On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

3. fejezet

-Köszönöm a kedves megszólítást, de nevem is van ám!-kötök bele rögtön. Nem bírom az ilyen seggfejeket.

-Az nem sűrűn érdekel.-mondja miközben felém közeledik. Annyira ismerős fazon. –Te vagy az eszkort akit a menedzsment szerzett?-még be sem fejezte a kérdést, máris a derekamra tette a kezét.

-Hagyj békén!-ugrok hátra, de hiába, csak nyomul és nyomul egyre közelebb, végül a falnak szorít. Felemelem a kezem, hogy lekeverhessek neki egy jó nagyot, de elkapja a karomat és olyan erővel szorít, hogy mozdulni sem tudok.-Engedj el!-kiabálok kikelve magamból. Kezdtem pánikba esni, mire valaki végre megjelent a folyosó végén.

-Desh!-ordít rá villámokat szóró szemekkel.

-Mi van tesó?-fordul felé.-Csak kéreti magát!

-Azonnal engedd el!-utasítja miközben felénk tart, de hiába. És akkor hirtelen beugrott. Ez a Desh Atival zenél együtt. Nyomtak pár számot együtt, emlékszem. Aki pedig felénk tart, az nem más, mint Ati. Megismerem a göndör fürtjeit amik kilógnak a halászsapija alól.

-Majd ha végeztem vele.-mondja miközben ismét tapizni kezd.

-Ő nem olyan lány!-kiabálja neki, mire végre leveszi rólam a kezét és meghátrál.- A lány, akit keresel, bent van az öltözőnkben. Húzzál oda!

-Bocsi.-mondja nekem vigyorogva, majd sarkon fordul és eltűnik a folyosó végén.

-Jól vagy?-lép hozzám közelebb Ati, mire ismét hátrálnék, de nem tudok. Megadóan felemeli a kezeit.-Nem foglak bántani. Kérlek ne haragudj az előbbiért. Kicsit túl sokat ivott ma és olyankor nem igazán tudja kontrolálni a tetteit.-magyarázkodik. Látom a szemében, hogy komolyan aggódik.

-Nincs semmi bajom, most pedig ha megengeded, lelépek innen.-válaszolom, majd sarkon fordulok.

-Várj!-kiabálja, mire visszafordulok.-Gyere velem.-nyújtja a kezét.

-Ezek után?-vonom fel a szemöldököm.-Azt lesheted.

-Kérlek, túl zaklatott vagy most ahhoz, hogy bárhol egyedül légy.-egy pillanatig hezitálok.-Nem lesz semmi baj, gyere.

-Rendben.-sóhajtok, majd elindulok az ellenkező irányba, ő pedig utánam siet. Annyit keringünk ebben a hatalmas épületben, hogy ha esetleg meg akar ölni, soha nem fognak megtalálni.

-Itt is vagyunk.-mondja, mikor hirtelen megáll egy ajtó előtt, amire az van írva, „Pihenő". Előkap egy kulcsot a zsebéből és pillanatok alatt kinyitja. Belépve csak egy kanapét, egy dohányzóasztalt és egy borhűtőt vélek felfedezni.-Ülj le.-mutat a kanapéra.

-Minek hoztál ide?

-Hogy egy kicsit meg tudj nyugodni.-mondja őszintén miközben whiskyt tölt egy alacsony pohárba.-Kivel jöttél?-kérdezi miközben felém nyújtja.

-Nem kérem.-utasítom vissza.-Én nem iszok. Soha.

-Én sem.-mondja, majd leteszi az asztalra poharat és leül mellém.-Szóval?

-A barátnőmmel jöttem, Annával. Hanna hívott minket.

-Ó, igen.-mosolyog. Milyen édes a mosolya. Zavarba hoz ezzel a viselkedéssel.-Nagyon tehetséges lány.

-Igen az.-válaszolom miközben nagyot nyelek. Mi a francot csináljak most?-Nem kezdődik még a hangpróba?-kérdezem reménykedve. Rápillant az órájára.

-Még van negyed óra addig.

-Figyelj, nyugodtan elmehetsz, én jól vagyok, nem kell vigyáznod rám. Biztos millió más dolgod is lenne.

-Igazából nem.-rázza a fejét.-Én nagyon sajnálom azt, ami történt. Desh általában nem ilyen. Alapjáraton jó fej.

-Ne mentegesd, egy fasz volt.-fakad ki belőlem.

-Igazad van.-bólogat egyetértően. Csillogó tekintete fura érzést kelt bennem. Egy percre sem veszi le rólam a szemét.-Olyan...-kezdi, nem fejezi be a mondatot.

-Olyan mi?-zökkentem ki, mire megcsörren a telefonja.

-Mondd tesó.-veszi fel.-Rendben, máris ott vagyok.-nagy megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.-Mennünk kell, hamarabb kezdünk. Remélem sikerült kicsit lenyugodnod.

-Persze,mehetünk.-válaszolom miközben mindketten felállunk és becsukjuk magunk után azajtót.