A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

5.fejezet: Videó, videó hátán

A telefonom őrült pittyegése keltett, amit előző este elfelejtettem lenémítani. Résnyire nyitottam a szemem, hogy lássam miért zaklatnak. Több ismerősöm is írt, leginkább olyanok, akiket az elmúlt időszakban ismertem meg. Megnyitottam a négy legújabb üzenetet.

Gavi: mi ez a kép XDD

Georgina: Imádlak, chica!

Sarah: Ugye te is láttad a képet???

Pablo Torre: hallooood...

Ezen a ponton már teljesen éber voltam és az agyam ezerrel kattogott, hogy megértse mi történt. A többi üzenetet meg sem nyitottam, hanem inkább válaszoltam Pablito sokat mondó „hallooood..." üzenetére.

Anna: ???

Pablito: kajak nem láttad?

A: most keltem!!! mit kéne látnom?

P: (kép) XDDD

A képen amit Pablito küldött én voltam. Valaki tegnap lefotózta, ahogy hátradőlve müzlit eszek a Barca kispadján, miközben a háttérben Xavi, Busquets, Lewandowski és Joan Laporta, a Barca elnöke sétál el. Mémet csináltak belőlem. A következő szöveget írták fölé: "Mikor leszarod, hogy megkaptad életed állását, mert téged csak a kaja érdekel."

P: (kép) (kép)

Pablito további változatokat is küldött. Ugyanaz a kép, más szöveggel: „A kaja a legfontosabb" , „Amikor tőled akár Beyonce is lehet melletted, akkor is a kaja az első."

P: Olyan halál nyugodtan eszed azt a müzlit, sírok. Átmentél zenbe.

A: És tényleg!

A: Révbe értem...mém lett belőlem, ennél már nincs feljebb.

Egyébként tényleg vicces kép volt. A fejemre a világ legnagyobb elégedettsége ült ki, ahogy ott ültem a kispadon.

Szívesen aludtam volna még tekintve, hogy szabadnapom volt, de ezek után már nem tudtam visszaaludni. Elhatároztam, hogy hasznosan fogom tölteni az időmet.

Aznap elsétáltam boltba, főztem, lementem kondiba, spanyolt tanultam, videót vágtam, de még mindig nem volt este. Alig vártam a holnapot, hogy újra csatlakozzak a csapathoz. Mielőtt még lement volna a nap, gondoltam egyet és elmentem sétálni Barcelona utcáin. Megnéztem kicsit a környéket, hogy merre is töltöm a mindennapjaimat. Egyébként egy kellemes, ritkán lakott, zöld városnegyed volt, a közelben általános iskolával és óvodával. Úgy éreztem, hogy nemsokára kisétálok a városból, mikor egy kisebb dombot találtam, a tetején egy szem paddal. Nem voltam magasan, de azért egész sokáig el lehetett látni a házak felett. Leültem a padra és csak néztem, ahogy a nap lassan eltűnik Barcelona mögött. Teljesen elvesztem a látványban, azonban egy új üzenet érkezte visszahozott a valóságba.

Pedri: Merre vagy, új lány?

Anna: Nem tudom pontosan.

P: ?

P: Aggódnom kéne?

A: Neem, jól elvagyok.

P: Ha gondolod gyere majd az alagsorba. Páran meccset nézünk.

A: Megyek!