A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

17.fejezet: Bocsánat!

Miután Pablito elmondott Pedrinek mindent amit tudott rólam és Gavi elmondott nekem mindent amit Pedriről tudott, szinte a levegő is könnyebb lett az alagsorban. Többé nem méregettük egymást fagyos tekintetekkel és nem feszültek meg az arcizmaink, ha közelebb mentünk a másikhoz.

Egy ideig még lent voltam a többiekkel és ide-oda csapódtam a kialakult kis társaságok között, de bárhova mentem inkább csak hallgattam, aktívan nem vettem részt a beszélgetésekben. A szemem sarkából láttam azonban, hogy Pedri is hasonlóan tesz. Az általában roppant kommunikatív és vidám fiú most csendben nézett maga elé és gondolkozott, miközben változó időközönként halványan elmosolyodott. De azt hiszem ezt csak én láttam.

Kis idő elteltével úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek a lakásomba és lezuhanyzom. A forró víz alatt állva úgy éreztem, mintha a szívem is egy kicsit felforrósodott volna. A kosz mellett az elmúlt néhány hét sérelmeit is lemostam magamról.

A beszélgetés Gavival mintha egy csapásra kitörölt volna belőlem minden rossz érzést. A gondolataim és a bennem kavargó érzések szinte visszarepítettek a tenerifei reptérre abba a pillanatba, mikor beismertem magamnak, hogy Pedri iránt sokkal, de sokkal többet érzek, mint egyszerű barátság.

Pablitora sem tudtam haragudni, amiért beavatta Gavit a témába, hiszen közben kiderült, hogy Gavi is több napja találgatta már, hogy miért viselkedünk úgy Pedrivel, mintha kicseréltek volna minket. Aggódott értünk és szeretett volna segíteni nekünk, ehhez azonban az kellett, hogy megtudja valójában mi is volt a baj. És mivel Pablitonak sem tetszett, hogy Pedrivel ilyen helyzetbe keveredtünk, megosztotta a barátjával azt amit tudott, remélve, hogy ezzel segíteni tudnak nekünk. És végül tudtak.

Többet nem fogok kételkedni a Pablo Power-ben, az biztos.

Hosszú idő után újra mosollyal az arcomon aludtam el, és úgy is keltem. Másnap az edzés békésen telt. Sarah ki is használta az alkalmat, és készített egy szponzorvideót YouTube-ra Pedrivel, Ansuval és Raphina-val, amit én a háttérből dokumentáltam, amolyan „behind the scenes" formájában.

-Nem érdekel, hogy hányat döntök le, csak többet Ansunál. – nevetett Pedri Sarah-val, majd erővel ellőtte a labdát, amely ledöntött ötöt a bowling bábukhoz hasonlóan felállított kulacsokból.

-Ansu csak négyet döntött le. – közölte a hírt Sarah. Pedri ezt hallva dicsőség teljesen csapta össze a tenyerét, majd elfutott az én irányomba elgurult labda után.

Én azonban hamarabb hajoltam le a lábam elé érkező labdáért. Pedri akkor ért oda, mikor én felegyenesedtem és felé nyújtottam azt. Csakhogy véletlenül hamarabb engedtem el, mint ahogy Pedri átvehette volna, így a labda újra a földön landolt.

Azok a kávébarna szemek...az illata...

-Oh, bocsánat. - mondtam, majd lehajoltam a labdáért amit elejtettem. Velem egyidőben Pedri is így tett, melynek következtében teljesen egyszerre nyúltunk a focilabdáért. Kezeink egymásba botlottak.

-Bocsánat. – ismételtem meg, miközben teljesen elvesztem Pedri szemeiben. Ez a bocsánat valahogy már nem az elejtett labda miatt szólt, és nem is azért, mert a kezeink összeértek a gömbölyű tárgy felületén.

-Bocsánat. – mondta Pedri halkan, engem fürkészve.

Nem, ez a bocsánat ezer százalék, hogy nem az elejtett labdának szólt.