~BEFEJEZETT~
"-Ha nem jössz vissza akkor könnyebb."
"-Mi könnyebb?"
"-Elfelejteni."
Egy magyar lány az FC Barcelonánál kap állást tartalomgyártóként. Minden nap a focistákkal van. Velük él, velük bulizik, velük megy mindenhova, ahova ők mennek.
Egy...
Előbb ébredtem, mint Pedri, aki még mindig hátulról ölelt. Anélkül, hogy kibújtam volna az öleléséből a telefonomért nyúltam, hogy megcsináljam a szokásos reggeli rituálémat és ránézzek a közösségi médiára. Ekkor jöttem rá, hogy tegnap elfelejtettem Fertől megkérdezni a wifi jelszót, így internet hiányában a galériámat kezdtem pörgetni.
A saját telefonommal nagyon ritkán szoktam képeket vagy videókat csinálni, így a legtöbbre emlékszem hogy mikor és miért készült. Ezért akadt meg a tekintetem egy olyan képen, aminek a létezéséről nem is tudtam. Ugyanis nem én csináltam.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
A képen én voltam, vagyis inkább csak a sötét sziluettem a narancssárga naplemente alatt a tengerben. Tegueste-n készült. Pedri készíthette.
„Ez a Very First Page!" – gondoltam magamban. A kép teljesen a dalomra emlékeztetett. Előhozta az érzéseket, amelyek eredetileg arra késztettek, hogy megszülessen a dal. Azt az időszakot hozta vissza, mikor beleszerettem Pedribe, mikor ez már visszafordíthatatlan volt.
Ott, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy ez lesz a Very First Page borítóján, mikor kiadom.
A képet bámulva beindult a fantáziám. Egy egész videóklip jelent meg a fejemben, ami a borító hangulatát adná vissza. Egyből le is írtam minden ötletet a jegyzeteimbe, hogy később ne felejtsem el őket. Izgatottan ráírtam Sarah-ra, hogy felvázoljam neki a videó tervét és megkérjem, hogy szerepeljen benne Patrickkal.
-Áu! – ugrottam fel meglepedtségemben, mert valami belebökött az oldalamba.
-Kivakítod a szemem! – nyöszörgött Pedri hunyorogva.
-Bocsánat... - mondtam az illem kedvéért, majd mintha mi se történt volna, egy szempillantás aladt felültem a két térdemre és felspanoltan kezdtem ütögetni az éppen felébredt fiú mellkasát. – De Pedri, én egy zseni vagyok! Nem is, inkább te!
-Várj, mi? – könyökölt fel a fiú zavarodottan. – Mi történt?
-Kitaláltam egy videóklipet a Very First Page-hez. – lelkesedtem. – A te képed miatt! Zseniális! Ez lesz a borítón! És a klip is...
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. A szívem egyből a torkomba ugrott, mikor megláttam, hogy ki hív.
Pedri felé mutattam a kijelzőm, aki hozzám hasonlóan aggódni kezdett.
-Jó reggelt, Vera! – köszöntem a telefonba és vártam, hogy a villám becsapjon. Vagyis, hogy Vera beszélni kezdjen. Nem voltak jó előérzeteim. Ha a főnököm hív az vagy azért van, mert valamit elrontottam, vagy azért, hogy plusz munkát adjon.
-Jobbat! – förmedt rám. Nem volt felhangosítva a telefonom, de Pedri elhúzott szájából arra következtettem, hogy tisztán hallja Verát. – Szerinted mennyire volt jó reggelem, mikor még az első kávémat sem tudtam meginni, de a közösségi médián máris mindenhol azt látom, hogy az egyik alkalmazottam Pedri egész családjával furikázik egy kibaszott kocsiban?
