A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

26.fejezet: Köszönöm

Akkor este a lépcsőházban rájöttem, hogy nem tudok búcsúzkodni, hiszen eddig soha nem kellett. Mikor Barcelonába jöttem sem kellett senkitől elköszönnöm anyukámon kívül, akit annyira nem érintett meg, hiszen egy ideje már amúgy sem vele éltem. Senkit nem érdekelte túlzottan a tény, hogy elköltözöm és ez így rendben is volt.

Ezúttal más a helyzet.

Tudtam, hogy nem léphetek csak úgy le, ezért a döntésemet elmondtam Sarahnak, Pablitonak és Gavinak. A három személynek akik a legközelebb kerültek hozzám.

Miután megtudták, hogy már nincs sok időnk együtt, mindenképpen akartak szervezni valami közös programot. Ekkor vetődött fel a Barcelona-i Nagydíj ötlete. Ettől annyira belelkesedtek, hogy nem akartam elrontani a hangulatot azzal, hogy elmondom én még életemben nem láttam egy Forma1-es futamot sem. Csak a paddock-ban sétálva esett le nekik, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, hogy hol vagyok.

-És akkor innen mennek ki a versenyzők? Hol van a pálya? – értetlenkedtem, mire válasznak csak elkerekedett szemeket kaptam.

-Nem hiszem el, hogy úgy hoztuk el, hogy még soha nem is nézett Forma1-et. – fordult Gavi Pablito felé hitetlenkedve.

-Nem hiszem el, hogy nem mondta el. – tetézte Pablito.

-Úgy megörültetek az ötletnek. – vontam vállat. – Amúgy meg így is elvagyok. Ha válaszolnátok a kérdéseimre pedig lehet, hogy még élvezném is. – vetettem oda.

-A pilóták innen mennek a boxokhoz, ami a track mellett van. – magyarázta Sarah.

-Akkor itt mászkálnak majd a pilóták? – csillant fel a szemem.

-Bizony. Kicsit koraiak vagyunk, de biztos majd megjelennek.– bólintott a lány.

-De menő! – konstatáltam, miközben egy piros épület előtt haladtunk el, melyen sárga Ferrari logó díszelgett. – Várjatok, itt csinálok rólatok videókat!

-Minek? – fintorgott Gavi.

-Vera kérte miután kikértem a napot szabadnapnak. – forgattam a szemem.

-Tehát akkor mégsem szabadnap. – mondta a fiatal középpályás. – Csak egyszer hagyna már békén!

-Engem vagy téged? – kérdeztem, tudva, hogy a fiú mennyire utálja ha kamerát nyomnak az arcába.

-Mindkettőnket. – vágta rá.

Mosolyogva fordultam szembe a két focistával, miközben Sarah kicsit arrébb lépett, hogy ő ne legyen benne a videóban. A fiúk nem zavartatva magukat sétáltak tovább, így nekem hátrálnom kellett, hogy ne jöjjenek nekem. Annyira a videózásra figyeltem, hogy azt nem vettem észre hogy állnak mögöttem, csak akkor amikor már késő volt.

Úgy nekisétáltam valaki hátának, ahogy az annak a rendje. Gavi és Pablito kétrét görnyedve nevettek ki, majd mikor meglátták hogy ki az, egyből felegyenesedtek.

Gyorsan megfordultam, hogy bocsánatot kérjek a piros Ferrari logós pólót viselő férfitől, aki nem mellesleg szörnyen jól nézett ki.

-Nem történt semmi. – legyintett, miközben tekintete a fiúkra tévedt mögöttem. – Áh, Barca!

A férfi Gavihoz és Pablitohoz lépett, hogy lepacsizzon velük, miközben váltottak pár kedves szót. Mellettük Sarah egy ideig földbegyökerezett lábbal nézte a jelenetet, majd kért egy képet a férfitől, aki ezután újra felém fordult.

-Te énekled a Very First Page-et, ugye?

-Igen. – feleltem büszkén.

-Imádom azt a dalt! Igazából még zongorán is megtanultam.