~BEFEJEZETT~
"-Ha nem jössz vissza akkor könnyebb."
"-Mi könnyebb?"
"-Elfelejteni."
Egy magyar lány az FC Barcelonánál kap állást tartalomgyártóként. Minden nap a focistákkal van. Velük él, velük bulizik, velük megy mindenhova, ahova ők mennek.
Egy...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Aznap éjjel a Camp Nou-nál hatalmas tömeg várta a csapatot, valamint videókon láttuk, hogy a szurkolók ellepték az egész Las Ramblas-t és ott ünnepeltek együtt.
Focistáktól elkezdve stábtagokon át a szurkolókig mindenki eufóriában úszott. A fiúk a buszon sem tudtak megülni a seggükön. Énekeltek és ugráltak hol egy szelet pizzával, hol egy dobozos sörrel a kezükben.
Miután leszálltunk a buszról a Camp Nou-nál, a fiúk a stábtagokat és az edzőket hátrahagyva azonnal megindultak fel a lépcsőn a stadion első emeletére egy erkély szerű részre, hogy onnan köszöntsék a stadion előtt várakozó szurkolókat. Amint az emberek felnéztek és meglátták kedvenc focistájukat, hatalmas ováció tört ki.
A vörös görögtűz fényében minden arcon mosoly ragyogott.
Ahogy csináltam egy gyors videót erről a helyszínről is, csak hogy Vera boldog legyen, hirtelen két erős kéz húzott magához a derekamnál fogva, be egy félreeső sarokba, ahova se a görögtűz fénye se a szurkolók kíváncsi tekintete nem ért el.
Pedri úgy ölelt, mintha soha nem akarna elengedni.
-El se hiszem! – suttogta a fülembe, két arcomra adott csók között. – Szupersztár leszel.
-Te meg már az vagy! – fordultam felé, hogy lássam az arcát és csókoltam meg a fiút, miközben karjaimat a nyaka köré fűztem.
-Már csak az a baj, hogy ezt nem csinálhatjuk a buliban. – húzta el a száját Pedri.
-Majd utána. – adtam neki egy utolsó csókot, majd mintha mi sem történt volna, visszamentünk a többiekhez. Időközben felért a stáb és az edzők is, így Pedri és én a lehető legtávolabb mentünk egymástól, hogy Vera még véletlenül se találjon semmi kifogásolnivalót a viselkedésünkben. Az eseményeket ugyanis már nem csak én és Sarah dokumentáltuk, hanem megérkezett a TV is és több riporter húzta ki a fiúkat a tömegből egy-egy interjúra. Továbbá Xavi is a láthatáron volt, aki előtt ugyancsak óvatosnak kellett lennünk Pedrivel.
Miután a fiúk lejárták a kötelező köröket, adtak pár interjút és ünnepeltek egy kicsit a szurkolókkal, elvonultak az öltözőbe, hogy átvehessék a melegítőjüket bulisabb ruhára. Sarah-val a női mosdóba mentünk, ahol megtaláltuk Georginát is. Mindhárman gyorsan átöltöztünk vállalhatóbb szettekbe. Én egy egyszerű, fehér, hosszú ujjú ruhát viseltem, fehér magassarkúval. Miután átvedlettünk, a cuccainkat gyorsan bevágtuk a marketinges nagy irodába, ahol az egyik kollégánk felajánlotta, hogy elvisz minket a szórakozóhelyre. Az ajánlatot örömmel elfogadtuk. Alig húsz perc múlva már a parketten táncoltunk egy-egy koktéllal a kezünkben.
Be kell vallanom, nekem nem ez volt életem bulija. Mindenki, akinek ebben a szezonban egy kis köze volt a Barcához, az ott volt, beleértve az egész marketingcsapatot és Verát is. Nem tudom, hogy csak a paranoia beszélt-e belőlem, vagy Vera fél szemét tényleg egész este rajtam tartotta, mindenesetre én emiatt nemhogy Pedrihez, de egyik focistához sem mertem odamenni. Többnyire csak a lányokkal voltam, vagy a pultot támasztva néztem a bulizó tömeget. Pedrivel is csak akkor beszéltem két szót, mikor Gavival és Ferrannal beállt a pulthoz vezető sorba.
