Vee
Egy hete barangolunk városról városra. Egyiket se találom megfelelőnek, mindig akad valami kifogás. Yoo eddig türelmesen várta, hogy találjak egy helyet, ahol szívesen maradnék. De valahogy sehol sem az igazi.
– Fárasztó ez a vándorlás. – Mondja, miközben kocsimnak dőlve falatozik. – Mi lenne, ha pár napra meghúznánk magunkat, de csak addig, amíg ki nem találod, hová is szeretnél menni.
– Szerinted jó ötlet lenne megállni? – Kérdezem tőle.
– Jobb, mint összevissza furikázgatni – feleli. – De ha engem kérdezel...
– Folytasd! – Szólítom fel. – Érdekel a véleményed.
– Miért nem keresed meg a macádat? – Pillant rám vidáman. – Már nem bírom elviselni, hogy minden éjjel utána sóhajtozol. Fárasztó.
– Még csak eszembe se jut! – Hazudom.
– Ja, én meg egerekkel álmodok! – Tesz egy újabb falatot a szájába, majd megrágja. – Nem is tudom, ki nézegeti éjszakánként titokban a paplanja alatt a fényképét!
– Honnan tudod? – Kérdőn pillantok rá.
– Blöfföltem – von vállat. – De úgy látszik igazam volt!
Ez a macska úgy látszik, mindent tud, és semmi nem kerüli el figyelmét. Leülök a járdaszegélyre, és csak magam elé bámulok. Nem értem magamat. Miért nézegetem minden szabadidőmben a képét? Miért sóhajtozok utána? Miért vágyódom az érintésére?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket teszek fel folyamatosan, de megválaszolni már nem tudom.
– Akkor azt mondd meg nagyokos, miért van ez?
– Mint mondtam, megjelölted. Ne csodálkozz ezen! – Csámcsog tovább.
– Veled aztán kivagyok a vízből! – Puffogok magam elé. – Nem akartam megjelölni.
– Akartad, nem akartad mégis megtetted.
– Legalább sajnálj már egy kicsit!
– Ugyan miért tenném? Élvezted... – Néz rám szemüvege mögül. – Amúgy meg, akartad, nagyon is akartad!
– Honnan veszed?
– Ccc... A napnál is világosabb. Gondolkozz egy kicsit.
– Én...
– Ja, igen! Annyira keveset tudsz a világunkról, és szerintem magadról is.
– Ne szívd már a véremet!
– Nem én fogom! Arra már megvan az embered! – Kacarászik magában. – Olyan édes kis ajka volt nem igaz? És biztosan olyan jó is az ágyban...
Ennek hallatán felpattanok és megragadom az inggallérját. Hihetetlenül felment bennem a pumpa, és a féltékenység vörös köde ereszkedett agyamra.
– Meg se forduljon a fejedben! – Mondom fenyegetően. – Ő AZ ENYÉM!
– Jól van, jól van! – Emeli fel mindkét kezét vigyorogva. – Látod, ösztönből reagáltál.
– Te most vizsgáztatsz engem? – Nézek rá hitetlenkedve. – Nem hiszem el! Egy szőrcsomó próbára tesz!
– Kikérem magamnak! – Vigyorodik el, majd lefeszegeti kezemet gallérjáról. – Nekem igenis szép bundám van, csomómentes és szép fényes!
– Mondja az, aki folyton nyalogatta, utána pedig felköhögte!
– Neked nem mondhattam, hogy ugyan már, nyalogasd!
YOU ARE READING
A vér jogán
Fantasy🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞 Az élet teli van nehézségekkel, főleg egy olyan lény számára, mint Vee. Egyik világhoz sem tartozik. Még csak léteznie sem volna szabad, de mégis itt van, él és lélegzik. Mikor az uralkodó rájön, vadászokat küld utána, hogy híre-ham...
