A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

32.fejezet: Vera

Szinte már sehol nem olvastam negatív véleményeket a kapcsolatunkról. A fiú nyilatkozata és a Breakable Heaven közzététele után ezek majdnem teljesen megszűntek. Azt nem tudom, hogy az emberek véleménye megváltozott-e rólam, vagy csak elhalkultak a negatívan vélekedők és felerősödött a rajongók hangja.

Egyre többen figyelték a munkásságom valamint egyre többen lettek azok is, akik nem is a Barca miatt ismertek meg, hanem szimplán a dalaim által. És mikor Pedrivel sétáltunk a Barca ideiglenes stadionjának hátsó bejáratához, ez be is bizonyosodott.

A Cádiz elleni első hazai meccsre hárman érkeztünk egy kocsival. Én, Pedri és Elena, akit nagynehezen tudtam csak elrángatni, de megesett rajtam a szíve mikor megértette, hogy nem akarok egyedül ülni a lelátón.

Páran a VIP bejárat előtt a kordonnal elkerített út mellett gyűltek össze, onnan várták a játékosok és hozzátartozóik érkeztét. Miután Pedri leparkolt és kiszálltunk a kocsiból, nekünk is a kordonok felé kellett mennünk, hogy bejussunk a stadionba, amely habár jóval kisebb volt mint a Camp Nou, de legalább annyira gyönyörű.

Elena gyorsan szedte a lábait és seperc alatt be is ért, nem törődve a kordon mellett sorakozó emberekkel. Én is céltudatosan indultam el a VIP bejárat felé, mert minél hamarabb magam mögött akartam hagyni a kíváncsi tekinteteket. Pedri azonban hirtelen megtorpant mellettem és mivel kissé mögötte sétáltam, így nekimentem jobb kezének, amelyet kinyújtott felém.

Azt akarta, hogy kézen fogva sétáljunk el a szurkolók előtt.

Elkerekedett szemekkel néztem rá, mire a fiú biztatóan biccentett egyet. Nekem pedig ennél nem kellett több. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, mire magabiztos léptekkel indultunk meg előre.

Alig bírtam elrejteni a boldog vigyorom.

Minden ember kezében legalább egy telefon és egy mez volt, amit Pedrivel akartak aláíratni. Erre pedig sikoltozva és kiabálva kérték meg őt. A középpályás nem tudott mindenkihez odamenni, de pár gyerek mellett megtorpant és aláírta nekik a mezüket. Ekkor pár másodpercre elengedte a kezemet, de maga mögé húzva jelezte, hogy ne menjek be, hanem várjam meg.

-Anna! Anna! – hallottam a hátam mögül.

Azt hiszem életem legszürreálisabb élménye volt, mikor egy lány először kért tőlem képet. Meg is kérdeztem, hogy biztos velem akarja-e, nem pedig Pedrivel, de a lány rám volt kíváncsi, így hatalmas mosollyal álltam mellé, hogy elkészíthesse a szelfit. Ez lavinát indított el, hiszen utána még páran jelentkeztek egy képért.

-Aláírod, Anna? – nyújtott felém egy 8-as számmal ellátott mezt egy tini lány. Mikor látta elképedt tekintetemet, hadarva, összeszedetlenül folytatta: - A Very First Page után az egész TikTok-om veled, meg Pedrivel volt tele. Rólatok készült videókkal. Azelőtt sosem néztem focit, de miattad elkezdtem és te megszerettetted velem és most minden meccset nézek.

Hitetlenül megráztam a fejem, majd aláírtam a barátom számával ellátott mezt.

-Ez nagyon fura, de köszönöm! – nyújtottam vissza a pólót és filcet, mire a lány és a körülötte állók elnevették magukat.

-Te vagy a kedvenc énekesem, Anna! – kiáltott egy fiú felém, akivel szintén megálltam fotózkodni.

Már egészen közel jártam a bejárathoz, mikor körbenéztem Pedrit keresve. Ő már az ajtóban állva, vigyorogva várt.

-Mostmár visszakapom a barátnőmet? – kérdezte hangosan, mire az emberek nagy része felnevetett. Kezét ismét felém nyújtotta én pedig belekapaszkodtam. Egyet intett a kordon mögött állóknak, majd bevezetett a stadion VIP folyósójára, ahol Elena türelmetlenül ácsorgott.