27.fejezet: Viszlát, Magyarország!

597 50 15
                                    

Visszaköltözöm Barcelonába.

Elég volt néhány nap Magyarországon, hogy megbánjam amiért úgy döntöttem, hogy visszajövök.

Miután a válogatott lejátszotta a két mérkőzését és a budapesti hotelszobából vidékre költöztem, hirtelen minden a nyakamba zúdult amiért januárban úgy döntöttem, hogy elhagyom ezt az országot. Huszadik életévemben elértem arra a pontra, hogy már képtelen voltam anyával és Gáborral egy fedél alatt meglenni. Hazaköltözésem után a szobámat csak akkor hagytam el, ha mosdóba vagy a konyhába mentem kielégíteni létszükségleteimet, egyébként pedig bezárkóztam a szobámba. A szoba azonban napról napra egyre kisebbnek tűnt. Az egyre szűkülő falak elérték, hogy szörnyen hiányozzon a szabad élet, amit Barcelona megadott nekem. Mintha a plafon is csak lefele ereszkedett volna, hogy egyszer egy szép napon váratlanul rámzuhanhasson.

Belegondoltam abba, hogy ha a nyárnak vége, akkor visszaköltözhetek Budapestre, de az azzal jár, hogy egyetemre kell járnom. Valahogy nem tudtam elképzelni magam egy év kihagyás után újra abban az élethelyzetben, hogy én órákra járok, tételeket tanulok, zh-ról, zh-ra élek. De mégegy szemesztert nem passziváltathattam, hiszen akkor annyi erővel már ki is iratkozhatnék, mivel valószínűleg fél év múlva sem állnék máshogy a témához, mint most.

Június utolsó napján, miután sokadik alkalommal csaptam magamra a szobám ajtaját, kiútat keresve hajtottam fel a laptopom fedelét és az egyetem honlapját kezdtem el böngészni információk után kutatva. Keserves fél órával később meg is találtam amit kerestem.

A levező képzésre való átjelentkezésnek aznap volt a határideje. Ezt meglátva gondolkozás nélkül kezdtem el keresni a kérvényt, amivel átjelentkezhettem. Miután ezt leadtam és elintéztem pár telefont, már biztos volt, hogy a kérvényem elfogadásra fog kerülni, így az őszi félévet levelezőn kezdhetem meg. Ami azt jelenti, hogy csak hétvégén lesznek óráim, azok is online, így nem kell bejárni rájuk az egyetemre. Ami pedig azt jelenti, hogy nem vagyok helyhez kötve, az órákra akárhonnan be tudok jelentkezni. Tehát akár Barcelonából is, miközben mellette dolgozom.

Ekkor nagyon megdícsértem magam, amiért még hivatalosan nem mondtam fel, hiszen így volt lehetőségem arra, hogy meggondoljam magam és visszaforduljak. Ami meg is történt.

A döntésem után kicsit minden könnyebb lett, mintha azután a Nap is fényesebben sütött volna. Ebből tudtam, hogy jól döntöttem. Akár Pedrivel, akár Pedri nélkül, de akkor is Barcelonában van a helyem.

Telefonon keresztül elmondtam Verának, hogy munka mellett tanulni fogok és a szünetekben visszautazom Magyarországra a válogatotthoz. Mivel ezek nem járnak nagy áldozatokkal a Barcelonára nézve, így mindent elfogadott és zöld utat adott.

-Ezért kellett megríkatnod minket búcsúzáskor? – háborodott fel Gavi mikor beszámoltam neki a döntésemről, de persze emellett szörnyen boldoggá tette a tény, hogy nem szabadul tőlem, ugyanúgy ahogy Pablitot és Saraht is, akikkel órákat videochateltem miután biztos lett, hogy megoldható lesz a visszatérésem.

A pre-season, amikor is a csapat Amerikába utazik néhány felkészülési mérkőzésre július végén kezdődik. Nagyjából egy héttel azelőtt várnak vissza mindenkit orvosi tesztelésre és edzésekre, ígyhát nekem is ott kellett lennem, hogy mindezt dokumentálni tudjam az internetnek.

De addig kicsit kevesebb, mint egy hónap még hátra volt. Azonban így, hogy láttam magam előtt a fényt az alagút végén, az idő Magyarországon mintha gyorsabban telt volna. Még úgyis, hogy minden napom szinte ugyanúgy nézett ki.

Az éjszakák nagyrészét alvás helyett a közösségi médián töltöttem, ahol végeláthatatlan mennyiségben fogyasztottam a Pedriről, vagy a Pedriről és rólam készült tartalmakat. Rengeteg videót láttam arról is, ahogy emberek éneklik és zongorázzák a that friday in may című kiadatlan dalomat, melyeknek hatására eldöntöttem hogy ki fogom adni. Amikor reggel a ház kiürült, mert anya és Gábor dolgozni mentek, akkor zongorázhattam és dalt írhattam önfeledten, anélkül hogy bárki rám szólt volna, hogy "Csend legyen már!". Amint hazaértek abbahagytam, leültem a laptopom elé és megkezdődhetett az intenzív spanyoltanulás, amit komolyabban vettem mint valaha. Pár hét alatt sikerült társalgási szintig feltornáznom magam. Lehet ez is közrejátszott abban mikor úgy döntöttem, hogy az új dalomat, az If you're not here-t szeretném lefordítani spanyolra, hamár egy spanyol fiú ihlette.

A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.Où les histoires vivent. Découvrez maintenant