On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

14. fejezet

-Szivem!-anya már tárt karokkal várt engem a kapuban.-Úgy örülök, hogy látlak!-mondta miközben szorosan magához ölelt.

-Én is, nagyon!

-Gyere csak. Iszunk egy kávét, mit szólsz?

-Szuper ötlet.

-Ülj csak le, mindjárt hozom, aztán mindent elmesélsz nekem, ami az úton történt.

Izgatottsággal teli tekintettel tért vissza hozzám egy kör alakú tálcával a kezében, amin két kávé gőzölgött.

-Na.-ült le mellém a faasztalhoz, ami a hatalmas diófa alatt volt elhelyezve.-Mesélj.

Szemei csillogtak miközben tett cukrot mindkettőnk kávéjába.

-Anya. Először is egy sokkal fontosabb dologról szeretnék beszélni veled.-mondtam komolyan, majd szemeibe néztem, amik rögtön elárulták, hogy tudta mit akarok mondani.

-Egy fiú van a dologban igaz?

-Nos, igen.

-Tudtam!-szorította meg a kezem vigyorogva.

-Anya.-sóhajtottam nevetve.-Ez ennél sokkal bonyolultabb.

-Figyelek.-nagyot kortyolt a kávéjából.

-Emlékszel amikor Annával elmentünk az arénába egy énekest meghallgatni?

-Persze. Valami Aza akárki.

-Igen. Azahriah, akit amúgy Attilának hívnak és igazán tehetséges zenész.-kíváncsian várta a folytatást.-Szeretne engem megismerni.

-Te jó ég!-kiáltott fel izgatottan.-Ez csodálatos!

-Gondolod?-kérdeztem elbizonytalanodva.

-Te nem örülsz ennek?-csodálkozott.

-De, én csak nem tudom mitévő legyek, mert ez egy nagy felelősség nem? Ilyen ismert ember párjának lenni nem egy egyszerű dolog.

-Kicsim.-fogta meg a kezemet.-Van igazság abban amit mondasz, de ha mindketten úgy érzitek, hogy érdemes lenne megpróbálni, akkor mindent meg fogtok tudni oldani. Egymás szeretete és tisztelete a legfontosabb, azon kívül minden probléma orvosolható.

-Igen ezt én is tudom.

-Akkor meg ne legyél ennyire elcsüggedve. Fiatal vagy és gyönyörű.-tenyerével végigsimít az arcomon, mire elmosolyodok.

-Te mindig tudod mit kell mondani, anya.

-Nem hiába vagyok az anyukád.-nevet jókedvűen.

-Igen, igaz.-válaszolom miközben nagyot kortyolok a kávémból. Pont olyan, ahogy szeretem.

-Mesélj róla.-hajol közelebb, könyökeivel pedig az asztalon támaszkodik.

-Attila egy igazán különleges személyiség. Egyszerűen megbabonáz. Úgy érzem magam mellette, mintha az egész világ az enyém lenne. Igazán helyes és stílusos.

-Mikor ismerhetem meg?

-Anya!-róttam le.-Még azt sem tudom, hogyan fog alakulni ez az egész kettőnk között.

-Jól van na.-csóválta a fejét.-Csak olyan kíváncsivá tettél.

-Szólok, amint úgy érzem, hogy eljött az ideje.

-Helyes.-mosolygott rám, majd a következő órákat a kirándulás élményeinek ecsetelésével töltöttem. Anya érdeklődve fogadta az összes történetet, amit részletről részletre megosztottam vele. És persze a rengeteg fényképet is végig kellett mutatnom neki amit az út során készítettem.

-Mennem kell anya.-mondtam miközben visszatettem a konyharuhát a radiátorra.

-Rendben kincsem, köszönöm a segítséget.

-Bármikor.-mosolyogtam rá, majd megragadtam a kocsikulcsot és elindultam az autó felé.-Majd hívlak, szia.

Szorosan megöleltem őt.

-Szia kislányom.

Behuppantam az autóba és elindultam hazafelé. A ház előtt már ott állt az ismerős autó. Akaratlanul is mosolyra húztam a számat.

