On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

21. fejezet

-Milyen volt a mai próba?-próbáltam oldani a hangulatot, mert még mindig éreztem a levegőben a feszültséget.

-Jó volt miután veszekedtünk egy sort.

-Ott történt a telefonoddal az ami?

-Igen. De nem gond. Majd valamikor kiveszek egy másikat. Nem is tudom, hogy mikor. A legjobb lenne holnap délelőtt. Utána már nem lesz időm rá. Bár végülis még ez is működőképes.

-Holnap már koncert, ugye?

-Igen.-mosolygott.-Szívesen mondanám, hogy gyere velem, de tudom, hogy most nem lehet.

-Biztos vagyok benne, hogy lesz majd egy másik alkalom, amikor veled tarthatok. Most viszont nekem is dolgoznom kell.

-Tudom.-mondta miközben tenyerét visszatette a combomra. Meztelen bőröm bizsergett az érintése alatt.-Már mindjárt ott vagyunk. Voltál már errefelé?

-Igen. Ha a megérzésem nem csal, a kilátóra megyünk.

-Gondoltam ott nyugodtan tudnánk beszélgetni.

-Tökéletes.-mosolyogtam rá.

Attila egy picit lejjebb leparkolt, majd miután kiszálltam az autóból, figyeltem, hogy mégis mit matat annyit az autó hátuljában. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vehessem. Egy vastag pokróc és egy nagyobb méretű kosár díszelgett a csomagtartóban.

-Készítettem be egy kis finomságot is.-mosolygott, majd kiemelte a kosarat, én pedig a pokrócot ragadtam a kezeim közé.-Viszem én.-mondta rögtön.

-Hadd segítsek!

-Rendben.-hagyta rám, majd miután becsukta az autót, elindultunk felfelé. Nem kellett sokat gyalogolnunk mire felértünk a tetejére. A kilátás, ami fogadott, egyszerűen gyönyörű volt. Szinte egész Pestet láthattuk onnan fentről.

-Ez valami csodálatos.-mondtam miközben ámulatba ejtően forogtam körbe-körbe.

-Igen, szerintem is. Itt jó lesz?-mutatott rá random egy helyre.

-Persze.-válaszoltam, majd leterítettem a pokrócot.

Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, Attila kipakolta a kosár tartalmát a pokrócra, ami nem másból állt, mint: kis szendvicsfalatkákból, eperből, csokiból és egy üveg kólából.

-Ezeket te készítetted?-néztem rá meglepetten.

-Igyekeztem nagyon, hidd el.

Melegség öntötte el a szívemet, ahogy arra gondolok, mennyi mindennel bajlódott miattam.

-Ugye szereted ezeket?-kérdezi aggódó arckifejezéssel.

-Igen, persze!-válaszoltam mosolyogva, majd odahajoltam, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ahogy elfordította a fejét, a száját kaptam el. Ijedtségemben el akartam húzódni, de nem engedte. Szorosan tartott a nyakamnál fogva, hogy még véletlenül se távolodjon el az ajkunk egymástól. Szempilláim megremegtek ahogy ajkaival a nyakamat kezdte ostromolni. Ujjaim felcsúsztak a fürtjei közé. Körmeimmel lágyan cirógattam a tarkóját, mire hirtelen eltávolodott tőlem és mosolyogva figyelte az arcomat.

-Annyira gyönyörű vagy.-tekintetével az arcomat pásztázta.

-Ez nem igaz.-ellenkeztem.

-De igen.

-Nem.

-Akkor együnk.-váltott témát megadóan.-Éhen halok.

-Jó étvágyat!

-Viszont Neked is! Remélem minden ízleni fog.

-Tuti.

-Jaj, valamit elfelejtettem.-mondta miközben a táskájában matatott. Pár percen belül előhúzott belőle egy kis JBL hangfalat, majd a telefonjával rácsatlakozott. Másodpercek múlva megszólalt Ren X Chinchilla-tól a Chalk Outlines.

-Imádom ezt a dalt.-mondtam miközben bekaptam egy kis szendvicset.

-Én is.

Az este nagy részében beszélgettünk, történeteket meséltünk egymásnak a gyerekkorunkról, a szüleinkről és a sulis éveinkről. Annak ellenére, hogy Attila még csak 21 éves, nagyon érett a korához képest. Ezt már azelőtt is észrevettem, csak nem voltam teljes mértékben meggyőződve róla, hogy így is van. Most már tudom. Ahogyan sötétedett, úgy jelentek meg az égen a csillagok, a város pedig fénybe borult. Egyszerűen elképesztő látvány volt.

-Fázol?-kérdezte ahogy visszapakolt a kosárba.

-Csak egy kicsit. Hozhattam volna egy kabátot magammal.

-Gyere ide.-hívogatott miközben lefeküdt, a kezét pedig a feje alá tette. Mellé feküdtem, fejemet a mellkasán pihentettem. Másik kezével átdobta rajtunk a maradék pokrócot, majd alá férkőzött és ujjaival lágyan cirógatta a vállamat.-Így már jó?

-Tökéletes.-suttogtam, majd kezemmel átkaroltam a hasát. Szíve gyors ütemben püfölte a fülemet.-Ideges vagy valami miatt?

-Dehogy. Csak izgatott.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Annyira szeretem amikor jókedvű.

-Ó....-szégyellősen lesütöttem a szememet, amit ő nem láthatott.

-Milyen gyönyörű.-mondta elmélázva miközben az égen világító csillagokat kémlelte. A sötétség mindent beborított körülöttünk.

-Nagyon. Csodálatos ez a hely.

-Sajnálom, hogy holnap itt kell hagyjalak.

-Ne sajnáld. Biztos vagyok benne, hogy atom jó buli lesz.

-Abban én is.

-Mikor tudunk újra találkozni?

-Három-négy nap múlva. Most picit sűrűbb lesz a program, mint általában.

-Semmi gond, megértem.

-Nagyon fogsz....-pár másodperc szünetet tartott, mintha félne kimondani.-hiányozni.

Felnéztem rá. A Hold megvilágította férfias arcát. Szemei kíváncsian méregették az arcomat a válaszomra várva.

-Te is nagyon fogsz hiányozni nekem.-válaszoltam, mire elmosolyodott. Ujjaimmal eltűrtem pár kósza tincset a homlokáról.

-Szerettem volna kérdezni Tőled valamit.

-Hallgatlak.-mondtam miközben visszafeküdtem a mellkasára.

-Nos, tudom, hogy még nem ismerjük egymást olyan régóta.-kezdett bele. A szívem majd' kiugrott a helyéről.-Még csak párszor randiztunk, de én már most úgy érzem, hogy egy nagyon különleges személyt ismerhettem meg benned és nagyon fontos vagy számomra.-itt már tudtam, hogy mit szeretne kérdezni és a választ is nagyon jól tudtam, amit mondani fogok.-Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?

Vigyorogva felmásztam hozzá és egy hosszú csókot nyomtam a puha ajkaira.

-Ez egy igen?-kérdezi mosolyogva amint elhúzódtam tőle.

-Igen. Boldogan leszek a barátnőd.

Valaszom hallatán boldogság ült ki gyönyörű arcára. Annyira kedves volt a szívemnek látni őt így. Kezével hirtelen a combom alá nyúlt és magára húzott. Lovagló ülésben ültem az ölében.

-El sem tudod képzelni, milyen boldoggáteszel.-mondta, majd a nyakamnál fogva lehúzott magához, hogy megcsókolhasson.