On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

4. fejezet

Még jó, hogy ő tudja hol vagyunk, mert nekem fogalmam sincs. Csak követem őt, mint egy kiskutya. Hála az égnek, hogy nem hagyott egyedül, ahogy kértem. Hirtelen meglátom Annát, ahogy kilép egy helyiségből.

-Na végre!-állít nekem.-Mégis hol a fenében voltál?!-faggat miközben Ati elhalad mellettünk és egy pillanatra rám mosolyog.

-El sem fogod hinni, mi történt velem.

-Majd később elmeséled! Már kezdődik a hangpróba, menjünk!-megragadja a karomat és vonszol maga után ki a színpad felé. A lehető legközelebb álltunk meg, hogy minden apró részletet lássunk. Amint megláttam Desht, elárasztott a düh és a félelem. Ennek ellenére nem volt időm sokat agyalni a történteken, mert amint elindult a zene, teljesen magával ragadott. Annyira, de annyira jól éreztem magam közben végig. Csak csodáltam őket, hogy mennyire beleélik és átadják magukat a zenének. Szomorú voltam amikor véget ért.

-Szeretnél még maradni?-kérdezi tőlem Anna miközben a táskájában kotorászik valami után.

-Nem, mehetünk.-vágom rá rögtön. Isten ments, hogy bármi történjen még ezen a napon.

-Akkor menjünk.

Elindultunk a kijárat felé, mikor hirtelen valaki utánunk kiabált.

-Lányok!-Ati volt az. Sietősen szedte a lábait.-Hogy tetszett?

-Eszméletlen volt!-válaszol helyettem is Anna.-Egyébként Anna vagyok.-nyújtja neki a kezét.-Ő pedig a barátnőm...

-Indulhatnánk?-szakítom félbe idegesen. Értetlen arccal mered rám.

-Persze. Hozom a kocsit.-válaszolja, majd elindul a parkoló felé

-Nem tudhatom a nevedet?-kérdezi huncut mosollyal. Barna szemeivel az arcomat pásztázza.

-Miért olyan fontos az neked?-vágok vissza.

-Tudni szeretném kit mentettem meg.

-Most komolyan nincs jobb dolgod? Menj és támogasd a barátodat, biztos, hogy nagy szüksége van rá.

-Figyeltelek onnan fentről. Egy percre sem vetted le rólam a szemed.

-Ó de nagy arcod lett hirtelen!-csattanok fel.

-Maradj még, beszélgessünk.

-Nem!-rideg visszautasításom hallatán meghátrál kissé.-Mármint ne haragudj, de ez nekem most nem megy. Amúgy is.-elnézek válla felett.-A barátnőd vár odabent. Szóval nem értelek.-még jó, hogy tegnap elolvastam pár cikket róla. Szerencsére Anna végre megjelenik. Rögvest bepattanok az autóba.

-Mi a fene történik?-kérdezi rögtön.

-El sem fogod hinni.-sóhajtok, majd amikor már nem láttam őt a visszapillantóban, mesélni kezdtem.-Miután kimentem a backstageből, Desh elkapott. Azt hitte egy eszkort vagyok, akit a menedzsment szerzett.

-Hogy mi?!-kiállt fel.

-Ha Ati nem lép közbe, ki tudja mi történhetett volna.

-Jaj Luca, annyira sajnálom. Nem kellett volna különválnunk. Mekkora disznó. Látszott rajta, hogy teljesen részeg. Aztán mi történt?

-El akartam menni, de nem engedte. Bevitt egy szobába ahol sikerült kicsit megnyugodnom. Beszélgettünk.

-Milyen aranyos tőle.

-Nem, nem az. Annyira furán viselkedett, zavarba hozott. Ahogy mosolygott, meg ahogy rám nézett.

-Csak nem románc van a levegőben?-kérdezi kacérkodva.

-Nem! Nem! Neki barátnője van! Különben is. Miért kellenék pont én egy ilyen híres és fiatal énekesnek?

-Az elmondottak és látottak alapján bejössz neki.

-Tök mindegy, úgysem fogunk újra találkozni és a nevemet sem mondtam meg neki, úgyhogy kár is ezt firtatni tovább.

-Rendben.-egyezik bele ő is.

Az út további része csendben telt. A mai nap történésein agyaltam egész végig. Vajon tényleg komoly volt az érdeklődés amit Ati felém mutatott? Vagy betudhatom a kamaszkori kacérkodásnak, ami egyáltalán semmit nem jelent? Ő azért annál sokkal érettebb gondolkodású fiúnak tűnik, minthogy hülyítsen másokat. Magam sem tudom mit gondoljak. Az biztos, hogy igazán rendes volt tőle amit tett, és ahogyan tette. Ha ő nincs, ki tudja mi történhetett volna velem azon a folyosón. Félek belegondolni. Igazán durva, hogy tizenéves kamasz lányok egy ilyen fazonért rajonganak.

-Megjöttünk.-zökkent ki a gondolataim közül Anna.

-Nagyon szépen köszönöm a fuvart.-mosolygok rá, majd összeszedem a cuccaimat.

-Neked bármikor. Mikorra is van időpontom hozzád körmökre?

-Vajon csak furcsa véletlen lenne, hogy éppen holnapra?-vigyorgok.

-Már alig várom, hogy újra lássalak.-kacsint rám.

-Én is. Nyolcra itt legyél!-mondom fegyelmező hangon,majd finoman becsapom a kocsi ajtaját.