-Hát te?-kérdeztem amint kiszálltam az autóból. A kapunak támaszkodva figyelte ahogy lezártam a kocsit.

-Lejárt az időd.-mosolygott pimaszul.

-Máris?-álltam meg hirtelen.

-Nem, csak vicceltem. Csupán azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy. De nem találtalak itthon.

-Anyánál voltam.-válaszoltam a fel nem tett kérdésére.

Szája o alakot formázott miközben félre állt, hogy kinyithassam a kaput.

-Nem úgy volt, hogy adsz nekem egy kis időt?-pillantottam felé.

-Ha hiszed, ha nem, megpróbáltam. Most pedig tudni szeretném, hogy döntöttél.

Szemeiből eltűnt az a gyermeki csillogás. Aggodalom és egy kis sötétség váltotta fel azt.

-Mi van, ha még nem döntöttem?-szavaim elhalkultak.

-Tényleg nem?

-Menjünk be, ne itt beszéljük ezt meg.-mondtam, majd elindultam befelé. Szorosan a nyomomban volt miközben a bejárati ajtót is szabaddá tettem. Levetettem a cipőmet.-Mióta állsz itt a ház előtt?

-Fél órája kábé.

-Nagyon türelmetlen vagy, ugye tudod?

-Tudom.-mondta határozottan, majd leült oda, ahol pár órával ezelőtt is beszélgettünk. Göndör fürtjeit hátratűrte a sapka alatt, majd megpaskolta a helyet maga mellett. Lehuppantam mellé. Anyának igaza van. Kockáztatnom kell, hogy egyáltalán esélyem legyen a boldogságra.

-Szóval.-sóhajtottam.-Én látom és érzem, hogy te ezt nagyon szeretnéd. Másképp most nem lennél itt.-felpillantottam rá. Tekintetével az enyémet kereste. Megkönnyebbülést láttam szemeiben.- Őszinte leszek veled. Aznap este, mikor nem jöttél, sokat gondolkodtam. Nem tudtam mire vélni, az járt a fejemben, hogy tényleg csak egy gyerekes játék volt az egész. Úgy éreztem, hogy látni sem akarlak soha többet.-tekintetünk ismét találkozott.-De őszintén úgy látom, hogy ez tényleg nagyon fontos neked, így úgy döntöttem, adok még egy esélyt.-nagyot sóhajtott miközben fejét hátrahajtva nekidőlt a kanapé szélének.

-Köszönöm.

-De csak apró lépésekben!-emeltem fel a mutató ujjam fegyelmezően.

-Értettem.-mosolygott rám.

Könyökével megtámasztotta magát a támla tetején miközben felém fordult. Én is ugyanígy tettem. Percekig csendben meredtünk egymásra, mikor hirtelen megszólalt.

-Akkor most rendben vagyunk?

-Igen.-bólogattam.

-Majd megpróbálok beszélni vele.

Mondania sem kellett, tudtam, hogy a volt barátnőjéről beszél.

-Nem szükséges.-szemei összeszűkültek reakcióm hallatán.-Engem nem érdekel. Ha őt ez boldoggá teszi, akkor tegyen, amit csak akar. Idővel pedig, ha jól alakulnak köztünk a dolgok, elkerülhetetlen lesz, hogy ne ismerjenek meg.

-Tudom, de ennek nem kéne ilyen hamar megtörténnie.

-Ne aggódj miatta, kérlek. Csak téged akar kínozni ezzel.

-Tisztában vagyok vele, de épp ez az, hogy nem akarlak belerángatni.

-Késő.-hajoltam közelebb hozzá.-Már benne vagyok.-szemeiből csalódottság tükröződött.-Mert így döntöttem.

Elmosolyodott miközben lassan a fülemhez hajolt.

-Ígérem, még egyszer nem rontom el.-forró lehelete kellemesen csiklandozta a nyakamat, miközben ujjaival lágyan végigsimított fedetlen karomon.

-Ajánlom.-suttogtam alig hallhatóan.