On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

23. fejezet

Miután elmentek a rendőrök, bepakoltam pár cuccot egy hátizsákba és idegesen zártam be magunk után az ajtót.

-Hihetetlen, hogy mindez megtörtént.-sóhajtottam miközben beültem Anna mellé a kocsiba.-Annyira restellem, hogy miattam itt kell lenned és nem tudsz pihenni.

-Egy szót se többet!-teszi fel a kezét megelégelve.-Bajban voltál. Ez csak természetes, hogy segítek. Nem is kis bajban...

-Ígérem, majd valahogy meghálálom.

-Fogd be. Inkább azon gondolkozz, hogy mit fogsz mondani Atinak.

-Baszki.-idegesen kotortam elő a telefonomat a táska aljából.-Már hívott és SMS-t is küldött. A nagy felfordulásban észre sem vettem. Szerinted visszahívjam?

-Éjjel egy óra. Szerintem még úgyis buliznak. Próbáld meg.

-Először inkább írok neki.

Megnyitottam az üzeneteket és a következőket pötyögtem:

„Halihó, fent vagy még?"

A másik percben már rezgett is a telefon a kezemben.

-Szia!-köszöntöttem idegesen.

-Luca, szia. Hogyhogy ilyen későn fent vagy még? Miért nem reagáltál eddig?

Egy normális szó nem jött ki az ajkaim közül.

-Haló!-szólt bele újra.

-Én...tudod....csak....-mökögtem idétlenül.

-Valami baj van.-hangja komollyá vált.

Nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-Éppen autóban ülök, Anna visz magához.

-Az éjjel közepén? Mi a fene történt?!

-Amíg fürödtem, valaki betört a házba.-hadartam minél gyorsabban.

-Mi a fasz?! Ugye jól vagy?!

-Igen, jól vagyok ne aggódj! Ma Annánál alszom, aztán meglátjuk hogyan tovább.

-Azonnal hazamegyek.

-Mi?! Nem! Nem teheted! Már biztonságban vagyok, úgysem tudnál semmit tenni! Maradj csak szépen ott!

-Tudtam, hogy nem kellett volna egyedül hagynom téged most.

-Ezt meg hogy érted?

-Tuti, hogy az ő műve.

-Ezt nem tudhatod biztosra.

-Dehogynem.-mondta gúnyosan.-De ne aggódj, el fogom intézni.

-Csak kérlek, ne csinálj hülyeséget!

Csak a hangos szuszogását hallottam a vonal másik végéről.

-Nem kellett volna szólnom.-állapítottam meg magamnak halkan.

-De igen, nagyon is jól tetted, hogy szóltál. Ez nem normális.

-Tudom.

-Mi történt pontosan?

-Hát éppen fürödtem, amikor meghallottam egy halk neszt kintről. Gyorsan kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem és felhívtam Annát. Ő mondta, hogy hívjam a rendőrséget, de én nem akartam, mert nem voltam biztos benne, hogy tényleg van-e valaki más is a házban rajtam kívül. Kisettenkedtem a folyosóra, ahol hátulról megragadott valaki és a földre rántott.