A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

31.fejezet: A bor balladája

Meghatódottságtól könnyes szemmel álltam és néztem tovább a tv képernyőjét, miközben fel sem fogtam, hogy mit látok. Csak Pedri szavai kavarogtak a fejemben.

A kanapé karfáján hagyott telefonom megállás nélkül csörgött mögöttem, de túl sokkolt voltam ahhoz hogy felvegyem, vagy egyáltalán megnézzem, hogy ki keres.

El sem hittem, hogy ez a spanyol fiú, akivel néhány hónappal ezelőtt találkoztam, akivel nem is lett volna szabad ilyen közel kerülnünk egymáshoz, akivel annyi mindenen keresztül mentünk, ennyire ismer engem. Ennyire látja minden apró részletemet, ennyire tudja, hogy ki az a Herczeg Anna.

Ez a fiú képes volt kiállni értem, mikor szinte az egész világ ellenem volt.

Abban a percben, mikor mögöttem üvöltött a telefonom és a tv képernyőjének váltakozó fénye vetült könnyes arcomra, akkor jöttem rá, hogy megtaláltam azt, akire egész életemben vártam. Akiről kislányként álmodoztam. Akivel az életemet is meg tudnám osztani.

Pedri miközben megismerte a lényemet, valahogy, valamikor a lényem részévé is vált. Olyan résszé amit mostmár senki és semmi, még a legerősebb orkán sem lenne képes kicsavarni, még a legpusztítóbb erdőtűz sem tudna felégetni.

Mindenki azt mondogatja, hogy ha megismered az igazit, azt majd úgyis tudni fogod. Érezni fogod.

Akkor már én is biztosan tudtam, hogy Pedri az. Az igazi.

-Anna! – rángatott vissza Fer hangja a földre. – Szerintem ezt fel kéne venned, mert már vagy öt perce csörög. – nyújtotta át a telefonomat.

El is felejtettem, hogy a fiú is a szobában volt. Mintha erre a pár percre csak én és Pedri léteztünk volna. Még úgy is hogy a focista az ország másik felén tartózkodott, szinte mégis, mintha itt lett volna mellettem.

-Oh... - tértem magamhoz. – Köszi!

Pedri bátyja vigyorogva átadta a készüléket, majd jókedvűen megpaskolta a vállam és felsétált az emeletre.

-Végre már! – szólt bele a telefonba Rebecca megkönnyebbülten, miután felvettem azt. – Már azt hittem, hogy teljesen sokkot kaptál Pedri nyilatkozatától.

-Nem, nem teljesen. – habogtam. – De közel vagyok hozzá.

Rebecca azért hívott, hogy elmondja az ötletét a Breakable Heaven videóklipjéhez. Gyorsan le is szervezett egy vágót, aki egy nap alatt megcsinálja. Úgy gondolta, hogy ha Pedri nyilvánosan vállalta fel a kapcsolatunkat, akkor nekem is ezt kéne tennem. Én pedig mit sem akartam jobban.

A klip a saját felvételeimből fog állni, amiben Pedri szerepel. Azokat a videókat fogjuk összevágni amiket Tegueste-n és Amerikában készítettem, valamint az összes többit amiben ketten szerepelünk a megismerkedésünktől a jelenünkig. Nem lesz nagyszabású, de a miénk lesz. Rólunk fog szólni.

Másnap Rebecca már kora reggel jött értem, hogy elvigyen a vágóhoz. Az egész napot nála töltöttük, de megérte. A nap végén azonban, mikor már a kész klipet néztük meg újra és újra és mindig kijavítottunk rajta valamit, én csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak már befejeznénk és mehetnék haza Pedrihez, aki már biztosan visszaért a Getafe-ből.

A munka bőven belenyúlt az éjszakába, mikor végeztünk. A hosszú nap után fáradtan ültünk be Rebecca Porsche-jébe és egy darabig csak a halk rádiót hallgattuk, mikor a nő megtörte a csendet.

-Csodás lesz a klip. – mosolygott felém pillantgatva, mintha csak azt csekkolná, hogy jól vagyok-e. – Elnézve a videókat erről a fiúról, nem csodálom, hogy elnyerte a szíved.