A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

24.fejezet: Valaminek a kezdete és valaminek a vége

Mielőtt még egyáltalán meghallgattam volna az Acróstico-t, előbb hogy egy kis önbizalmat szerezzek, eljátszottam a Very First Page-et, amit habár már álmomból felkeltve is el tudnék énekelni, azért jó volt erről ténylegesen megbizonyosodni, mielőtt százezer ember előtt előadom.

Miután leültem a zongorám mellé, kaptam egy üzenetet egy Javier nevű zenésztől, miszerint a bandájával elkezdték áthangszerelni a dalomat holnapra.

Igyekeztem ezzel nem foglalkozni és nem ráparázni arra, hogy vajon mit fognak kihozni belőle, ahogy a koncerttel kapcsolatos ezer másik kérdésemet is próbáltam figyelmen kívül hagyni. A Very First Page után minden erőmmel az Acrósticora szerettem volna fókuszálni. A dolgomat nagyon megnehezítette, hogy Vera, a zenészek, a programszervezők és kábé mindenki aki eddig Rosalía koncertjének sikerességén dolgozott, engem kezdtek el bombázni az üzeneteikkel és úgy tűnt mindenki egyszerre akar megbeszélni mindent.

Mikor mérgemben már közel jártam ahhoz, hogy kikapcsoljam a telefonom és ne foglalkozzak senkivel, érkezett egy privát üzenetem nem mástól, mint Rosalíatól.

Rosalía: Szia, Anna! Sajnálom, hogy holnap nem fogok tudni fellépni, de hallottam, hogy te ugrasz be helyettem. Tudom, hogy most kezdő előadóként nagy a nyomás rajtad, még én is szörnyen izgultam amíg biztos nem lett, hogy nem tudok énekelni. De meghallgattam a Very First Page-et és odáig vagyok érte. Tehetséges vagy! A holnap mostmár a te nagy napod, amire egészen biztos, hogy örökké emlékezni fogsz. Egy kis segítség az Acróstico-hoz: a dalt eredetileg egy anya írta a fiaihoz, de úgy éreztem, hogy a szövege könnyen ráhúzható a Barca és a szurkolók kapcsolatára és történelmére, ezért választottam ezt a búcsúvideó alá. Kicsit a szurkolók hűségét látom benne. Azt, hogy annyi dicsőséget és szomorúságot láttak a klub történelmében, mégsem pártoltak el tőle. Hittek és hisznek abban amit szeretnek, ami ezesetben a Barcelona. Elküldöm az angolul feliratozott búcsúvideót és ahogy aláénekeltem, hátha segít. Sok sikert holnap, én biztos hogy nézni foglak! ;)

Az üzenet alatt pedig megjelent a három perces videó. Izgatottan indítottam el remélve, hogy a lefordított dalszöveg és az összevágott montázs, valamint Rosalía natúr feldolgozása segít értelmezni és kellően átérezni a dalt.

(Megtanítottad, hogy a szeretet nem átverés

és amikor valódi, akkor nem ér véget

Próbáltam elérni, hogy ne lásd ha sírok,

hogy ne lásd a törékenységemet

De a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek megálmodjuk őket

Néha futunk, de sosem érünk célba)

A kezdő sorok alatt a klub fájdalmas vereségei jelentek meg sorra, néhány kihagyott helyzet és több vágókép szurkolókról, ahogy a fejüket fogják, sírnak, vagy szomorúan nézik az eredményjelzőt. Láttunk pár régi és jelenlegi játékost is a Camp Nou füvén összetörten ülve. Neymart, Iniestát, Puyolt, Messit, Xavit, Gavit, Araujot, Pedrit...

(Sose kételkedj abban, hogy itt leszek-e

Beszélj hozzám, én figyelni fogok

És habár az élet így bánt velem

Csak érted erős leszek)

A videó ezen részén a szurkolók az utcán sétálnak Barca mezben. Többek között látunk egy idős férfit Ronaldinho mezben, egy párt, ahogy kézen fogva sétálnak gránátvörös-kékben. Látjuk a stadionban lengő Barca címerekkel ellátott hatalmas zászlókat is és egy timelaps-et arról, ahogy megtelik a Camp Nou meccsnapon.