A vér jogán

1. rész

Vee

Hibrid vagyok. Egy genetikai mutáció eredménye, vagyis ezt mondják, de hogy mi is az igazság pontosan, magam sem tudom. Annyi biztos, hogy apám vámpír volt. Anyámról csak annyit tudok, amennyit a Vén bölcs mesélt nekem. Elvileg apám beleszeretett egy emberbe, és párjául fogadta, de népe nem nézte jó szemmel, így mikor tudomást szereztek anyám várandósságáról, kitagadták és száműzték őt a birodalmukból.

Mikor elértem azt a kort, amikor már érdeklődtem minden ismeretlen után, rákérdeztem a Vén bölcsnél, aki leültetett egy tölgyfa árnyékában és elmesélte születésemnek történetét. Szomorúan hallgattam végig, és megfogadtam magamnak, hogy soha nem fogok olyanok közé tartozni, akik a magamhoz hasonlókat megvetéssel fogadják.

Visszaemlékezés:

Szépen lassan cseperedtem, fejlődtem, és egyszer nagy unalmamban rákérdeztem.

- Vén bölcs, mi vagyok én?

Kedvesen rám mosolygott, görbe ujjait behajlította és államat felemelte.

- Te vagy a reményünk!

- Jaj, kérlek, ne viccelődj velem! - Felelem.

- Nem viccelődök, tőlem az távol áll. - Néz komolyan szemeimbe. - Tudod, hogy én mi vagyok ugye?

- Igen...

- Akkor halljam, mondd el nekem.

- Te vagy a bölcs, akit minden vámpír tisztel.

- És miért tisztel?

- Mert látod a jövőt. Mindenek felett állsz, de nem vágysz hatalomra.

- Így is mondhatjuk, de kicsit leegyszerűsítetted.

- Akkor te, hogy írnád le?

- Mi vének, hasonlóak vagyunk a vámpírokhoz, de sokban különbözünk is.

- Nem értelek - mondom.

- Életünk fonala sokkal hosszabb, mint az embereké, de a végén meghalunk. Látjuk a jövőt, de mi nem szólhatunk bele a jövő alakulásába.

- Értem, legalábbis azt hiszem.

- Ennek örülök, most pedig menj, játszál egy keveset.

- De ugye mellettem maradsz? - Kérdezem aggódva.

- Egy darabig még igen.

- Meddig?

- Majd megtudod. Vannak dolgok, amiket nem szabad kimondanunk.

Elgondolkozok, majd bólintok, és megyek a dolgomra. Ha tudtam volna, hogy hamarabb jön el az idő, mint gondoltam, sokkal több időt töltöttem volna az én bölcsemmel.

A vámpírok csak úgy hívnak, undorodva, hogy a fényben járó. Velük ellentétben képes vagyok nappal az utcákat róni. Ez a képesség már számtalanszor mentette meg hitvány kis életemet. Nem is tudom, hogy hányszor próbáltak már megölni, sikertelenül. Apámtól sok mindent örököltem, amitől biztonságban érzem magam. A Vén bölcs szerint, én is halhatatlan vagyok, és ugyanúgy képes vagyok regenerálódni, mint a többi vámpír. Nekem is szükségem van vérre, de nem olyan mértékben, mint apám fajtájának. Ugyanolyan gyors és erős vagyok, mint ők, a hallásom és látásom kiváló, de szaglásom nem annyira kifinomult, mint az övék. Ezért is kerülök bajba néha, nem tudom megkülönböztetni az embereket és a vámpírokat.