baj ugye? Mert Mark rosszul lett, és...

– Pánikra semmi ok. A magzat egészségesebb, mint gondolná.

– Akkor, mégis mi történt? – Értetlenkedik.

– Veszekedtek?

– Hát, volt egy apróbb szóváltásunk, de semmi komoly. – Húzza ki magát Vee.

– Mivel nem egyszerű magzatról beszélünk, – sóhajt – érzékel minden külső és belső hatást.

– Nem értem...