On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

17. fejezet

-Nem akarod...

-Most nem.-válaszolt, majd kinyomta a hívást.-Most veled vagyok, senki más nem érdekel.

Rámosolyogtam, mire ismét belekezdett. Felpattant, megragadta a készüléket és eltűnt a látókörömből. Aggódtam. Nem akartam, hogy bármi történjen vele. Már éppen elhatároztam, hogy utána megyek, mikor hirtelen megjelent Tomi az italainkkal.

-Ati?-kérdezte miközben letette a tányérokat az asztalra.

-Telefonál.

-Tessék.-rakta le elém mosolyogva a rendelést.

-Köszönöm.

-Jó étvágyat Nektek!-mondta miközben már sietett is a másik asztalhoz.

Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal a terítőn. Nem tudtam mitévő legyek, biztosan nem díjazná, ha utána mennék.

-Itt is vagyok.-ijesztett meg a hátam mögül.

-Minden rendben?

-Persze.-válaszolta, majd leült és a telefonját az asztalra tette.-Ne is beszéljünk róla.

Kijelentésével megelőzte, hogy bármit is kérdezhessek tőle. Pedig én tagadhatatlanul kíváncsi voltam. Nem tűnt sem zaklatottnak, sem mérgesnek, így nem is erőltettem a dolgot. Kellemes hangulatban elfogyasztottuk az ebédet, ami nagyon jól esett mindkettőnknek, közben pedig megvitattuk, hogy mikor fogunk tudni találkozni az elkövetkezendő hetekben.

-Sok koncertünk lesz ebben a hónapban.

-Ennek nagyon örülök.-mondtam őszintén.

-Az igazat megvallva én is. Ez az életem. Nagyon szeretem ezt csinálni.

-Nagyon jól csinálod. Rengeteg ember szeret téged.

-Próbálom nem nagyon beleélni magam ebbe.

-Pedig szerintem fontos lenne, hogy megéld ezeket az érzéseket.

-Lehet, hogy igazad van. Indulhatunk?

-Igen.-mondtam, majd hevesen kutatni kezdtem a táskámban a pénztárcám után.

-Eszedbe se jusson.-nézett rám szúrós tekintettel amint rájött, mire készülök.

-De hát...

-Semmi de!-szólt rám, majd elindult fizetni.

Hamar összeszedtem a cuccaimat, az ő táskáját is leakasztottam a székről és követtem őt a pult felé. Tudtam, hogy semmi esélyem nincs, pedig nagyon szerettem volna kifizetni a részemet. Mire odaértem mellé, már régen elintézett mindent Tomival, aki hatalmas vigyorral bámult rám a pult mögül.

-Köszönünk szépen mindent, nagyon finom volt!-mondtam miközben odanyújtottam Atinak a táskát.

-Gyertek máskor is!

-Mindenképp Tommo. Majd találkozunk, szia.-köszönt el Attila, majd miután kezet ráztak, kivezetett az étteremből és udvariasan beültetett a kocsiba.

-Szerettem volna beleszállni.-mondtam amint beült mellém.

-Ilyenről szó sem volt.-mosolygott rám.

-Hát ezaz!

-Majd legközelebb rendben?

-Rendben.-sóhajtottam, majd bekötöttem a biztonsági övet, a táskáját pedig hátratettem az ülésre.

-Köszönöm.-hálákodott miközben már kifelé haladtunk a parkolóból.

-Én is nagyon szépen köszönöm a finom ebédet.

-Ízlett?

-Nagyon.

-Eljövünk máskor is?

-Persze.-bólogattam beleegyezően. A gyorsan haladó tájat kémleletem az ablaküvegen keresztül, mikor eszembe jutott, hogy még nem hívtam vissza Annát. Már biztos tűkön ül, reggel is nagyon kíváncsi volt, hogy mi történt tegnap.

Ati nagyon el volt mélyülve valamiben. Egyik keze az ölében pihent, miközben a másikkal gond nélkül irányította az autót. Szemei az utat kémlelték. Most nem volt rajta napszemüveg, így jobban szemügyre tudtam venni az arcát. Kissé gondterheltnek tűnt. Gondolatai messze jártak innen. Szerettem volna, ha nem aggódik kettőnk miatt. Úgy tűnik nem hiszi el nekem, hogy megbirkózok a helyzettel.

-Elmondod, hogy min agyalsz ennyit?

Elmosolyodott.

-Ennyire látszik?-nézett rám egy pillanatra.

-Nagyon nyilvánvaló.

Nagyot sóhajtott, majd leparkolt a ház előtt.

-Nem szeretnélek terhelni ezzel.-nézett rám.

-Ha úgy érzed, hogy szeretnél beszélni róla, én itt vagyok. Nem kell egyedül megbirkóznod vele.

-Köszönöm.-suttogta miközben jéghideg tenyerét végigvezette pírben úszó arcomon. Érintése alatt szikrázott a bőröm.-Este jövök, rendben?

-Szuper.-mosolyodtam el.-Mikorra legyek kész?

-Nyolcra.-válaszolta miközben tenyere lecsúszott a nyakamra, minek segítségével közelebb húzott magához és egy lágy puszit nyomott a szám sarkára. Leomló göndör haja csiklandozta az arcomat. A szívem vad táncot járt a mellkasomban, szapora légzésem pedig elárulta, hogy mekkora vágyat ébresztett bennem ezzel a mozdulattal. Szemeivel percekig csak a számat kémlelte.

Erőt vettem magamon, hogy viszonozni tudjam a gesztusát. Elmosolyodott mikor megérezte a tenyeremet forró mellkasán. Ujjaival közrefogta a csuklómat, majd a tarkójára vezette a kezemet, ezzel még közelebb vonva magához. Ajkaink már szinte súrolták egymást, mikor hirtelen megszűnt a csend.

-Megengeded?-suttogta ajkaim közé. Képtelen voltam válaszolni, annyira elvette az eszemet ez a közelség. Férfias illatától pedig csak még rosszabb volt a helyzet. A vágy egyre csak nőtt bennem ahogy forró lehelete csiklandozta a bőrömet. Belemarkoltam göndör fürtjeibe és ajkaimra húztam őt. Lágyan ízlelgettük egymást, miközben a hasamban millió pillangó repkedett. Kezét a combomra simította, amitől végigfutott a libabőr a gerincemen.

Lassan húzódott el tőlem miközben mutatóujjával apró köröket rajzolt fedetlen karomra.

-Szia Luca.-búcsúzott el fülig érő vigyorral, majd apró puszit nyomott a kézfejemre.

-Szia.-mosolyodtam el én is, majd kiszálltamaz autóból.